Bocsánat, hogy rövidke lett, de most erre futotta:D
Rin pirulgatva engem vizslatott kicsit elkerekedett szemekkel. Én csak vigyorogva mellé ültem, majd még őrültebben vigyorogtam. Közel hajoltam hozzá.
- Tetszik? - súgtam az ajkaira vigyorogva. Ő nyelt egyet és elakart hátrálni, de hátradőlt, így alattam elfeküdt. Jobban elvigyorodtam. - Kis szuka. - kuncogtam el magam, majd lefogtam a karjait. Ő a szemeimet nézte nagyokat pislogva.
- M-más a színe.. - ismét nyelt egyet.
- Miért más? - picit oldalra billentettem vigyorogva a fejemet.
- Élénkebb... - icipicit felcsillantak a szemei. Jobban elvigyorodtam.
- Jobban tetszik ez a Ville mint a másik? - picit rámeresztettem a szemeimet. Aprót bólintott. Belém esett első látásra.
Továbbra is lefogtam a karjait, de ő ezzel egyáltalán nem is foglalkozott. Csak bámultam az egyre jobban és jobban piruló arcát őrült vigyorral a képemen. A nyakához hajoltam, majd végignyaltam rajta, mire ő halkan felnyögött.
- Miért nem ellenkezel te kis szuka? - súgtam a nyakába vigyorogva. Összeszorította alattam a combját. Elnevettem magam. - Jó ég arra vágytál, hogy megkúrjalak? - kimeresztettem vigyorogva a szemeimet. Ő csak nyöszörögve mocorogni kezdett a paradicsom vörös arcát rázva. Jobban nevetni kezdtem rajta.
- D-dehogyis!! - már erőteljesen mocorogni kezdett alattam, de így is túl gyenge a szabadulásához. Vigyorogva néztem ahogy erőlködve szabadulni próbál.
- Nem úszod már meg. - vigyorogva az ajkára nyaltam, mire egyből abbahagyta a mocorgást és kerek szemekkel engem nézett. Kuncogva az ajkába haraptam, amire ő édes kis vékony hangon felnyögött.
- A-azt hittem segíteni fogsz!! Nem azt, hogy te is megerőszakolsz!! - szorította össze a combjait. Elnevettem magam.
- Erőszak? - kuncogva levittem oda a kezem. - Neem... Szó sincs erőszakról. Ha az lenne nem lennél ilyen nedves. - simítottam végig rajta. Ő össze akarta szorítani a combjait, de a kezemtől nem ment. Elvigyorodtam. Benyúltam a gatyájába és bugyin keresztül izgatni kezdtem. Ő halkan nyögdécselt és mocorgott. Már le sem kellett fognom, mivel hagyta magát. Lassan levetkőztettem. Levettem én is a pólóm és már csak egy alsó van rajtam. Ő a hasamat nézte.
- Tetszik? - vigyorogtam picit őrülten rá. Ő vérvörös arccal bólintott. Lassan, de hevesen megcsókoltam amit viszonzott. Lassan odaillesztettem a farkamat, majd benyomtam mire felnyögött hangosan és vékony hangon. Elkuncogtam magam, majd mozogni kezdtem. Ő végig édesen nyögdécselt.
Leszálltam róla és mellé feküdtem. Ő szinte azonnal hozzábújt lihegve. Átkaroltam és lehunytam a szemeimet. Vigyorogva elaludtam.
Reggel mikor felébredtem igencsak meglepődtem, ugyanis Rin feküdt mellettem és mindketten meztelenek vagyunk. Mi történt? Megint átkattantam?
Felálltam, majd magamra kaptam egy alsógatyát. Rin is felkelt lassan. Ránéztem mire ő csak pislogott rám.
- M-más a színe..
- Minek? - vontam fel a szemöldököm.
- A szemed.. Már nem ő van itt ugye?...
- Mi van?! - emeltem fel kissé a hangom. Ő csak lehajtotta a fejét, majd kapkodva öltözködni kezdett.
- Sajnálom.. - nyögte halkan, majd kiviharzott a házból. Csak pislogtam utána. MÉGIS MI A FRANC FOLYIK ITT?!
Elmentem lezuhanyozni, majd miután végeztem és felöltöztem, az ágyamba feküdtem. Csak bámultam értetlenkedve a plafont. Nem értem mi folyik itt.. ,,Már nem ő van itt ugye?..." Mi az, hogy ,,Ő"?! Mégis mi a francot művelt?!
