2015. augusztus 28., péntek

15.Fejezet 'Buli'



  Rinnel a házunkig rohantunk. Rick és Tanja követtek minket, ezért mi gyorsan berohantunk. Jöttek utánunk, mire mi a szobámba rohantunk. Elbújtunk a gardróbomba és befogtuk a szánkat. Hallottuk, ahogy bejönnek. Jobban összehúztuk magunkat és lecsuktuk a szemünket. Tanja berontott a gardróbba.
- Mi-tsu-ke-ta~! (Megtaláltalak!) - vigyorgott. Rin gyors kirohant, ám Tanja elkapta a karját. Össze-vissza visítozott, de Tanja csak nevetett. Kivonszolta a szobából. Kimentem én is. Lent a konyhában ücsörgött ez a két idióta. Rick fogalmam sincs hova lett.
- Rick hol van? - ültem le Tanja mellé.
- Shiranai. (nem tudom) - vállat vont.
- Magyarul létszíves.. - sóhajtottam.
- Azt mondtam 'nem tudom' - nevette el magát.
- Miért nem magyarul beszélsz baszd?
- Mert így cukibb~! - karolta át Rint. - Nem igaz?
- H-hai.. (I-igen..) - nyögte ki zavartan. Felsóhajtottam, majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Addig bámultam a plafont, amíg el nem nyomott az álom.

Reggel olyan érzésem volt, mintha szétnyomna valami. Felemeltem a fejem és kinyitottam a szemeim. Meglepődtem, ugyanis Tanja feküdt rajtam. Meghúztam a haját, de nem kelt fel, csak nyöszörgött. Felsóhajtottam és lelöktem magamról. A földön kötött ki, mire fájdalmasan felnyögött. Felültem és ránéztem. Dühösen engem nézett.
- Beledöglenél, ha normálisan felkeltenél?!
- Igen - nevettem el magam. Rám ugrott és elkezdett egy párnával fojtogatni. Lelöktem magamról és kifutottam, de Tanja rohant utánam. A hátamra ugrott, mire a földön kötöttünk ki. Nevetve ránéztem.
- Kéne valami kaját csinálni.
- Haai~ (Igeen~) - vigyorodott el, mint egy kisgyerek. Felálltam és felsegítettem a földről. A konyhába totyogtunk és a hűtőbe dugtuk a fejünket. Tanja egyből kiszúrta a csokikat és kilopta. Elrohant a sarokba és kibontott egyet és azonnal nekiesett. Nevetni kezdtem rajta.
- Komolyan mondom, mint egy 4 éves.
- DAMARE! (KUSSOLJ!) - nézett rám. Tiszta csoki az arca. Csak kinevettem és megint a hűtőbe dugtam a fejem. Kerestem valami kajának valót, de nem tudtam eldönteni, hogy mit is csináljak. Felsóhajtottam és kivettem egy dobozt tojást. A pultra tettem és feltörtem négy darabot, majd felhabartam.
- Mit ecüünk~? - lépett mellém Tanja. Kuncogva ránéztem.
- Bundás kenyeret.
- YEEE~ - nevetve felemelte a karjait.
- Tényleg.. Rin és Rick elmentek vagy..?
- A nappaliban alszanak.
- HEH?!
- Vagyis hát Rin igen. Rick már lelépett.
- Ugye Rick nem... Tudod..
- Huh?
- Gyerek korod óta ismered. Hagy ne keljen már elmagyaráznom, hogy mire célzok.
- Jaa~! Nem dugta meg.
- Jó.. - visszafordultam a pult felé. Remélem Tanjanak igaza van és Rick tényleg nem csinált semmit Rinnel.

