( Meghoztam az új részt! Bocsánat a késői írásért, csak nem nagyon volt időm és kedvem írni. )
Épp dugtam volna be a fülhallgatómat, mikor Rin utánam üvöltött. Hátrafordultam.
- Várj!! - Állt meg lihegve előttem. Jól kifújta magát, majd beszédre nyitotta a száját. - Itt maradt a személyid. - Nyújtotta felém. Gondolom kiesett a zsebemből.
- Köszi. - Azonnal beraktam a hátsózsebembe. Ismét elköszöntünk egymástól. Beraktam a fülesem és haza felé vettem az irányt.
Mikor hazaértem, kivettem a fülhallgatót a fülemből. Felsétáltam a szobámba, majd ledobtam magamról a dzsekimet. Ledőltem az ágyamra. Addig bámultam a plafont, amíg le nem ragadtak a szemeim.
Reggel a telefonom ébresztője keltett. ( Nightwish - Weak Fantasy ) Nagy nehezen kimásztam, majd kimentem a fürdőbe. Megszabadultam a ruháimtól, majd a zuhany alá álltam. Megnyitottam a csapot, amiből azonnal elkezdett folyni a forró víz. Az egyre nagyobbodó gőzfelhőt figyeltem, miközben mosakodtam. Még mindig ez a Hilary-s ügy aggaszt. El sem tudom nélküle képzelni az életem. Mindig csak körülötte forgott minden számomra. Ő a mindenem. De talán már örökre elvesztetten őt.
Végeztem a tusolással. Az alsótestemre tekertem egy kisebb törölközőt, majd visszakullogtam a szobámba. Lehuppantam az ágyra. Elkezdtem a telefonomat bújni. Csak bámultam egy ideig a kijelzőjére, majd lezártam és letettem a párnámra. Felálltam és a szekrényemhez lépkedtem. Kikaptam egy alsógatyát, majd fel is vettem. A törölközőt ledobtam magamról, majd kinyitottam a nagy ruhásszekrényemet. Kivettem belőle egy ACDC-s pólót és egy láncos gatyát. Magamra kapkodtam a ruhadarabokat, majd ismét kimentem a fürdő szobába. Lezseléztem a hajamat, mert szanaszét áll. Visszamentem a szobámba, és felvettem a cipőm. A telefonomon megnéztem, hogy mennyi az idő.
- Ah... Túl korán kész lettem. - Motyogtam. Ledőltem az ágyamra. A plafont bámulom. Úgy érzem, hogy ez a nap is egy eléggé szar lesz.
Ismét megnéztem a telefonom. Már majdnem háromnegyed nyolcat mutatott. Ezért felvettem a dzsekimet, majd az egyik vállamra dobtam a táskámat. Kiléptem a házból, majd a suli felé vettem az irányt. Gyors léptekkel haladtam. A lábaimat néztem, miközben mentem. Be kell valljam. Kissé félek is iskolába menni. De lehet, hogy jobb lenne, ha feleleveníteném a régi énemet. Talán mindenki leszállna végre rólam.
Beértem az iskolába. Lehajtott fejjel bementem a termünkbe. Rick már bent volt. Leültem mellé.
- Na csá! Mi ez a pofa megint? - röhögött. Sóhajtva ránéztem.
- Figyelj... Mit szólnál ahhoz, ha azt mondom, hogy újra a régi akarok lenni? - néztem rá komoly tekintettel. Az első reakciója csak az volt, hogy felvonta a szemöldökét.
- Ez most honnan jött?
- Komolyan kérdeztem.
- Szerinted?
- Szerintem az lenne a legjobb...
- Akkor tedd ezt.
- Oké... - felnéztem a tábla felé. Rin sétált be a terembe. Rick perverzen vigyorgott rá. Ő elpirult, majd leült az ablak melletti padsorba. Elkezdett a táskájában matatni. Ki van pirulva. Rick vigyorogva felállt, majd hozzásétált. Rin kipirult arccal ránézett. Felállt, majd kimentek. Remélem, hogy nem azt tervezi, amire gondolok.
