Kiszabadulás után, megkerestem Hilary-t. Egy vasajtó résnyire nyitva volt a folyosó végén. Bementem. Ki volt kötözve.
- Ki az? - Hallani lehet a hangján, hogy gyenge. A ruhája tiszta vér. A nyakán rengeteg vágás seb van.
Odamentem hozzá. Eloldoztam.
- Vi-ville?
- Maradj csendben... - Emeltem fel. Kiindultam az ajtón.
Össze-vissza mászkáltam. Nem tudom, merre kell menni... Letettem Hilary-t egy kicsit. Én leültem mellé. Leszedtem róla a szemkötést.
- Ville... - Rekedtes a hangja. Nem válaszoltam. Léptek közeledtek hozzánk. Hilary-n láttam, hogy mindjárt sikolt, ezért befogtam a száját. A folyosót vizslattam. nem látok semmit. De a hang folyamatosan közeledik. Hilary a sokk miatt elájult. Óvatosan elengedtem.
Felálltam. Hirtelen világos lett minden. Ide-oda kapkodtam a fejemet. Hirtelen egy kapucnis fiú jött elém. Gonoszan elmosolyodott. Értetlenül néztem rá.
Az egyik szeme vörös, a másik pedig zöld.
- Csak nem meglepődtél?
- Ellenkezőleg... - Elmosolyodtam őrülten. Örülök, hogy itt van. Legalább szarrá tudom verni.
- Megkérdezhetem, hogy mit művelsz? Hogyan képzelted te azt, hogy csak úgy idesétálsz, majd elrontasz mindent? - Oldalra döntötte a fejét. Megfogta az államat. A nyakamra csúsztatta, majd felemelt és a falhoz nyomott. Próbáltam levenni a kezét, de nem sikerült. Belerúgtam az egyik lábába. Hangosan felnyögött. Ingatta a fejét.
- Nem szabad... - Ismét elmosolyodott. Értetlenül néztem rá. - Hilary csak az enyém... - Ezt meg mégis hogy érti?
- Miről pofázol?!
- Ahh.. Nem beszélt rólam? A kis lotyó... - Ez a kis...
- Miért ki a f*sz vagy te?! - szorult ökölbe a kezem.
- Miért mondanám el neked? - Röhögött. Nekem akart esni, de félreálltam. Nekilöktem a falnak.
- Ezt megbánod... - Ahogy ezt kimondta, olyan négy-öt ember körülvett. - Na most legyen nagy a pofád! Ville Heyman... - honnan tudja ez a görény a nevemet?
Az emberei nekem estek. Hiába akartam, nem tudtam kiszabadulni. Ha leütöttem egyet, akkor is teljes maradt a kör. Mire még egyet leütöttem, addigra felkelt a másik. Hilary-t elvitte. Hogyan lehetne kijutnom innen?
Felugrottam, majd körberúgtam. Mindegyik összeesett. Kihasználtam az alkalmat, majd futni kezdtem. A sarkamban vannak... Futottam, ahogyan csak tudtam. Hilary-t meg kell találnom. Meg kell mentenem. Csak azt nem tudom, hogy hogyan. Egyszer hátranéztem. Olyan 7-8 méter lemaradásban lehetnek tőlem az emberei.
Befordultam egy folyosóra. Ott sétált ez a kis köcsög, Hilary-vel a karjaiban. Elkezdtem utána futni. Ismét hátranéztem, de az emberei már nem jöttek utánam.Utolértem. Letette Hilary-t. Hátrafordult.
- Na mit akarsz? - tárta szét a karjait.
- Téged hullaként látni.
- Ez nem fog összejönni... - fegyvert rántott. Rám szegezte. - Szerinted, ha most meghúzom a ravaszt és a fejedbe eresztek egy golyót, mennyi idő kellene, hogy meghalj? - Őrült vigyorra húzta a száját. Nem válaszoltam. - Vagy inkább a lábadba, hogy szenvedj? - Célozta meg az egyik lábamat. Közelebb léptem hozzá. Meghúzta a ravaszt, de elirányítottam a fegyvert, így a falba lőtt.
- Na... Nem is vagy annyira gyenge... - hangsúlyozta ki a "gyenge" szót. Ellökött magától. Belelőtt az egyik lábamba. Felnevetett, majd Hilary-hez sétált. Felemelte.