A bambulásomból a telefonom üzenet hangja zökkentett ki. Egyből megnéztem, hogy ki írt.
Tanja: NORMÁLIS VAGY EMBER?!
Ville: Azt sem tudom mi van.
Tanja: MI LENNE?! MEGKÚRTAD RINT!! NEM VAGY NORMÁLIS!!
Ville: Ácsi... Én nem dugtam meg. Maximum ,,Ő"
Tanja: Mi van???
Ville: hagyjuk..
Leléptem, majd kikapcsoltam az internetet és repülőgépes üzemmódba állítottam a telefonomat. Most valahogy senkire sem vagyok kíváncsi.. Nagy robajt hallottam lentről. Meglepve az ajtómhoz léptem. Léptek közeledtek a szobám felé. Kikerekedtek a szemeim kicsit. Berontott három kapucnis férfi a szobámba. Morogva ökölbe szorítottam, mire hirtelen minden elsötétült körülöttem. Leütöttek. Összeestem.
RICK
Napok óta nem reagál Ville sem az üzeneteimre és ki van kapcsolva a telefonja. Az iskolába sem jár be. Már megint mi a fasz van ezzel az agyamenttel?
Zsebre tett kézzel hazaindultam a suliból magam elé nézve. Hamar hazaértem. Ledobtam az előszobába a táskámat és a dzsekimet. Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét. Miközben bámultam a tévét, 2-3 percenként a telefonomat nézegettem, hogy hátha Ville jelentkezik, de se kép se hang.
Pár óra múlva valaki kopogtatott az ajtón. Meglepetésemre nem Tanja volt az, hanem a bátyám.
- Hát te? - néztem kérdőn rá.
- Nem jöhetek haza a drága öcsikémhez? - mosolygott rám. Tuti, hogy valamit akar. Ok nélkül sosem jön.
- Mondd mit akarsz. - Tettem karba a kezeimet. Ő felsóhajtott, majd beszédre nyitotta a száját.
- Jó.. Pár napja elfogtunk egy elmebeteg állatot. Pár hete embereket mészárolt a városban. És most az egyik haverom húgát is megrontotta. Felbéreltek minket, hogy tüntessük el.
- Aha.. És ennek mind mi köze van hozzám?
- Ő Ville Heyman. - Mikor meghallottam a nevét kikerekedtek a szemeim.
- MI VAN?! - még a szám is tátva maradt. Ezt nem hiszem el. - Ezt nem teheted!! Nem ölhetitek meg!!
- Muszáj. Rick... Ő egy elmebeteg.. - nem válaszoltam. Lehajtottam a fejem, majd beindultam.
- Gyere be.. - így is tett. Képtelen vagyok ezt elhinni.
VILLE
Egy sötét és hideg szobában ébredtem. Egy székhez vagyok kötözve. Erőteljesen mozgolódni kezdtem. Hol a francban vagyok?!
Kapkodtam ide-oda a fejemet. Kintről hallottam, hogy beszélgetnek.
- Mit csináljunk vele?
- A főnök azt mondta, hogy nélküle ne menjünk be hozzá.
- És ha kiszökik?
- Hogy szökne ki?
- Nem tudom.
- Na látod.. - nevetett.
Elhallgattak. Felsóhajtottam, majd lehajtottam a fejemet.
Nem hiszem el. Elraboltak. De mégis miért?
Pár óra múlva benyitott egy magas vörösesbarna hajú felemás szemű srác. Az egyik szeme kék a másik élénkzöld. Az arca nagyon hasonlít Rickére.
- MIÉRT RABOLTATOK EL?! - üvöltöttem. Ő csak kuncogva leült elém egy másik székre.
- Komolyan nem tudod? - komorodott el.
- Honnan kéne tudnom?! - mordultam rá.
- Lemészároltad a fél várost és még meg is erőszakoltad a haverom húgát. És még megkérdezed miért raboltunk el? Egy elmebeteg vagy ember! - nevetett fel. - Pusztulnod kell.
- Nem vagyok elmebeteg.. - néztem őt morogva. Hirtelen nagyon szédelegni kezdtem. Homályosabban kezdtem látni. Akaratlanul is elvigyorodtam őrülten. Mintha nem én irányítanám a testem. - Fuss, ha élni akarsz. - vigyorodtam el jobban. Ezt nem én mondom. Ez Ő.