Előpakoltam a cuccomat. Lehajtottam sóhajtva a fejemet a padra. Csak bámultam ki a fejemből, azt sem tudom, hogy ki vagyok igazából. De ha már Hilary szemébe egy senki vagyok, nem éri meg ezt a kamu személyiségemet fenntartani. Eldöntöttem, hogy most már minden olyan lesz mint régen. Nem foglalkozok senki érzéseivel. Csak magammal és a saját dolgaimmal. Többé nem érdekel más sorsa. Hogy a tetteim milyen hatással vannak másokra.
A tanár is lassan bekullogott a terembe. Felemeltem a padról a fejemet. Már Rick is mellettem volt. Észre sem vettem, hogy leült mellém. Unottan a füzetemért nyúltam, majd a tolltartómból kivettem egy tollat. A tanár szinte azonnal tartani kezdte az órát. Elkezdtem írni a táblán lévőket.
Az óra felénél már vagy négy oldalt teleírtunk. Ez a tanár egy szadista. Mindig görcsölni kezd miatta a kezem. Rick jó ha fél oldalt írt egész órán. Ő mindig ilyen volt és szerintem ilyen is marad. Én egy jó ideig ilyen "jó fiú" voltam, de mostantól kezdve olyan leszek, mint régen. Hilary le sem szarja a fejem, akkor semmi értelme tovább fenntartanom. Akire szükségem van az igazából saját magam. Úgy tűnik senkire sem számíthatok igazán. Ha most valakire azt mondanám, hogy 'barát', akkor egy embert sem találnék, akire rá tudnám mondani. Talán Rin-re, de nem igazán ismerem.
Kicsöngetés után elpakoltam, majd Rick-kel kimentünk a suli elé.
- Van cigid? - néztem rá.
- Na.. Újra rászoksz?
- Még szép! - vigyorodtam el. Kis idő múlva a kezembe nyomot egy szálat. A számba vettem, majd meggyújtottam. Szívni kezdtem.
- Hallod?
- Mi az?
- Nem állítjuk újra össze a bandát? Elvégre miattad oszlott fel, mert te megváltoztál.
- Tőlem. De akkor ezt beszéld meg a többiekkel is. Bár dobosunk az nem lesz.
- Mert?
- Mert Jacob elköltözött innen.
- Ah.. Akkor kéne valaki. Rin szerinted tud?
- Biztos, hogy nem.
- Azért egy próbát megér. - Nem válaszoltam. Megvontam a vállam, majd még egyet szívtam a cigimből. A csöngő hangjára ledobtam, majd elnyomtam a cigimet. Visszaindultunk a teremhez. Beérve leültünk a helyünkre. Éreztem a hátamon hogy valaki folyamatosan engem néz. Hátranéztem. Meglepetésemre Hilary volt az. Hiába néztem rá, még mindig nézett. Kikerekedtek a szemeim. Halványan elpirultam. Felállt és elém sétált.
- Beszélni szeretnék veled. - mondta rideg arckifejezéssel. Oldalra döntöttem a fejem.
- Mi ez most hirtelen...?
- Csak tudni akarok egy s mást.
- Ok. - visszafordultam a tábla felé. Ő szintén visszaült a helyére. Rick kuncogva hol rá, hol Hilary-re nézett. Idegesen felsóhajtottam.
- Mi a francot nevetgélsz?!
- Olyan szerencsétlen vagy...
- Mer'?!
- Hilary biztos azt akarja veled tudatni, hogy... khm... - vigyorodott el.
- TE IDIÓTA! - nekivágtam a tolltartómat, ami fejen találta. Nevetve nekem vágta. Elkaptam, majd ledobtam az asztalra. - Komolyan, olyan gyerekes vagy!
- Nem vagyok gyerekes. Ez csak az igazság! - nevetett. Védekezésképp felemelte a kezeit. Sóhajtva előrefordultam. A többiek is beszivárogtak a terembe. Lassan a tanár is bejött. Ezek az idióták dobálóztak egy táskával, ami pontosan fejbe találta a tanárt. Mindenki nevetni kezdett. Rick annyira nevetett rajta, hogy a székről leborult. Az osztályból mások is ugyanígy tettek. Én csak szimplán felvont szemöldökkel nevettem. A tanár leporolta magát, majd megköszörülte a torkát.
- Egy igazgatói elég lesz? - nézett rájuk rideg tekintettel. Abbahagytuk a nevetés. elnézést kértek és leültek a helyükre. Elkezdte tartani a dögunalmas földrajzot. alig írtam a füzetembe valamit. Egész végig csak azon agyaltam, hogy Hilary mit akar mondani. Fogalmam sincs, hogy miért pont most, amikor végre eldöntöm, hogy újra a régi Ville Heyman leszek. Erre tessék, most beszélni akar velem.
