2.Fejezet Új "barát"

   Reggel Hilary már nem volt hozzám bújva. Háttal feküdt nekem. Felültem az ágyamon. Hilary-t néztem, ahogyan aludt. A mellkasa folyamatosan emelkedett majd süllyedt. Mocorogni kezdett. Én a szekrényemhez léptem. Kikaptam egy farmert és egy pólót. A fiókomból pedig egy alsógatyát és egy zoknit. Magamra kapkodtam a ruhadarabokat. A telefonomat a kezembe fogtam, hogy megnézzem mennyi az idő. 5:48 van... Akkor bőven van időm. Hilary-t is hagyom még aludni. Felesleges lenne még ilyenkor felkelteni. Lementem a konyhába. Csináltam magamnak kaját, majd eletettem a táskámba. Felmentem anyu szobája elé. Lassan és óvatosan benyitottam. Nincs itthon. Bizonyára reggeles. Kihúztam a zsebemből a telefonom, majd ismét megnéztem rajta az időt. 6:25. Azért Most már felkeltem...
Visszamentem a szobámba. Az ágyam mellé léptem. Elkezdtem a derekánál simogatni. Felébredt.
- Minek keltettél fel? - nyújtogatta a kezeit. A szemeivel engem nézett. Kómás feje van. A haja az égnek áll. De szerintem így is gyönyörű...
- Mert iskola van nem? - Nevetve karba tettem a kezem.
- Mennyi az idő? - ásította el magát.
- Fél hét múlt.
- Mmmmm... - ült fel. Nagyokat sóhajtott. - Ide adod a tatyóm?
- Ja. - vettem fel. Odavittem neki. Kikapott belőle egy pólót. Épp magára akarta venni, mikor fapofával rám nézett. Leesett, hogy mit akar, ezért elfordultam tőle. Kimentem a szobámból. Neki támaszkodtam az ajtómnak. Némán felsóhajtottam. Hilary kicsivel később kikiabált, hogy kész van. Bementem. Fel volt öltözve rendes ruhába. Hirtelen kiment a fésűjével a kezében. Amíg kint volt, felvettem a dzsekimet. Bejött. Ő szintén magára kapta a dzsekijét, majd a táskáját az egyik vállára dobta. Én szintén. Elindultunk a suliba. A telefonomat bújtam. Hilary szintúgy. Egészen a suliig a kezünkben volt a telefon. A termünkhöz sétáltunk. A teremben bent volt Sharon, Jake, Martin és Zeke. Hilary azonnal a karjaiba ugrott. Én leültem a helyemre. A telefonomon elkezdtem zenét hallgatni. Lehajtottam a padomra a fejemet. Már majdnem elnyomott a tudatlanság, mikor valaki ráütött egy hatalmasat a fejemre. Lassan felemeltem a fejemet.
- Hé! Mit döglessz az iskolában? - Nevetett Rick.
- Hagyjál már... - Röhögtem el magamat. Eltettem a telefonomat a zsebembe.
- Miért? - Ült le mellém. Csak elmosolyodtam.

A tanár is betántorgott a terembe. Benyomta a laptopját, majd magyarázni kezdte a matekot. Rick egyfolytában Hilary-t nézte. Ő Sharon előtt ül, Zeke mellett. Úgy tűnt figyelnek az órán. Én csak bambultam ki a fejemből. Kissé idegesít ez az egész, hogy Hilary és Zeke sülve-főve együtt vannak. Igen bevallom. Féltékeny vagyok. De semmi értelme sincs féltékenykedni. Hilary a büdös életben sem lesz képes rám úgy tekinteni, mint a pasijára. Ráadásul 1 év óta nem merem neki bevallani. Kicsit ciki, de hogyan mondanám el neki? Sok barátnőm volt már életem során, de egy olyan lányt mint Hilary, nem találok még egyet. Ez az egy tény biztos. De ha nem merem neki bevallani az érzéseimet, tök felesleges odáig meg vissza lennem érte. Ha meg bevallanám neki, akkor bizonyára visszautasítana engem. De egyszer talán megpróbálom. Majd meglátom mit hoz a sors.
A csöngő hangja zökkentett ki az elmerengésemből. Elpakoltam, majd megvártam míg Rick is elpakol és kiindultunk a teremből. A folyosón álltunk. Rick és én a haverjainkkal beszélgettünk, mikor Hilary-t pillantottam meg, ahogyan Zeke-el beszélget. Nekidőltem a falnak. Őt néztem. Egyszerűen nem hagy nyugodni ez a tény... Csak bámultam Hilary-t, mikor a haverom Eric meglökött.
- Mit szomorkodsz itt, mint valami kiskutya? - Mindenki elkezdett röhögni. Rick még nyüszögött is. Komolyan... Olyan... Mindegy.
Bementünk a terembe. Leültem a helyemre, majd előpakoltam. Mindenki beszélgetett. Rick a telefonját bújta. Én csak magam elé bambultam. Hirtelen eszembe jutott egy perverz gondolat Hilary-vel kapcsolatban. Hogy elhessegessem ezt a perverz fantáziálgatást, mosolyogva beletúrtam a hajamba. Kicsit el is pirultam, de szerencsémre Rick nem vette észre.