- Nézd csak! - felemeltem a fejemet. Megnyalta Hilary arcát. Mindjárt elhányom magamat. Fel akartam állni, de nem ment. Egyszerűen nem tudok ráállni a lábamra. Felsóhajtottam. Legszívesebben megölném ezt a rohadékot. Megpillantottam magam előtt egy üvegszilánk darabot. Érte nyúltam. Erősen megfogtam. Elvágta a kezemet, de nem érdekelt. Felálltam.
- Húha.. Most mi lesz?! - nevetve ledobta Hilary-t a földre. - Úgy is megöllek! - Ismét rám célzott. Lőtt egyet, de kikerültem a lövését. - Mi a... - nézett értelmetlenül. Én gonoszan elmosolyodtam. Mögé léptem. A nyakához szegeztem az üvegszilánkot.
- Na most mi lesz? - nevettem. Ellökött. A vér a kezemről, pont Hilary arcára fröccsent. És mikor tér magához? Persze, hogy most... Nem akartam, hogy meglássa ezt az oldalamat. De most már nincs mit tenni. Meg kell védenem.
- A hős megmenti a szeretett lányt? - nevetett.
- Ville... Miről beszél? - Elkezdett köhögni. Nem válaszoltam. Csak bámultam erre a rohadékra.
- Nem esett le? Szerelmes beléd. - röhögött.
- FOGD BE A POFÁDAT! - nekimentem. Éreztem, hogy a lábamból kifolyt a vér. De nem érdekelt. Meg akarom ölni ezt a rohadékot...
- VILLE! - üvöltötte Hilary. Ellöktem ezt a gyökeret. Ránéztem Hilary-re. Az arcomat áztatja a vér. Hilary ijedten feláll. Remeg. Értetlenül néztem rá. Elfordítottam a fejemet.
- Nem akartam, hogy így láss... - töröltem le az arcomról a vért. A szája elé kapta a kezét. Elkezdett sírni. - Amúgy... Ki a franc ez az alak? - visszafordultam hozzá.
- Ő az egyik barátnőm bátyja... Régen szerelmes volt belém, de én visszautasítottam... és...
- Így van! Mert egy kis k*rva voltál! - szúrta át a kezemet egy késsel.
- Te kis.... - kihúztam a kezemből, majd rá szegeztem.
- Hogy a f*szba nem vérzel el?! - Én is csodálkozom. Ugyanis most is ömlik a lábamból és a kezemből a vér. Hilary remegve a földre rogyott. Csak nézett rám. Ő még sosem látta ezt az oldalamat. Senki sem látta ezt az oldalamat. Még Rick sem. Ezt eddig csakis én tudtam magamról.
Meg akartam szúrni, de elugrott előlem.
- Ennél több kell... - nevetett. Össze-vissza "kergettük" egymást. Én próbáltam leszúrni, de folyamatosan elugrott a támadásom elől. Egyszer sikerült eltalálnom, de akkor csak megkarcoltam. Nem pedig megszúrtam. Ellökött magától. Elfutott. Hirtelen összeestem. A lábam nem bírta tovább. Nem érzem sem a kezemet, sem a lábamat. Hilary mellém gugolt.
- Hilary... Te menekülj.... - próbáltam felállni, de nem ment.
- Nem...
- DE! - üvöltöttem. Rohadtul fáj a lábam. Most fáj igazán. - INDULJ! - Kis hezitálás után, sírva rohanni kezdett. Én pedig a földön ültem. Alattam van egy hatalmas vértócsa. Egyszerűen erőm sincs felállni...
Elájultam. Mikor magamhoz tértem egy ágyban voltam. Fehér fölöttem a plafon. Infúziók lógnak ki a kezemből. A lábam és a kezem is zsibbad. Miért kellett ennek az egésznek megtörténnie? Miért?
Befordultam egy folyosóra. Ott sétált ez a kis köcsög, Hilary-vel a karjaiban. Elkezdtem utána futni. Ismét hátranéztem, de az emberei már nem jöttek utánam.Utolértem. Letette Hilary-t. Hátrafordult.
- Na mit akarsz? - tárta szét a karjait.
- Téged hullaként látni.