Ketten megcsináltuk a bundás kenyeret. Majdnem mind odaégett, mert Tanja nem hagyta, hogy csináljam. Egy tányérra tettem két olyat ami nem annyira van megégve és a nappaliba sétáltam. Rin a kanapén aludt. Letettem a dohányzó asztalra. Rin elé guggoltam és keltegetni kezdtem. Felébredt és kómásan rám nézett.
- E..Elaludtam?..
- Igen. - vigyorodtam el. A kezembe fogtam a tányért és odaadtam neki. Pislogott az ételre, mintha nem is az lenne ami. Felvontam a szemöldököm. - Mi az?
- E-eto.. (I-izé..) - rám nézett kicsit megszeppenve. - nem eszek másnál..
- Miért?
- M-mert furcsa.
- Nincs megmérgezve. - oldalra néztem, majd megvakartam a tarkómat. - csak kicsit oda lett égetve mert valaki nem hagyott főzni. - emeltem fel a hangom és kinéztem a konyha felé. Tanja csak üvöltött valamit japánul, amit persze nem értettem. Visszanéztem Rinre, aki még mindig a kaját nézte úgy, mintha méreg lenne. Felsóhajtottam és felálltam.
- Egyél. - kiindultam. Egy halk 'jót' nyögött. Kimentem Tanjahoz, aki az égett bundáskenyeren rágódott. Nevettem rajta.
- Mint egy mókus! - nevettem el jobban magam.
- N-nem is!! - zavartan rám nézett.
- De! - a földön kötöttem ki és röhögtem. Elém lépett és belém rúgott. Vigyorogva ránéztem. - Áucs?
- Pusztulj meg! - dühösen bement Rinhez.
 - Nincs kedvem, bocs! - röhögve felkeltem a földről és a szobámba mentem. Benyomtam a laptopom és elindítottam a youtube-on az egyik The Rasmus banda albúmát. Énekeltem a szöveget és közben takarítani kezdtem a szobámban. Tényleg össze kéne állítani a régi bandánkat, de csak én vagyok mint énekes és Rick, mint basszus gitáros. Még kéne elektromos gitár és dob. Ez a két ember elkölözött. Fogalmam sincs kivel lehetne pótolni.

Miután végeztem, lementem Rinhez és Tanjahoz. A TV-ben néztek valami hülye gyerekmesét. Melléjük lépkedtem és a TV képernyőre néztem.



Elkezdték énekelni a főcímdalát. Csak pislogtam rájuk.

'Kalandra fel, ha tudsz gyere el
Hisz minket minden érdekel
Jake az eb és Finn az ember
Mindig mókát lel
Kalandra fel!'

Észre sem vették, hogy ott vagyok, így hát kijöttem a nappaliból és felmentem a szobámba. Telefonon mindenféle hülye videót néztem. Szétröhögtem az agyam. 
Jó fél óra múlva lementem a nappaliba. Már nem tévéztek, hanem Tanja telefonján néztek valamit. Nagyon összebarátkoztak...
- Mitől melegedtetek így össze? - tettem vigyorogva karba a kezem. 
- Heh? - nézett rám Tanja. - Mit mondtál, nem figyeltem...
- Komoly?
- Animézunk baszod!!
- És? - nem válaszolt, csak sokkot kapott.
- Mi az, hogy és?! Enélkül nincs élet!!
- Aha.. És miért is vagytok így összemelegedve Rinnel?
- Mert ő is Otakuu~! Egy lelkitársra leltem! Nyahahaha~ - karolta át Rint. Felvontam a szemöldököm, majd felsóhajtottam. 
- Amúgy, Rin. Már rég kérdezni akartam valamit.
- Heh? - nézett rám megszeppenve.
- Tudsz valamilyen hangszeren játszani?
- E-eto... (I-izé...) Dobolni tudok.. 
- Tényleg?! - lépkedtem elé.
- I-igen...
- És lenne kedved a bandánkban lenni?
- B-banda?
- Enyém és Rické.
- É-értem.. Legyen, nem bánom. - elmosolyodtam. Már csak egy gitáros kell és meg van a teljes banda. 
- Oy (Hé), te nyomi! - csapott hátba Tanja.
- Mi va'?
- Gitárosotok van?
- Mámint milyen? Elektromos, mert ha arra célzol az nincs. - Tanja elvigyorodott. 
- Mostmár van. 
- Mi?...
- Nem tudtál róla, de már kis taknyos korom óta játszok gitáron. 
- Na, ez fasza! Meg van a banda. - vigyorodtam el mint valami kisgyerek. Gyorsan megírtam Ricknek, hogy jöjjön át. Jó fél óra múlva be is toppant. Vigyorogva néztem rájuk, majd mindannyian kimentünk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
- És mi lesz a banda nevünk? - nézett körbe Rick.
- Kuro Kitsune!! (Fekete rókák!!) - kiáltott fel Tanja.
- Az meg mi a faszom? - vonta fel a szemöldökét.
- Ahj.. Buta..
- Most miért? - vigyorogva széttárta a karjait.
- Mert azt mondtam! - hozzávágott egy tollat. Csak nevettem rajtunk.
- Foglalkozzunk már a lényeggel. - csaptam egyet gyengén az asztalra. 
- Lehetne mondjuk... - szólalt meg félve Rin. - Shadow Life? - nézett ránk.
- Az jó. - vigyorodott el Rick.
- Szerintem is. - mosolygott Rinre Tanja.
- Hát ha a többség dönt, akkor mától fogva a bandánk neve Shadow Life. - vigyorogtam. 