A nagy szünetben ki kellett mennünk. Habár eléggé hideg van. Magamra kaptam a pulcsimat, majd Rick-kel kimentünk és az egyik falhoz álltunk. Hilary hirtelen hozzám rohant. Az egyik karomhoz bújt, azt mondva: Fázok...

Egy ideig csak értetlenül néztem rá. Ő lehunyta a szemét. A vállamra hajtotta a fejét. Rick csak röhögött. De miért? Ő neki kell Hilary nem? Bár csak meg akarja dugni. Ez tény. Egészen a szünet végéig hozzám volt bújva. 

Utolsó óra után én és Rick épp kiindultunk a suli kapuján, mikor Zeke és Hilary utánunk kiabáltak. Megvártuk őket. Vagyis Rick-re rá kellett erőszakolni, hogy álljon meg. Neki nem szimpatikus ez a "takonyhajú" srác. Hilary-t átkarolta Zeke. Ölni tudnék most a szemeimmel. De mindegy. Elindultunk. De egy kissé furcsa ez a Zeke. Olyan más... Túl lányos hozzánk képes. Hogy őszintén megmondjam a véleményem róla... Olyan mint egy homokos. A házunkhoz értünk. Rick nyögött egy csá-t, majd elsétált. Zeke és hilary elhívott magával vásárolni. Rábólintottam. Bementünk a plázába. Hilary elment egy tucat ruhával a kezében a próba fülkébe. Zeke és én magunkra maradtunk.

- Hilary igazán gyönyörű lány nem de? - Mi a fene...

- Miért kérdezed?

- Mert szerintem igen. - Mosolyodott el. 

- Akkor neked tetszik? - Pillantottam rá oldalról. 

- Dehogy is... Csak a barátja vagyok. És szeretném, ha te is a barátom lennél. - Rám vigyorgott. 

- Ok...

- Jujj de jóó! - Visítva összekócolta a hajamat. Tényleg furcsa ez a srác... Hilary kijött. Gyönyörűen állt rajta az a ruha amit felpróbált. Egy vérvörös egybe ruha.

- Nagyon jól áll rajtad! Igaz Ville? - Tapsolgatott Zeke.

- Khm... Igen. - Pirultam el egy kicsit. 

- Akkor ezt megveszem. - Pörgött egyet benne, majd visszament a próbafülkébe. 

Miután végeztünk elindultunk haza. Hilary hamarabb elment tőlünk. Így Zeke-el maradtam. Már az utcánkba kanyarodtam be, mikor Zeke utánam szólt.

- Ville!

- Mi az? - fordultam vissza.

- Ha jól értettem akkor - sétált elém. - akkor neked tetszik Hilary, igaz? 

- Mmmm... - Vörösödtem el. - Miből gondolod?

- Abból, hogy mindig őt nézed... És, hogy mikor abban a ruhában volt, amit most vett meg, elpirultál. - Vigyorgott. 

- Ahj..- lehajtottam a fejemet.

- Szóval igen. Kár...

- Miért?

- Hagyjuk... Na szia! - elsétált. Eléggé furcsa... Hazamentem. Felmentem a szobámba. Ledobtam magamat az ágyra. Csak Hilary járt a fejemben... Zeke-el eléggé összebarátkoztam. Ha nem lenne ilyen furcsa, talán még a haverom is lehetne. De valami nem stimmel vele...