8.Fejezet Miért?

    Kiszabadulás után, megkerestem Hilary-t. Egy vasajtó résnyire nyitva volt a folyosó végén. Bementem. Ki volt kötözve.
- Ki az? - Hallani lehet a hangján, hogy gyenge. A ruhája tiszta vér. A nyakán rengeteg vágás seb van.
Odamentem hozzá. Eloldoztam.
- Vi-ville?
- Maradj csendben... - Emeltem fel. Kiindultam az ajtón.
Össze-vissza mászkáltam. Nem tudom, merre kell menni...  Letettem Hilary-t egy kicsit. Én leültem mellé. Leszedtem róla a szemkötést.
- Ville... - Rekedtes a hangja. Nem válaszoltam. Léptek közeledtek hozzánk. Hilary-n láttam, hogy mindjárt sikolt, ezért befogtam a száját. A folyosót vizslattam. nem látok semmit. De a hang folyamatosan közeledik. Hilary a sokk miatt elájult. Óvatosan elengedtem.
Felálltam. Hirtelen világos lett minden. Ide-oda kapkodtam a fejemet. Hirtelen egy kapucnis fiú jött elém. Gonoszan elmosolyodott. Értetlenül néztem rá.

Az egyik szeme vörös, a másik pedig zöld. 

- Csak nem meglepődtél?

- Ellenkezőleg... - Elmosolyodtam őrülten. Örülök, hogy itt van. Legalább szarrá tudom verni.

- Megkérdezhetem, hogy mit művelsz?  Hogyan képzelted te azt, hogy csak úgy idesétálsz, majd elrontasz mindent? - Oldalra döntötte a fejét. Megfogta az államat. A nyakamra csúsztatta, majd felemelt és a falhoz nyomott. Próbáltam levenni a kezét, de nem sikerült. Belerúgtam az egyik lábába. Hangosan felnyögött. Ingatta a fejét. 

- Nem szabad... - Ismét elmosolyodott. Értetlenül néztem rá. - Hilary csak az enyém... - Ezt meg mégis hogy érti?

- Miről pofázol?!

- Ahh.. Nem beszélt rólam? A kis lotyó... - Ez a kis...

- Miért ki a f*sz vagy te?! - szorult ökölbe a kezem. 

- Miért mondanám el neked? - Röhögött. Nekem akart esni, de félreálltam. Nekilöktem a falnak. 

- Ezt megbánod... - Ahogy ezt kimondta, olyan négy-öt ember körülvett. - Na most legyen nagy a pofád! Ville Heyman... - honnan tudja ez a görény a nevemet? 

Az emberei nekem estek. Hiába akartam, nem tudtam kiszabadulni. Ha leütöttem egyet, akkor is teljes maradt a kör. Mire még egyet leütöttem, addigra felkelt a másik. Hilary-t elvitte. Hogyan lehetne kijutnom innen?