Elájultam.
Őrült vigyorral az arcomon ránéztem.
- Mit vigyorogsz te köcsögarcú? - döntöttem oldalra a fejem.
- Még hogy nem vagy elmebeteg? - nézett engem komoran.
- És ha az vagyok? Mi baj van azzal, ha vérrel festettem ki az utcákat? Na és azzal mi baj van, ha megkúrtam a kis szukát? - felnevettem őrülten. Lekevert egyet, de csak tovább nevettem.
- Beteg fasz... - morgott rám. Én meresztett szemekkel rájuk néztem. Kiszabadítottam a kezeimet és őrültebben elvigyorodtam.
- Fuss, ha nem akarsz fali dekoráció lenni. - Oldalra billentettem vigyorogva a fejem és őrülten kuncogni, majd nevetni kezdtem. Felálltam és neki estem. A falnak nyomtam, majd a zsebéből kikaptam a pillangókését. A torkának szegeztem. A drága kis nyomorékok egyből berontottak.
- Ott maradtok ti pincsikutyák. Hátranéztem rájuk őrült vigyorral. - egy lépés és elvágom ennek a faszkalapnak a torkát és aztán úszkálhatunk a jó kis vértengerben. - kuncogtam el magam őrülten. Ledermedtek. Visszanéztem erre a faszra.
- Nos? Még mindig ki akarsz nyírni vagy nyírjalak ki én? - döntöttem oldalra vigyorogva a fejem.
- Dögölj meg te rohadt faszkalap.. Úgyis megöl majd valaki! - mordult fel.
- Rossz válasz. - Egy mozdulattal elvágtam a torkát. Spriccelni kezdett a nyakából a vére, majd össze is esett. Őrülten felnevettem és néztem a testét. A kis kutyái ki akartak rohanni, de kikaptam a srác zsebéből még két dobókést és nekik dobtam. A nyakukat találtam el.
- Bumm headshoot!! - üvöltöttem nevetve. Levettem a véres pólóm, majd elvettem az egyikük dzsekijét. Épp kiindultam, mikor az a kis szuka jelent meg előttem. Ő kerek szemekkel nézett. Kuncogva a torkánál fogva felnyomtam a falra.
- Jó érzés volt köpciskedni, azután, hogy annyira élvezted amit csináltunk?
- É-én.. - dadogott.
- Kussolj te ribanc. Rám uszítasz mindenkit és még ide tolod elém a képed? - szorítottam egyet a nyakán. Ő a kezeimre fogott.
- V-Ville.. félreérted..
- Mit értenék félre? - nevettem fel őrülten. Jobban megszorítottam a nyakát.
- N-nem én uszítottam r-rád őket.. - halkul a hangja.
- Hanem? Ki más?! - mordultam rá. Jobban szorítottam a nyakát.
- Mondjuk én te pszichopata faszkalap. - szólt mögűllem egy mély női hang. Azonnal hátrakaptam a fejem. Megint ez a lila hajú ribanc..
- Takarodj innen. - meresztettem rá a szemeimet.
- Nem. Engedd el Rint.
- Mert ha nem akkor mi le... - hátba szúrt hirtelen ez a szuka. Fájdalmasan felnyögtem. Morogva ledobtam a kis ribancot, majd a nagy csöcsű kurva felé indultam, de mellkason szúrt. Felüvöltöttem, majd összeestem. Az arcát néztem morogva.
- Csak azért nem öllek meg.. Mert tudom, hogy te nem Ville vagy.. - kezdett minden elhomályosodni. Érzem, hogy egyre gyengébb és gyengébb vagyok. Lehunytam a szemeimet. Hirtelen kezdett visszatérni az erőm. A sebeim fájdalma pedig lassan elillantak. Odanéztem. Beregenerálódtak. Meglepődtem, de hamar elvigyorodtam. Felálltam.
- MI A FRANC?! - kerekedtek ki a nagy csöcsűnek a szemei. Én csak őrülten kuncogni kezdtem.
- Úgy látszik, hogy ebben a formában halhatatlan vagyok. - vigyorodtam el őrülten. A karjaiban a kis szukával hátrálni, majd futni kezdett előlem.
Fusson csak amíg tud. Egyszer úgyis kinyírom.
Őrülten vigyorogva hazasétáltam, majd a szobámba érve az ágyamba dőltem.
