5.Fejezet Némaság

      Rick folyamatosan piszkálja a fejemet. Mindent dobál hozzám.
- Fejezd már be! - Emeltem el a kezét. Felemeltem a fejemet a padról.
- Mi a franc bajod van?
- Megmondtam, hogy magán... - A mondatomat nem tudtam befejezni, mert Rick bevert egyet. Leborultam a székről. Mindenki nevetni kezdett.
- Az anyádat! - fogtam meg az arcomat.
- Kuss! A magán ügy tudod mi?! Az, hogy mikor van szorulásod! - itt mindenki elkezdett jó hangosan nevetni.
- Pff.. - Felálltam. Én szintén bevertem egyet neki. Meglepődve megfogta az arcát. Nekem jött. Egymásnak estünk.

- FIÚK! Fejezzétek már be! Olyanok vagytok, mint az óvodások! - Szedett szét minket Hilary. Rick ellökte őt.
- Majd akkor, ha ez a fogyatékos végre mondd bármi értelmeset is!
- Én vagyok a fogyatékos?! Te nem értesz a szóból!
- Igen?! Kell még?! - Egymásnak akartunk menni, de Hilary engem, Sharon pedig Rick-et fogta le.
- Fejezzétek már be! - Üvöltötték egyszerre. Dühösen néztük egymást.
- Mindegy... - Rántottam ki magam Hilary kezei közül. - Hagyjatok békén... - Megfogtam a táskámat, és kimentem a teremből. Rick utánam üvöltötte, hogy: Menekülj csak! Féreg! Majd meglátod, melyikünk húzza a rövidebbet...

Már a suli bejáratához értem, mikor valaki a nevemet kiáltotta. Hátrafordultam. Ringome volt az.
- Mit akarsz?
- Ville... Segíts... - Mögötte volt Rick. Átkarolta a nyakánál fogva Ringome-t.
- Na mi van cica? - Rám vigyorgott ravaszan. Dühösen ránéztem.
- Mit akarsz ezzel Rick?
- Hmm... Lássuk csak. Biztos nem bánnád, ha ennek a kis szűzikének valami baja esik? - Mi a fenéről beszél?!
- Miket hordasz össze?!
- Ne is áltasd magadat. Jól tudom, hogy ez a kis cica itt sokat jelent neked. - Röhögött. Ez teljesen megőrült...
- Engedd el!
- Nocsak...
- Azt mondtam... Engedd EL! - Bevertem neki egyet. Elengedte Ringo-t. - Ringo fuss... - Így is tett.
- Megmondtam... Sokat jelent neked ő, igaz? - Állt fel.
- Nekem semmit sem jelent az a csaj világos?!
- Akkor miért védted meg? - Húzta gúnyos mosolyra a száját.
- Azért, mert jól tudod, hogy utálom az olyan beteg és perverz agyú embereket, mint amilyen te is vagy!
- Haha.. röhög a vakbelem... - Bevert egyet. A földön kötöttem ki. Ismét egymásnak estünk. Rick-nek vérzik az orra. Nekem pedig felrepedt a szám. És az egyik szemem alatt monokli is van.
- Istenem... SHARON! Vonszold ide magadat! - Üvöltötte Hilary. Odarohantak hozzánk. Ketten leszedték rólam Rick-et. Rick ellökte őket magától, majd visszament a teremhez. Sharon is így tett. Hilary értetlenül rám nézett. Csóválta a fejét. Hátat fordítottam, majd elindultam. A nevemet üvöltötte, de nem érdekelt. Mentem tovább.

Mikor hazaértem, felmentem a szobámba. És még anyám csodálkozik, ha leiszom magamat...
Besötétítettem. Bevetődtem az ágyamba. Magamra húztam a takarómat. Lehunytam a szememet. Látom magam előtt Hilary-t, ahogyan rám nézett. Nem én tehetek róla, hogy rick egy f*szfej... Már nem egyszer összevesztünk ilyeneken. Nem azért mentettem meg Ringot, hogy megmeneküljön. Hanem azért, mert elegem van már Rick-ből. Hilary is nem tudom, hogy lehet belé szerelmes. Na jó... Én meg nem értem, hogy hogyan szerettem bele egy olyan lányba, mint amilyen Hilary. Semmi esélyem nem lenne nála. Soha nem is lesz. ebbe már beletörődtem. De én mégis szeretem őt. Az élete fontosabb még a sajátoménál is. Ha Rick vagy bárki más bántani meri...
Megvédem őt, bármibe is kerül. Nem érdekel ha az a saját életem is. Ha kell, megteszek érte bármit.