Felugrottam, majd körberúgtam. Mindegyik összeesett. Kihasználtam az alkalmat, majd futni kezdtem. A sarkamban vannak... Futottam, ahogyan csak tudtam. Hilary-t meg kell találnom. Meg kell mentenem. Csak azt nem tudom, hogy hogyan. Egyszer hátranéztem. Olyan 7-8 méter lemaradásban lehetnek tőlem az emberei.
Befordultam egy folyosóra. Ott sétált ez a kis köcsög, Hilary-vel a karjaiban. Elkezdtem utána futni. Ismét hátranéztem, de az emberei már nem jöttek utánam.Utolértem. Letette Hilary-t. Hátrafordult.
- Na mit akarsz? - tárta szét a karjait.
- Téged hullaként látni.
- Ez nem fog összejönni... - fegyvert rántott. Rám szegezte. - Szerinted, ha most meghúzom a ravaszt és a fejedbe eresztek egy golyót, mennyi idő kellene, hogy meghalj? - Őrült vigyorra húzta a száját. Nem válaszoltam. - Vagy inkább a lábadba, hogy szenvedj? - Célozta meg az egyik lábamat. Közelebb léptem hozzá. Meghúzta a ravaszt, de elirányítottam a fegyvert, így a falba lőtt.
- Na... Nem is vagy annyira gyenge... - hangsúlyozta ki a "gyenge" szót. Ellökött magától. Belelőtt az egyik lábamba. Felnevetett, majd Hilary-hez sétált. Felemelte.
- Nézd csak! - felemeltem a fejemet. Megnyalta Hilary arcát. Mindjárt elhányom magamat. Fel akartam állni, de nem ment. Egyszerűen nem tudok ráállni a lábamra. Felsóhajtottam. Legszívesebben megölném ezt a rohadékot. Megpillantottam magam előtt egy üvegszilánk darabot. Érte nyúltam. Erősen megfogtam. Elvágta a kezemet, de nem érdekelt. Felálltam.
- Húha.. Most mi lesz?! - nevetve ledobta Hilary-t a földre. - Úgy is megöllek! - Ismét rám célzott. Lőtt egyet, de kikerültem a lövését. - Mi a... - nézett értelmetlenül. Én gonoszan elmosolyodtam. Mögé léptem. A nyakához szegeztem az üvegszilánkot.
- Na most mi lesz? - nevettem. Ellökött. A vér a kezemről, pont Hilary arcára fröccsent. És mikor tér magához? Persze, hogy most... Nem akartam, hogy meglássa ezt az oldalamat. De most már nincs mit tenni. Meg kell védenem.
- A hős megmenti a szeretett lányt? - nevetett.
- Ville... Miről beszél? - Elkezdett köhögni. Nem válaszoltam. Csak bámultam erre a rohadékra.
- Nem esett le? Szerelmes beléd. - röhögött.
- FOGD BE A POFÁDAT! - nekimentem. Éreztem, hogy a lábamból kifolyt a vér. De nem érdekelt. Meg akarom ölni ezt a rohadékot...
- VILLE! - üvöltötte Hilary. Ellöktem ezt a gyökeret. Ránéztem Hilary-re. Az arcomat áztatja a vér. Hilary ijedten feláll. Remeg. Értetlenül néztem rá. Elfordítottam a fejemet.
- Nem akartam, hogy így láss... - töröltem le az arcomról a vért. A szája elé kapta a kezét. Elkezdett sírni. - Amúgy... Ki a franc ez az alak? - visszafordultam hozzá.
- Ő az egyik barátnőm bátyja... Régen szerelmes volt belém, de én visszautasítottam... és...
- Így van! Mert egy kis k*rva voltál! - szúrta át a kezemet egy késsel.   
- Te kis.... - kihúztam a kezemből, majd rá szegeztem.
- Hogy a f*szba nem vérzel el?! - Én is csodálkozom. Ugyanis most is ömlik a lábamból és a kezemből a vér. Hilary remegve a földre rogyott. Csak nézett rám. Ő még sosem látta ezt az oldalamat. Senki sem látta ezt az oldalamat. Még Rick sem. Ezt eddig csakis én tudtam magamról.
Meg akartam szúrni, de elugrott előlem.
- Ennél több kell... - nevetett. Össze-vissza "kergettük" egymást. Én próbáltam leszúrni, de folyamatosan elugrott a támadásom elől. Egyszer sikerült eltalálnom, de akkor csak megkarcoltam. Nem pedig megszúrtam. Ellökött magától. Elfutott. Hirtelen összeestem. A lábam nem bírta tovább. Nem érzem sem a kezemet, sem a lábamat. Hilary mellém gugolt.
- Hilary... Te menekülj.... - próbáltam felállni, de nem ment.
- Nem...
- DE! - üvöltöttem. Rohadtul fáj a lábam. Most fáj igazán. - INDULJ! - Kis hezitálás után, sírva rohanni kezdett. Én pedig a földön ültem. Alattam van egy hatalmas vértócsa. Egyszerűen erőm sincs felállni...

Elájultam. Mikor magamhoz tértem egy ágyban voltam. Fehér fölöttem a plafon. Infúziók lógnak ki a kezemből. A lábam és a kezem is zsibbad. Miért kellett ennek az egésznek megtörténnie? Miért?

7.Fejezet Erre nem számítottam... Part 2

     Le vagyok kötözve egy szobában. A szám nincs bekötözve. De a lábaim és a kezeim igen. Véres a kötés. Eléggé fáj.
Ide-oda forgattam a fejemet. Zsong a fülem. A kiszáradt ajkaimat megakartam nyalni, mikor észrevettem, hogy a szám tiszta vér. Mi a fene?

Éppen a szobát vizslattam, mikor Hilary sikolyát hallottam meg.  Azonnal ki akarok szabadulni...
Rángatni kezdtem a kezeimet és a lábaimat. Fájt, de nem érdekel.
Az egyik lábam kiszabadult. A széktől olyan egy-két méterre volt egy penge. Fogalmam sincs mit keres itt. De véres is. Mindegy.
Érte nyúltam a lábammal.
- Francba.. Nem érem el! - Hogyan kéne? Mit... Mit kéne tennem?
Észrevettem, hogy a szék nincs a földbe betonozva. Elkezdtem előre "ugrálni" a székkel. Közelebb kerültem a  szikéhez. Még most sem értem el. Majdnem.
Megismételtem. Pont elértem. Oké... De hogyan fogom elvágni a köteleket?
- Ah... - A székhez húztam. A két lábam közé fogtam. Feldobtam. Nem sok kellett, hogy magamba szúrjam...
Most a combjaim között van. A kötés a kezeimen kissé meglazultak, ezért a combomhoz tudok nyúlni. Elvágtam a kötéseket. Kiszabadultam. Óvatosan kiindultam az ajtón.

6.Fejezet Erre nem számítottam... Part 1

   Elnyomott a tudatlanság.
Sötétség van körülöttem. Nincs sehol senki. Egyenesen előre mentem. Egy fénypont volt előttem. Ahogy közeledtem, egyre nagyobb és nagyobb lett.
A fényességbe érve, a házunkban voltam. Valamiért minden tiszta nedves. A kezeim is. Megnéztem, hogy mi az. Vér. A ruhámat beborítja a vér. A padlót szintén. Felindultam a szobám felé. Nyitva van a z ajtóm. De csak résnyire. A kilincset szintén beborítja a vér. Lassan kinyitottam az ajtómat. Egy lány holtteste volt bent. Kikerekedtek a szemeim. Közelebb léptem a lányhoz. Nem más volt mint Hilary. Meg akarok szólalni, de nem megy. Hátulról hangos nevetést hallottam meg. Azonnal a hang irányába fordultam. Rick egy késsel őrülten vigyorog. Az arca tiszta vér. A szemei ijesztőek. A ruhája is tiszta vér.
- Most megkapod a magadét, amiért elvetted tőlem Hilary-t! - szúrt egyet a szívemhez. Azonnal összeestem. Mielőtt meghaltam volna, Rick belém rúgott. Nem is egyszer.

Felültem az ágyamon. Lihegek. A takaró a fejemen van. A szám elé kaptam a kezemet, és magam elé meredek. Mi a fene volt ez?! 
Felálltam. Sötétség van. Kimentem. Lent a konyhában ég a villany. Lementem.
- Ville? - Szólalt meg anyu, mikor leértem. Kétségbeesett arcot vág.
- Mi az? - Ültem le az asztalhoz.
- Semmi...
- Anyu... Mondd el.
- Csak... Miért részegedtél le tegnap este?
- Hagyjuk - Álltam fel. Visszaindultam a szobámba.
- Ville!
- Megmondtam, hogy hagyjuk... - Csuktam be a szobám ajtaját. Bezártam. A telefonomat a kezeim közé fogtam. Megnéztem rajta az időt.
- Pff... Mindjárt kelhetek fel. - Kaptam a fejemhez a kezemet. Beletúrtam a hajamba. Kimentem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felöltöztem.
Miután mindennel kész lettem, beültem a gépem elé. Elindítottam az egyik kedvenc horrorfilmemet, ami a gépen van. 28 héttel később. Nem tudtam végignézni.
Kikapcsoltam a gépemet, majd felvettem a dzsekimet és a cipőmet. Az egyik vállamra kaptam a táskámat.
Elindultam a suliba. Lassan mentem, mert egy kicsit korábban indultam a megszokottnál. Ezért betettem a fülesemet és elindítottam egy zenét. Csak ezen az álmon járt az eszem. Rick miért mondta vajon azt, hogy amiért elvetted tőlem Hilary-t? Hiszen most szerintem szóba sem fogunk egy ideig állni egymással.

Beérve a suliba, kivettem a fülest, majd a teremhez sétáltam. Bementem. Szó szerint levetődtem a székemre. A fejemet is lehajtottam. Az a kép futott át az agyamon, hogy Hilary holtan hevert a szobámban. Lehunytam a szememet. Próbáltam nem erre az egészre gondolni. Nem nagyon jött össze. Hogy álmodhattam ekkora baromságot?! Talán azért, mert Rick-el verekdtem? Nem... Többször is előfordult már, hogy ezt csináltuk. Nem hiszem, hogy emiatt lenne. De ha nem ez akkor mi?
A tanár hangjára kaptam fel a fejemet. Gyorsan előpakoltam, majd össze-vissza firkáltam a füzetembe. Kissé furcsa.. Rick nincs itt. Hilary szintén. Sharon és Ringo egymás mellett ültek. Írták a táblán lévő dolgokat. De ez akkor is furcsa, hogy Hilary is Rick nincsenek itt. Lehet, hogy Rick tett valamit? Ha igen, akkor én.. Vagyis nem. Az álmom miatt bizonyára csak kombinálok...
Én szintén elkezdtem írni. Egész végig azon agyaltam, hogy miért nem jöttek suliba. Kissé zavar ez az egész.
Óra után kimentem az udvarra és leültem egy padra. A telefonomat bújtam. Visszagondoltam arra az időre, mikor Hilary és én összebarátkoztunk. Emlékszem mennyire félénk volt. Az első napja volt itt a suliban. Először csak barátok voltunk. Majd mikor kicsit közelebbről megismertem... Beleszerettem. És már két éve szeretem... Ő csak 10.-be jött hozzánk. Rick ugyanazt művelte akkor is vele, mint Ringo-val. Kérdezgette, hogy mit gondolok róla. A válaszom más volt, mint Ringo-nál... Hilary-re mondtam, hogy gyönyörű.. Erre Rick persze kinevetett.

Mikor az utolsó óráról is kicsengettek, hazaindultam. Már úgy félúton voltam, mikor Ringo utánam jött.
- Szia. - Lihegett.
- Csá...
- Figyelj.. kösz, hogy megmentettél.
- Nem tesz semmit..
- De várj. Nem fejeztem be. - mosolyodott el. Megálltunk. Ő a mellkasomig ér. Rám nézett. - Szeretném megköszönni, hogy megmentettél, úgy, hogy eljössz hozzám vacsizni.
- Mmm.. - Mi a fene? - bocsi, de ma nem a legalkalmasabb... - Vakartam meg a fejemet.
- Akkor holnap?
- Hmm.. - Fordítottam el más irányba a fejemet.
- Naa...
- Ah.. Jó.
- Szupii! Akkor holnap! - Elsétált. Furcsa ez a lány... De mindezek mellett kedves.
Hazaértem. Felmentem a szobámba. Ledobtam magamról a táskámat. Leültem az ágyamra. Lehajtottam a a fejemet. Elgondolkoztam ezen az álmon. Ma sok minden történt. Túlságosan is. De Rick és Hilary vajon miért nem jöttek suliba?
Épp felálltam az ágyról, mikor valaki sikoltva a nevemet kiáltotta. Azonnal kinéztem az ablakomon. Hilary volt az. De mögötte ott volt egy férfi... Kést szegezett a torkának. Dühösen sarkon pördültem. Azonnal lementem. De késő volt. Mikor leértem sehol nem voltak... Még csak a nyomukat sem láttam... Képzeltem volna? Ám a hangot ismét hallottam. A hang irányába elkezdtem futni. Folyamatosan üvöltött. egy elhagyatott lépcsőházból jött a hang. Be van deszkázva az ajtó, de van rajta egy akkora rés, hogy átférjek. Bementem. A hang már megszűnt.
- Ville! Segíts... - Zokogott. Visszhangzott a lépcsőházban a hangja. Olyan, akárcsak egy horrorfilmben...
Elkezdtem felmenni a lépcsőn. Folyamatosan visszhangzott a nevem. Kissé ijesztő, de nem érdekelt. Meg kell mentenem Hilary-t.
Egy ajtóhoz értem. Az üvöltés végleg abbamaradt. Benyitottam. Egy lámpa világít középen. Egy székben Hilary le van kötözve. Véres mindkét keze.
Megindultam felé, mikor valaki hátulról leütött...

5.Fejezet Némaság

      Rick folyamatosan piszkálja a fejemet. Mindent dobál hozzám.
- Fejezd már be! - Emeltem el a kezét. Felemeltem a fejemet a padról.
- Mi a franc bajod van?
- Megmondtam, hogy magán... - A mondatomat nem tudtam befejezni, mert Rick bevert egyet. Leborultam a székről. Mindenki nevetni kezdett.
- Az anyádat! - fogtam meg az arcomat.
- Kuss! A magán ügy tudod mi?! Az, hogy mikor van szorulásod! - itt mindenki elkezdett jó hangosan nevetni.
- Pff.. - Felálltam. Én szintén bevertem egyet neki. Meglepődve megfogta az arcát. Nekem jött. Egymásnak estünk.

- FIÚK! Fejezzétek már be! Olyanok vagytok, mint az óvodások! - Szedett szét minket Hilary. Rick ellökte őt.
- Majd akkor, ha ez a fogyatékos végre mondd bármi értelmeset is!
- Én vagyok a fogyatékos?! Te nem értesz a szóból!
- Igen?! Kell még?! - Egymásnak akartunk menni, de Hilary engem, Sharon pedig Rick-et fogta le.
- Fejezzétek már be! - Üvöltötték egyszerre. Dühösen néztük egymást.
- Mindegy... - Rántottam ki magam Hilary kezei közül. - Hagyjatok békén... - Megfogtam a táskámat, és kimentem a teremből. Rick utánam üvöltötte, hogy: Menekülj csak! Féreg! Majd meglátod, melyikünk húzza a rövidebbet...

Már a suli bejáratához értem, mikor valaki a nevemet kiáltotta. Hátrafordultam. Ringome volt az.
- Mit akarsz?
- Ville... Segíts... - Mögötte volt Rick. Átkarolta a nyakánál fogva Ringome-t.
- Na mi van cica? - Rám vigyorgott ravaszan. Dühösen ránéztem.
- Mit akarsz ezzel Rick?
- Hmm... Lássuk csak. Biztos nem bánnád, ha ennek a kis szűzikének valami baja esik? - Mi a fenéről beszél?!
- Miket hordasz össze?!
- Ne is áltasd magadat. Jól tudom, hogy ez a kis cica itt sokat jelent neked. - Röhögött. Ez teljesen megőrült...
- Engedd el!
- Nocsak...
- Azt mondtam... Engedd EL! - Bevertem neki egyet. Elengedte Ringo-t. - Ringo fuss... - Így is tett.
- Megmondtam... Sokat jelent neked ő, igaz? - Állt fel.
- Nekem semmit sem jelent az a csaj világos?!
- Akkor miért védted meg? - Húzta gúnyos mosolyra a száját.
- Azért, mert jól tudod, hogy utálom az olyan beteg és perverz agyú embereket, mint amilyen te is vagy!
- Haha.. röhög a vakbelem... - Bevert egyet. A földön kötöttem ki. Ismét egymásnak estünk. Rick-nek vérzik az orra. Nekem pedig felrepedt a szám. És az egyik szemem alatt monokli is van.
- Istenem... SHARON! Vonszold ide magadat! - Üvöltötte Hilary. Odarohantak hozzánk. Ketten leszedték rólam Rick-et. Rick ellökte őket magától, majd visszament a teremhez. Sharon is így tett. Hilary értetlenül rám nézett. Csóválta a fejét. Hátat fordítottam, majd elindultam. A nevemet üvöltötte, de nem érdekelt. Mentem tovább.

Mikor hazaértem, felmentem a szobámba. És még anyám csodálkozik, ha leiszom magamat...
Besötétítettem. Bevetődtem az ágyamba. Magamra húztam a takarómat. Lehunytam a szememet. Látom magam előtt Hilary-t, ahogyan rám nézett. Nem én tehetek róla, hogy rick egy f*szfej... Már nem egyszer összevesztünk ilyeneken. Nem azért mentettem meg Ringot, hogy megmeneküljön. Hanem azért, mert elegem van már Rick-ből. Hilary is nem tudom, hogy lehet belé szerelmes. Na jó... Én meg nem értem, hogy hogyan szerettem bele egy olyan lányba, mint amilyen Hilary. Semmi esélyem nem lenne nála. Soha nem is lesz. ebbe már beletörődtem. De én mégis szeretem őt. Az élete fontosabb még a sajátoménál is. Ha Rick vagy bárki más bántani meri...
Megvédem őt, bármibe is kerül. Nem érdekel ha az a saját életem is. Ha kell, megteszek érte bármit.