- Ez nem fog összejönni... - fegyvert rántott. Rám szegezte. - Szerinted, ha most meghúzom a ravaszt és a fejedbe eresztek egy golyót, mennyi idő kellene, hogy meghalj? - Őrült vigyorra húzta a száját. Nem válaszoltam. - Vagy inkább a lábadba, hogy szenvedj? - Célozta meg az egyik lábamat. Közelebb léptem hozzá. Meghúzta a ravaszt, de elirányítottam a fegyvert, így a falba lőtt.
- Na... Nem is vagy annyira gyenge... - hangsúlyozta ki a "gyenge" szót. Ellökött magától. Belelőtt az egyik lábamba. Felnevetett, majd Hilary-hez sétált. Felemelte.
- Nézd csak! - felemeltem a fejemet. Megnyalta Hilary arcát. Mindjárt elhányom magamat. Fel akartam állni, de nem ment. Egyszerűen nem tudok ráállni a lábamra. Felsóhajtottam. Legszívesebben megölném ezt a rohadékot. Megpillantottam magam előtt egy üvegszilánk darabot. Érte nyúltam. Erősen megfogtam. Elvágta a kezemet, de nem érdekelt. Felálltam.
- Húha.. Most mi lesz?! - nevetve ledobta Hilary-t a földre. - Úgy is megöllek! - Ismét rám célzott. Lőtt egyet, de kikerültem a lövését. - Mi a... - nézett értelmetlenül. Én gonoszan elmosolyodtam. Mögé léptem. A nyakához szegeztem az üvegszilánkot.
- Na most mi lesz? - nevettem. Ellökött. A vér a kezemről, pont Hilary arcára fröccsent. És mikor tér magához? Persze, hogy most... Nem akartam, hogy meglássa ezt az oldalamat. De most már nincs mit tenni. Meg kell védenem.
- A hős megmenti a szeretett lányt? - nevetett.
- Ville... Miről beszél? - Elkezdett köhögni. Nem válaszoltam. Csak bámultam erre a rohadékra.
- Nem esett le? Szerelmes beléd. - röhögött.
- FOGD BE A POFÁDAT! - nekimentem. Éreztem, hogy a lábamból kifolyt a vér. De nem érdekelt. Meg akarom ölni ezt a rohadékot...
- VILLE! - üvöltötte Hilary. Ellöktem ezt a gyökeret. Ránéztem Hilary-re. Az arcomat áztatja a vér. Hilary ijedten feláll. Remeg. Értetlenül néztem rá. Elfordítottam a fejemet.
- Nem akartam, hogy így láss... - töröltem le az arcomról a vért. A szája elé kapta a kezét. Elkezdett sírni. - Amúgy... Ki a franc ez az alak? - visszafordultam hozzá.
- Ő az egyik barátnőm bátyja... Régen szerelmes volt belém, de én visszautasítottam... és...
- Így van! Mert egy kis k*rva voltál! - szúrta át a kezemet egy késsel.
- Te kis.... - kihúztam a kezemből, majd rá szegeztem.
- Hogy a f*szba nem vérzel el?! - Én is csodálkozom. Ugyanis most is ömlik a lábamból és a kezemből a vér. Hilary remegve a földre rogyott. Csak nézett rám. Ő még sosem látta ezt az oldalamat. Senki sem látta ezt az oldalamat. Még Rick sem. Ezt eddig csakis én tudtam magamról.
Meg akartam szúrni, de elugrott előlem.
- Ennél több kell... - nevetett. Össze-vissza "kergettük" egymást. Én próbáltam leszúrni, de folyamatosan elugrott a támadásom elől. Egyszer sikerült eltalálnom, de akkor csak megkarcoltam. Nem pedig megszúrtam. Ellökött magától. Elfutott. Hirtelen összeestem. A lábam nem bírta tovább. Nem érzem sem a kezemet, sem a lábamat. Hilary mellém gugolt.
- Hilary... Te menekülj.... - próbáltam felállni, de nem ment.
- Nem...
- DE! - üvöltöttem. Rohadtul fáj a lábam. Most fáj igazán. - INDULJ! - Kis hezitálás után, sírva rohanni kezdett. Én pedig a földön ültem. Alattam van egy hatalmas vértócsa. Egyszerűen erőm sincs felállni...
Elájultam. Mikor magamhoz tértem egy ágyban voltam. Fehér fölöttem a plafon. Infúziók lógnak ki a kezemből. A lábam és a kezem is zsibbad. Miért kellett ennek az egésznek megtörténnie? Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése