(( Előre is elnézést kérek, a ritka írás végett, sem a napokkal/hetekkel, sem pedig az évszakokkal nem vagyok már tisztában a történetet illetően ^^'... Azért jó szórakozást hozzá! c: ))
Lesokkolva álltam és pislogtam anyámra. Nem értettem az egészet, hogy miért vagyok ilyen. Szerintem mindenki közül én vagyok az, aki teljesen nem érti a jelenleg kialakult helyzetet. Anyám könnybe lábadt szemekkel engem nézett és csak egy mondat hagyta el a száját.
- Beteg vagy Ville.
- Beteg? Hogy érted ezt? - néztem értetlenkedve anyámra. Megrázta a fejét, majd lesütötte szemeit.
- Bent a dolgozószobájában vannak a jegyzetek... Ott megtalálsz mindet. - jegyezte meg halkan anyám, majd a szobájába igyekezett búsan. Pislogtam anyám után, majd a dolgozószobára tekintettem. Kis hezitálás után megindultam felé. Beérve becsuktam magam mögött az ajtót.
- Jegyzetek... - motyogtam, és elkezdtem keresgélni, kiakartam húzni a fiókot, de nem mozdult. Beszorult? - gondoltam magamban. Észrevettem, hogy a fogantyú alatt van egy zár. Kulccsal nyílik a fiók. Elkezdtem a kulcs után kutatni, ami pár perc keresés után meg is lett. Kinyitottam a fiókot. Rengeteg papír volt benne. Annyi, hogy alig tudtam kihúzni, már folytak ki belőle.
Elkezdtem kiemelgetni és vizsgálni egyesével. Orvosi papírok, beutalók és diagnosztikai lapok voltak benne. Olvasgatni kezdtem őket. Megakadt a szemem az egyik lapon lévő szövegen.
,,Richard Heyman, többszörös személyiségzavar"
- Hogy micsoda? - hagyta el azonnal a kérdés a számat. Tovább olvasgattam a lapok közt és a legtöbb már csak mindenféle recept volt. Nyugtatók és antidepresszánsok, de nagyon sok. Találtam egy papírt, ami valamiféle igazolás vagy ilyesmi lehet. Beleolvastam. Egy papír amire anyám és más családtagok aláírása volt szükséges, a fejlécen egy intézmény.. Várjunk!
Ez egy elmegyógyintézetes lap! Apám nem elhagyott minket ahogyan azt anyám mesélte kiskoromban. Ebben az intézetben van mert közveszélyesnek nyilvánították?! Mi a franc? És én magam is ilyen vagyok? Személyiségzavarom van, akárcsak neki?!
Kérdések tömkelege kavargott a fejemben, ez most iszonyat sok volt hirtelen, alig tudom felfogni az imént olvasottakat.
Visszapakoltam lassan a lapokat a helyükre és visszazártam a fiókot. Elhagytam a szobát, majd anyám szobája felé vettem az irányt. Az ajtója előtt megálltam, épp kopogni készültem, amint meghallottam, ahogyan sír és azt ismételgetni ,,Sajnálom!". Elhúztam a kezemet és inkább a szobám felé vettem az irányt. Lassú léptekkel felsétáltam a szobámba. Az ágyam szélére ültem, szorongattam apám betegpapírjait. A kezeim remegtek. Csak meredtem magam elé kerek szemekkel.
- Nem értem... - Mondtam halkan, és kicsit összehúztam magam. Annyi kérdésem lenne.. De anyám most nem tudna semelyikre sem értelmes kézenfekvő választ adni.
Felálltam az ágyról és a papírokat az asztalomra tettem. Lementem a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Épp a számhoz emeltem a poharat, mikor anyu lebotorkált dülöngélve. Az ajtófélfának támaszkodott, szemei és arca könnytől áztak. Engem nézett bánatosan.
- Apu mindvégig ott volt?.. - tettem le a poharat. Anyu csak aprót bólintott, felé fordultam és egyenesen a szemébe néztem. Elé léptem és megöleltem. - Én nem válok olyanná... Nem hagyom.. - anyu szinte azonnal szorosan átölelt és ismét sírásban tört ki. Nyugtatgatni kezdtem kisebb-nagyobb sikerrel. A nappaliba mentem vele, majd leültem vele a kanapéra.