4.Fejezet Másnap

  Bevetődtem az ágyamba. A kezeim közé fogtam a telefonomat. Elkezdtem játszani a Pointless Champion-nal. Úgysem én leszek a pointless champion, de egy próbát megér.
A sejtésem beigazolódott. Nem én lettem. De jó sokáig próbálkoztam.
Beraktam a telefonomat a párnám alá, majd kimentem a szobámból. Lementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Valami innivalót kerestem. Csak Fanta és Xixo tea van itthon. Ja és még egy üveg Unicum. Azt magamnak vettem szilveszter előtt. Nem ittam meg. Úgy döntöttem most megiszom. Hátha elterelődik az agyam Hilary-ről.
Megfogtam az üveget, majd felmentem a szobámba. Beültem a gép elé. Videókat néztem. Iszogattam közben az alkoholt. Már majdnem kiittam az egészet, mikor anyu tök hirtelen benyitott...
- Kicsim, ha nem ba.. Mit iszol?!
- Anyu nyugi... Csak egy kis...
- Kisfiam! Ezt azonnal add ide!
- Még mit nem! Hagyj már békén végre! - Sírni kezdtem.
- Istenem.. Te részeg vagy...
- Dehogy vagyok részeg. Pfff.. - Felcsuklottam.
- Dehogynem... Add csak ide azt a borzalmat! - Kivette a kezemből a piát.
- Vidd csak... Már úgy is kiittam az egészet...
- Hm...
- Miért vagy velem ilyen gonosz anya?! - zokogtam. - Megfosztasz a boldogságomtól! Hogy lehetsz ilyen bunkó?!
- Ah... - Kiment. Én ledőltem a székről.

*Reggel*

A földön ébredtem. Miért vagyok a földön?! Annyira szédülök. Forog velem a világ. Olyan, mintha másnapos lennék...
Felálltam. A fejemet fogom. Kimentem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe. Borzalmas, ahogyan kinézek... Hatalmas karikák vannak a szemem alatt. És odaszáradt könnyek vannak az arcomon.
Megmostam az arcomat. A hajamat is megfésültem, mert olyan szinten... Hogy is mondjam, sz*rul állt...
Kijöttem. anyu szinte letámadt.
- Még egyszer ne merj lerészegedni, világos?! - rángatott a vállamnál fogva.
- Mi van? -Berúgtam volna? Bár az megmagyarázná, hogy nem emlékszem semmire sem, onnantól kezdve, hogy a hűtőből kivettem az Unicumot.
- Mindegy... - Bement a szobájába. Becsapta maga mögött az ajtót. Ok... Én is így tettem. Bementem a szobámba. A szekrényem elé álltam. Kikaptam a szokásos ruhadarabokat, majd felkapkodtam őket.

A suliba indultam. A kapunkat elhagyva, valaki a nevemet kiáltotta. A hang irányába fordultam. Ringome rohant felém.
- Hajj.. Neked aztán lehet üvöltenni... - Lihegett.
- Örülj, hogy nem hallgattam zenét. - Vontam meg a vállamat.  
- Haha... Nagyon vicces.
- Jól van... - Elindultam. Ringome megfogta a karomat, visszatartva így engem.
- Nehogy már itt hagyj. Menjünk együtt!
- Milyen erőszakos valaki... - Rántottam ki a kezemet. - Ha jönni akarsz, gyere...- Ismét elindultam. Ringome jött mellettem. Bevallom nem szeretek társaságban iskolába menni. Főleg ilyenkor nem, amikor "másnapos" vagyok.
Beértünk. A teremhez sétáltunk. Beérve, leültem a helyemre. Előpakoltam a cuccomat. Még mindig szédültem. Lehajtottam a fejemet a padra. Ringome leült ugyanoda, ahová tegnap ült. Jake és Martin üvöltöztek... Nekem meg szétmegy a fejem, és még pihenni sem tudok ezektől a fogyatékosoktól... Besokalltam. Felemeltem a fejemet a padról. Hátrafordultam.
- Befognátok a pofátokat?! - Azonnal abbahagyták a beszélgetést. Csak néztek rám értetlenül. Ilyennek még nem nagyon láttak. Ez is mind Hilary miatt van... Azóta amióta beleszerettem, a feje tetejére állt az életem. De tök fölöslegesen vagyok érte...
Visszafordultam. Ismét lehajtottam a fejemet. Lehunytam a szemeimet.
- Már megint mi a franc bajod van? Olyan vagy mint egy csaj! - Ütött rá egyet a fejemre. Pont a fejemre.
- Hagyj most... - felemeltem a fejemet a padról. Az ablakok felé fordítottam a fejemet.
- Pff.. Mi van veled? - Lökte meg a hátam Rick.
- Semmi... - Lenéztem a padlóra.
- Ha nem lenne semmi, akkor nem lennél így letörve. Az új csaj, vagy mi?
- Dehogy is. Miről beszélsz?!
- Hát akkor meg mi van?
- Mondom, hogy semmi...
- A francokat semmi. Tuti, hogy valami csaj miatt van.
- Hagyjál már...
- Addig nem, amíg meg nem mondod, hogy mi van. - Tette karba a kezét.
- Jó akkor másképp mondom... Magánügy.
- Pff... Ki vagy te? - Röhögött fel gúnyosan. Lehajtottam a fejemet. Gyűlölöm ezt a napot....