Rin és Tanja elmentek áthozni a hangszereiket. Én és Rick addig az új albumunk nyitó számán gondolkoztunk. Jo két óra elteltével mind a két csaj betoppant. Tanja kezében egy csomo sör és Whiskey lógott. Meglepődtem, Rick viszont vigyorgott. 
- Miért hoztál piát? - léptem eléjük.
- Mert meg kell ünnepelni a bandánk összeállását, nem?
- De! - kiáltott fel Rick. 
- Legyen. - mosolyogtam. - anyu úgyis késő este jön haza. 
- Az a jó! Nyahahaha~! - röhögött Tanja. Átkarolta Rint és a konyhába mentek. Rickre néztem.
- Befogsz rúgni mi? - néztem vigyorogva.
- Be mint atom! - nevetett fel.
- Akkor távol tartom tőled a csajokat. 
- De miéééér'~?
- Mert a végén mind a kettőt megdugod... - elvigyorodott. Felsóhajtottam. 
- Tanja-t nem ajánlom... Rin meg nagyon törékeny. Főleg hozzád. - nevettem el magam.
- Még hogy hozzám? Pont, hogy te vagy az aki-...  - nem tudta befejezni, mert Tanja kikiáltott nekünk.
- Mit pletykáltok ott kint lánykák? Gyertek segítsetek cipelni a piát! 
- Miért, hova visszük?
- Titok~! - kacsintott és Rinnel kiindult.
- Ezt imádom benne. - nézett utána vigyorogva Rick.
- Eh?
- Semmi.. - szintén elkezdett piát cipelni, ahogyan én is. Követtük Tanjat, bár nem tudom, hogy hova akar 'elcsalni' minket.  

Egy órás séta után megálltunk. Egy öreg tömbházhoz sétáltunk. Felvont szemöldökkel néztem Tanja-ra. 
- Miért hoztál ide?
- A tetőn fogunk lenni. Nyahahahaha~! - felindult. Mentünk utána, míg a tetőre nem értünk. Tanja pördült egye és nevetgélt.
- Kireee~! (Gyönyörű~!) - nézett le a magasból.
- Óvatosan nehogy leess.. - léptem mellé.
- Nyugi már! Nem vagyok öt éves.
- Jó, de attól még kicsi vagy.
- Gonyosz Ville! Nyem cejetem!! - durcin Rinhez bújt. Ő csak nevetve átölelte. Rick hozzám lépkedett és a bokámba rúgott, majd elindult egy irányba. Némán felszisszentem, de mentem utána.
- Mi van?
- Komolyan itt akar berúgni?...
- Még te sem akarod? Óó~ - nevettem el magam.
- Ne érts félre, csak tök veszélyes és nem akarok megdögleni..
- Ah.. Nem lesz semmi nyugi.
- Remélem..

Visszamentünk a csajokhoz. Tanja fejenként adott mindenkinek egy-egy sört. Rin félve pislogott rá.
- É-én nem iszok...
- Ugyan már! - vigyorodott el Tanja. 
- D-de én nem..
- Kuss és igyál! - szó szerint lenyomta a torkán. Pár perc után Rinnek kitágultak a pupillái. Rick csak nagyokat nevetett rajta. Össze-vissza dülöngélt és mindenen nevetett. Tanja folyamatosan csesztette, de nem reagált, csak jobban nevetett. Tanja már a földön fetrengett miatta. Rick szintén. Én csak felvont szemöldökkel vigyorogtam rájuk. 

Miután minden alkohol elfogyott, leindultunk és dülöngélve hazaindultunk. Szerencsém, hogy még tudatában vagyok magamnak. Rick egy lámpaoszloppal leáltt veszekedni, Tanja meg japánul üvöltözött Rinnel. Komolyan nem értem, miért nem magyarul beszélnek sose. 

Nagy nehezen mindannyian hazaértünk. A nappaliba mentünk és kidőltünk. Pár perc telhetett el, de mindenki bealudt.