Egészen kicsengetésig agyalgattam. Gyorsan elpakoltam, majd Rick-kel kimentünk a folyosóra a haverokhoz. Rin volt a téma, hogy milyen az alakja meg stb.
- Tényleg Ville! - nézett rám Rick.
- Mi van?
- Tegnap a kis Rinnel mentél haza. Hogyhogy? Csak nem megakarod őt fűzni? - bökögetett a könyökével. Felnevettem.
- Ne tévessz össze magaddal. Én nem egyből viszem őket ágyba, mint egyesek.
- Azért, mert nem szeretek várni. És Rinnek túlságosan is vonzó a kis ártatlansága.
- Annyira azért nem.
- Miért?
- Olyan kis gyenge.
- Az sosem baj. Legalább nem tud magától ellökni! - mindenki nevetni kezdett. Én csak elvigyorodtam.
Mikor kicsengettek az utolsó óráról is, Rick-kel leültünk a sulitól nem messze lévő parkban egy padra. Mind a ketten rágyújtottunk. Rick mint mindig, az elhaladó lányoknak a seggét és más testrészeit nézte. Én csak a cipőmet bámultam. Pont ráesett a hamu. Megráztam, így az leesett. Elnyomtam a cigit, majd felálltam és zsebre tettem a kezem.
- Hilary nem beszélt velem.
- Mi?
- Azt mondta, hogy beszélni akar velem, de nem jött oda hozzám egyik szünetben sem. - meredtem fapofával magam elé.
- Lehet, hogy elmegy hozzátok, nem?
- Nem hiszem. Most ő nagy ívben kerül, mert fél.
- Miért?
- Mert megmentettem, de meglátta 'azt' az oldalam. - néztem oldalra. Az embereket bámultam.
- Értem. Amúgy állítólag lesz egy új osztálytársunk.
- És ki?
- Valami Jack...
- Heh..? - néztem felé. Az a Jack lenne aki elrabolta Hilary-t?
- Most mi van? Nem tudom a teljes nevét. - vigyorodott el.
- Nem is kell.
- Na mindegy.
- Jah... - elindultam hazafelé. Rick is mellém sétált.
Mikor hazaértem, azonnal felmentem a szobámba. Rick azt mondta, hogy valami dolga van, ezért nem jön fel. Épp leültem az ágyamra, mikor valaki kopogott a bejárati ajtón. Gyorsan lerohantam, majd kinyitottam az ajtót. Hogy őszinte legyek, meglepődtem, nagyon is.
- Hát te?
- Mondtam, hogy beszélni akarok veled, nem?
- De... - felvontam a szemöldököm. Tényleg nem számítottam, hogy Hilary beállít. - Gyere be. - léptem hátrébb. Így is tett. Becsuktam az ajtót. Leült a konyhába lévő asztalhoz. Vele szembe leültem.
- Szóval... Miről akartál beszélni? - gyújtottam rá. Ránéztem, miközben szívtam egyet belőle. Kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Ez lenne az igazi éned...?
- Miről beszélsz?
- Annyi év után... Az a Ville akit ismerek az egy nagy kamu volt? - a sírás kerülgeti. Hallom a hangján. És én siratom meg...
- Nem... Félreérted ezt az egészet.
- Félreértem?! Mégis mit jelentsen ez az egész? - zokogva nézett a szemeimbe.
- Te csináltad magadnak ezt... Nem akartam újra a régi lenni. Te vagy az oka en...- megpofozott.
- ÉN?! Miért én vagyok az oka?!
- Mert... sze.. mindegy! - felálltam. Dühömben kettétörtem a cigit.
- ... Gyűlöllek!! - Zokogva elrohant előttem. Kiment becsapva maga mögött az ajtót. Lehajtott fejjel leültem a székre. A fejemhez emeltem a kezem. Sírni kezdtem.
- Miért pont velem...? - markoltam bele a hajamba. - MIÉRT?! - ismételtem meg hangosabban. Most már tényleg nincs hova tovább. Számomra megszűnt minden. Elvesztettem mindent, ami fontos volt számomra... Vége van mindennek.