 ÚJ SZEREPLŐ

Név: Nanase Ringome *Ringo*

Szemszín: Világos lila
Hajszín: Fekete
Kor: 17 év
Magasság: 166 cm
Testvér: Nanase Ayumu (bátyja)
Szereti: Kedvenc film/sorozat: hobbit 1-3
Kedvenc zene/Banda: Egypt Central

3.Fejezet Talán nem lesz baj

    Kicsit még fetrengtem az ágyba, majd elmentem a fürdőbe. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Akármennyire is akartam, hogy ne gondoljak Hilary-re, csak ő járt még mindig a fejemben.
Mikor végeztem, az alsó testemre tekertem egy törölközőt. visszamentem a szobámba. A fiókomból kikaptam egy alsógatyát, majd magamra húztam. Ledobtam magamról a törölközőt, majd befeküdtem az ágyamba. Bekapcsoltam a tévémet, hátha elterelődnek a gondolataim. Össze-vissza kapcsolgattam. Otthagytam a TLC-n. Nem tudom, hogy mi ment rajta. Csak néztem a tévé képernyőjét. A gondolataim Hilary-ről nem akartak elterelődni. Ráadásul ez a Zeke is nagyon furcsa. Nem tudom, hogy most izomból homokos, vagy csak ilyen. De szerintem inkább az utolsó. Nem lenne jó, ha egy homokossal lógnék. Még rólam is azt hinnék, hogy az vagyok. Az a hírnevemnek nem tenne jót. Pff.. Úgy beszélek, mintha olyan híres lennék... De azért ismernek jó páran. Mindegy.
Kis idő után kikapcsoltam a tévét. Az oldalamra fordultam. Az egyik kezemet a párnám alá dugtam, pont a fejem alá. A másikat a derekamon hagytam. Lehunytam a szememet. Hilaryt láttam. Ahogyan rám mosolyog. A karjaimba ugrik. Én a feje búbjára fektetem az államat. Bár ez egyszer meg is valósulna. De ez csak álom marad...

Egy percet sem tudtam aludni éjjel. Kikeltem az ágyamból. A szekrényemhez léptem. Gyorsan kikaptam egy fekete pólót és egy farmert. Magamra kaptam őket. Lementem a konyhába és csináltam magamnak kaját. Eltettem a táskámba. Még bőven van indulásig időm, szóval beültem a szobámban a gép elé. A Youtube-on elindítottam egy zenét. Jó hangosra feltekertem. Anyu ma reggeles. Szóval nem zavar senkit sem a hangos zenehallgatásom. Össze-vissza táncoltam a zenére, és énekeltem a szöveget. Nem túl jól.  De legalább nem Hilary-n járt az eszem végre. Vagy nyolc számot végig tudtam játszatni. A telefonomra pillantottam. Kikapcsoltam a gépemet. Felvettem a dzsekimet. A táskámat az egyik vállamra kaptam. Kiindultam a ház ajtaján. Zuhog az eső. Felkaptam a kapucnimat, és úgy mentem tovább. A suli bejáratához érve, levettem magamról a kapucnimat. Bementem. A teremhez sétáltam. Leültem a helyemre. Mindenki bent volt már, kivéve a Rick-et. Hilary és Sharon nevetgéltek a telefonjukat nézve. Martin és Jake PSP-n játszottak. Előpakoltam. A tanár is bejött. Épp kezdte mondani a dolgát, mikor Rick szó szerint berontott a terembe.
- Bocsánat, csak nem keltem fel, mert nem volt kedvem. - Vonta meg a vállát. Épp a helyére indult, mikor a tanár a nevét mondta félhangosan. Rick röhögve a tanár felé fordult.
- Ez öt perc késés fiatalember!
- Milyen öt percről beszél? Jó ha egy percet késtem... Pfff.. - Megfordult. A tanár a nevét mondta, de nem érdekelte. Leült mellém. Igen. Rick ilyen "rossz fiú". Azért van odáig meg vissza egy csomó csaj. Hilary Rick-et bámulta. Sharon pedig engem. Rám is kacsintott. Mi a fene? Értetlenül felhúztam a szemöldökömet. Ő csak nevetett rajtam. Vissza pillantott a tábla felé. Egy ideig csak néztem rá értetlenül, majd én is a tábla felé pillantottam. A tanár elkezdte tartani az órát. Dög unalmas volt, de leírtam amit kellett.
Mikor kicsengettek, Rick, Doom és én ismét a folyosón voltunk. Most én is beszélgettem. Csak is azért, mert Hilary nem volt kint. Ő bement a terembe.
Megszólalt a csöngő. Bementünk mi is a terembe. A tanár egy új lánnyal jött be. Fekete haja van. Ha jól láttam akkor lilás szeme. Lehajtva volt a feje. Tengerkék inget viselt piros masnival a nyakában. Fekete farmert és térdig érő piros-fekete csíkos csizmát viselt. A tanár szembefordította az osztállyal. Mindenki csak nézte őt. Szép lány, de Hilary-nél nem szebb. Vagyis hát én így gondolom. Rick perverz vigyorral az arcán stírölte a lányt. Van egy tippem, hogy mi járhat a fejében...
- Sziasztok. A nevem Nanase Ringome, de a barátaimnak csak Ringo vagyok. Remélem, hogy hamar megszokom ezt az osztályt. Így első látásra rendesnek látszotok. Remélem ez így is van. 
-  Rendben, kisasszony. Üljön le valaki mellé! - Leült Zeke mellé. Elkezdtek beszélgetni. 
- Mit gondolsz a csajról? - szólalt meg Rick, miközben Ringot stírölte. 
- Átlagos...
- Mi az hogy átlagos?! Láttad azt a formás segget? És azt a jó alakot?- fordult felém.
- Figyelj.. Nálam nem ez számít.
- Ne gyere megint azzal a nyálas dumáddal, hogy a személyiség számít, mert attól hányok...
-  Miért? A lányokat nem csak megdugni kell! 
- Miért? Mire jók?!
- Hagyjuk jó?  Hagyjuk... - Lehajtottam a fejemet, és firkálgattam a füzetembe.

Mikor kicsöngettek az utolsó óráról is, elindultam Rick-el haza. Már úgy félúton járhattunk, mikor megcsörrent a telefonom. Azonnal kivettem a zsebemből. A kijelzőre meredtem.
- Ki az?
- Nem tudom... Ismeretlen szám.
- Akkor hagyd a francba. - Így is tettem. Kinyomtam. De az megint csörgött. Ismét kinyomtam. Többet nem csörgött.
A házunkhoz érve elköszöntem Rick-től, majd bementem. Levettem a dzsekimet és a cipőmet. 
- Megjöttem! - Léptem át az előszoba küszöbét. Anyu kijött a szobájából. 
- Szia kicsim! Mi volt a suliban?
- Semmi... Na, bemegyek a szobámba. - Beléptem a szobámba, majd bezártam az ajtómat. Ezt a Ringot meg kell védeni Rick-től, vagy különben szegény lány úgy jár, mint Rick többi áldozata... Lehet a "testőrévé" kell álljak? Pff.. Az kizárt. Remélem nem lesz baj...

2.Fejezet Új "barát"

   Reggel Hilary már nem volt hozzám bújva. Háttal feküdt nekem. Felültem az ágyamon. Hilary-t néztem, ahogyan aludt. A mellkasa folyamatosan emelkedett majd süllyedt. Mocorogni kezdett. Én a szekrényemhez léptem. Kikaptam egy farmert és egy pólót. A fiókomból pedig egy alsógatyát és egy zoknit. Magamra kapkodtam a ruhadarabokat. A telefonomat a kezembe fogtam, hogy megnézzem mennyi az idő. 5:48 van... Akkor bőven van időm. Hilary-t is hagyom még aludni. Felesleges lenne még ilyenkor felkelteni. Lementem a konyhába. Csináltam magamnak kaját, majd eletettem a táskámba. Felmentem anyu szobája elé. Lassan és óvatosan benyitottam. Nincs itthon. Bizonyára reggeles. Kihúztam a zsebemből a telefonom, majd ismét megnéztem rajta az időt. 6:25. Azért Most már felkeltem...
Visszamentem a szobámba. Az ágyam mellé léptem. Elkezdtem a derekánál simogatni. Felébredt.
- Minek keltettél fel? - nyújtogatta a kezeit. A szemeivel engem nézett. Kómás feje van. A haja az égnek áll. De szerintem így is gyönyörű...
- Mert iskola van nem? - Nevetve karba tettem a kezem.
- Mennyi az idő? - ásította el magát.
- Fél hét múlt.
- Mmmmm... - ült fel. Nagyokat sóhajtott. - Ide adod a tatyóm?
- Ja. - vettem fel. Odavittem neki. Kikapott belőle egy pólót. Épp magára akarta venni, mikor fapofával rám nézett. Leesett, hogy mit akar, ezért elfordultam tőle. Kimentem a szobámból. Neki támaszkodtam az ajtómnak. Némán felsóhajtottam. Hilary kicsivel később kikiabált, hogy kész van. Bementem. Fel volt öltözve rendes ruhába. Hirtelen kiment a fésűjével a kezében. Amíg kint volt, felvettem a dzsekimet. Bejött. Ő szintén magára kapta a dzsekijét, majd a táskáját az egyik vállára dobta. Én szintén. Elindultunk a suliba. A telefonomat bújtam. Hilary szintúgy. Egészen a suliig a kezünkben volt a telefon. A termünkhöz sétáltunk. A teremben bent volt Sharon, Jake, Martin és Zeke. Hilary azonnal a karjaiba ugrott. Én leültem a helyemre. A telefonomon elkezdtem zenét hallgatni. Lehajtottam a padomra a fejemet. Már majdnem elnyomott a tudatlanság, mikor valaki ráütött egy hatalmasat a fejemre. Lassan felemeltem a fejemet.
- Hé! Mit döglessz az iskolában? - Nevetett Rick.
- Hagyjál már... - Röhögtem el magamat. Eltettem a telefonomat a zsebembe.
- Miért? - Ült le mellém. Csak elmosolyodtam.

A tanár is betántorgott a terembe. Benyomta a laptopját, majd magyarázni kezdte a matekot. Rick egyfolytában Hilary-t nézte. Ő Sharon előtt ül, Zeke mellett. Úgy tűnt figyelnek az órán. Én csak bambultam ki a fejemből. Kissé idegesít ez az egész, hogy Hilary és Zeke sülve-főve együtt vannak. Igen bevallom. Féltékeny vagyok. De semmi értelme sincs féltékenykedni. Hilary a büdös életben sem lesz képes rám úgy tekinteni, mint a pasijára. Ráadásul 1 év óta nem merem neki bevallani. Kicsit ciki, de hogyan mondanám el neki? Sok barátnőm volt már életem során, de egy olyan lányt mint Hilary, nem találok még egyet. Ez az egy tény biztos. De ha nem merem neki bevallani az érzéseimet, tök felesleges odáig meg vissza lennem érte. Ha meg bevallanám neki, akkor bizonyára visszautasítana engem. De egyszer talán megpróbálom. Majd meglátom mit hoz a sors.
A csöngő hangja zökkentett ki az elmerengésemből. Elpakoltam, majd megvártam míg Rick is elpakol és kiindultunk a teremből. A folyosón álltunk. Rick és én a haverjainkkal beszélgettünk, mikor Hilary-t pillantottam meg, ahogyan Zeke-el beszélget. Nekidőltem a falnak. Őt néztem. Egyszerűen nem hagy nyugodni ez a tény... Csak bámultam Hilary-t, mikor a haverom Eric meglökött.
- Mit szomorkodsz itt, mint valami kiskutya? - Mindenki elkezdett röhögni. Rick még nyüszögött is. Komolyan... Olyan... Mindegy.
Bementünk a terembe. Leültem a helyemre, majd előpakoltam. Mindenki beszélgetett. Rick a telefonját bújta. Én csak magam elé bambultam. Hirtelen eszembe jutott egy perverz gondolat Hilary-vel kapcsolatban. Hogy elhessegessem ezt a perverz fantáziálgatást, mosolyogva beletúrtam a hajamba. Kicsit el is pirultam, de szerencsémre Rick nem vette észre.

A nagy szünetben ki kellett mennünk. Habár eléggé hideg van. Magamra kaptam a pulcsimat, majd Rick-kel kimentünk és az egyik falhoz álltunk. Hilary hirtelen hozzám rohant. Az egyik karomhoz bújt, azt mondva: Fázok...

Egy ideig csak értetlenül néztem rá. Ő lehunyta a szemét. A vállamra hajtotta a fejét. Rick csak röhögött. De miért? Ő neki kell Hilary nem? Bár csak meg akarja dugni. Ez tény. Egészen a szünet végéig hozzám volt bújva. 

Utolsó óra után én és Rick épp kiindultunk a suli kapuján, mikor Zeke és Hilary utánunk kiabáltak. Megvártuk őket. Vagyis Rick-re rá kellett erőszakolni, hogy álljon meg. Neki nem szimpatikus ez a "takonyhajú" srác. Hilary-t átkarolta Zeke. Ölni tudnék most a szemeimmel. De mindegy. Elindultunk. De egy kissé furcsa ez a Zeke. Olyan más... Túl lányos hozzánk képes. Hogy őszintén megmondjam a véleményem róla... Olyan mint egy homokos. A házunkhoz értünk. Rick nyögött egy csá-t, majd elsétált. Zeke és hilary elhívott magával vásárolni. Rábólintottam. Bementünk a plázába. Hilary elment egy tucat ruhával a kezében a próba fülkébe. Zeke és én magunkra maradtunk.

- Hilary igazán gyönyörű lány nem de? - Mi a fene...

- Miért kérdezed?

- Mert szerintem igen. - Mosolyodott el. 

- Akkor neked tetszik? - Pillantottam rá oldalról. 

- Dehogy is... Csak a barátja vagyok. És szeretném, ha te is a barátom lennél. - Rám vigyorgott. 

- Ok...

- Jujj de jóó! - Visítva összekócolta a hajamat. Tényleg furcsa ez a srác... Hilary kijött. Gyönyörűen állt rajta az a ruha amit felpróbált. Egy vérvörös egybe ruha.

- Nagyon jól áll rajtad! Igaz Ville? - Tapsolgatott Zeke.

- Khm... Igen. - Pirultam el egy kicsit. 

- Akkor ezt megveszem. - Pörgött egyet benne, majd visszament a próbafülkébe. 

Miután végeztünk elindultunk haza. Hilary hamarabb elment tőlünk. Így Zeke-el maradtam. Már az utcánkba kanyarodtam be, mikor Zeke utánam szólt.

- Ville!

- Mi az? - fordultam vissza.

- Ha jól értettem akkor - sétált elém. - akkor neked tetszik Hilary, igaz? 

- Mmmm... - Vörösödtem el. - Miből gondolod?

- Abból, hogy mindig őt nézed... És, hogy mikor abban a ruhában volt, amit most vett meg, elpirultál. - Vigyorgott. 

- Ahj..- lehajtottam a fejemet.

- Szóval igen. Kár...

- Miért?

- Hagyjuk... Na szia! - elsétált. Eléggé furcsa... Hazamentem. Felmentem a szobámba. Ledobtam magamat az ágyra. Csak Hilary járt a fejemben... Zeke-el eléggé összebarátkoztam. Ha nem lenne ilyen furcsa, talán még a haverom is lehetne. De valami nem stimmel vele...