- Iszunk egy forrócsokit? - néztem anyura mosolyogva, mire halványan elmosolyodott és bólogatni kezdett. Felálltam és kimentem a konyhába, csináltam kettőnknek, majd visszamentem hozzá. Letettem a kis szekrényre, majd bekapcsoltam a tévét. Anyu lassan megnyugodott, elkezdtük inni a forrócsokinkat.
- Apád nem mindig volt ilyen. - tette le a poharat.
- Mikor kezdődött? - néztem rá oldalról.
- Még a hasamban voltál, akkor kezdődtek a gondok... Először nem fordítottam rá nagy gondot, de amikor folyton valakivel verekedésbe keveredett, elvesztette a munkahelyét, akkor realizáltam, hogy valami nem stimmel. Szóltam neki többször is, hogy ez nem normális és keressen fel egy orvost, de nem hallgatott rám. Elkezdett zárkózottan viselkedni, már nem nagyon törődött velem sem, és magával sem. Elkezdte elhagyni teljesen önmagát, mintha kicserélték volna. Később, mikor azt hittem javult a helyzet, akkor csak rosszabbodott, de akkor ezt még nem sejtettem. Miután megszülettél kezdődtek az első személyiség ingadozásai. Nem csak kettő, vagy négy fajta volt. Nem tudtam már követni, így hát házhoz hívtam egy szakembert, aki diagnosztizálta nála a többszörös személyiségzavarral és szociális szorongással. Az okra nem jöttek rá mai napig, de onnantól kezdve vált agresszívvá velem szemben, sokszor megütött, megpróbált kétszer leszúrni. Akkor vitettem el őt a rendőrökkel, mikor megakart téged is ölni.. - remegett meg kicsit a hangja, és könnybe lábadtak a szemei, lassan rám nézett. - Ennyi a kis történet.. Nem hiszem, hogy apádtól örökölted ezt, inkább csak a hajlamot rá. De soha nem késő, nem kell úgy végezned, mint neki... - simított az arcomra, elmosolyodtam.
- Nem terveztem. - fogtam meg a kezét. - Én küzdeni fogok ellene, hogy eltűnjön véglegesen ez az egész.
Másnap korán keltem, ugyanis megbeszéltem anyuval este, hogy besegítek neki a házimunkában és segítek főzni. Tanjaval és Rinnel kíváncsi vagyok vajon mi lehet... Nem voltam önmagam, mikor legutóbb találkozhattam velük.
Miután végeztünk a takarítással, anyu írt nekem egy listát, hogy mi kéne a boltból, így hát felöltöztem és elindultam boltba. Bedugtam a fülhallgatómat és úgy sétáltam. Néha ránéztem a telefonomra. Nem volt rajta értesítés.
Épp a kasszához indultam, mikor ismerős hangot hallottam meg a mellettem lévő sorból, odanéztem, majd odasétáltam.
- T-Tanja? - álltam elé. Meglepve rám nézett.
- Mi van, már nem vagy kattant állapotban faszarcú? - vigyorodott el.
- Marhára nem vagy vicces. - forgattam a szemeimet. - Mi van Rinnel?
- Teljesen ki van 'miattad'.. Nem igazán tudja feldolgozni a történteket, nem ért téged.
- Nem csodálom.. - sóhajtottam fel. - És veled mi van? Rick megvan még? - ahogy ezt megkérdeztem Tanja tekintete teljesen megváltozott, hideg és komor lett.
- Jó volt látni. Majd még ütközünk! - Erőltetett egy mosolyt majd a kasszához sietett. Szétmentek volna? Mondjuk Ricket ismerve, nem csodálkoznék, ha Tanja is kitenné a szűrét.
Még vettem egy-két dolgot, aztán én is a kassza felé vettem az irányt. Kifizettem a dolgokat, majd a szatyrokkal hazafelé vettem az irányt.
- Megjöttem! - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót. A konyhába mentem és ki- majd elpakoltam a szatyrokból. Bekukucskáltam a nappaliba, a tévé ment, de anyu nem volt bent. Felpillantottam az emeletre, a fürdőben volt. Visszamentem a konyhába és előkészítettem a főzéshez mindent.
Hamar készen lettünk a kajával, és annál hamarabb meg is ettük.
- Rád marad a mosogatás! - vert vállba. Morcosan ránéztem, majd elmosolyodtam.
- Jó-jó... - sóhajtottam fel, majd felálltam és a két tányért a mosogatóba tettem. - De előtte emésztek egy kicsit. - kuncogtam el magam.
- Csak nyugodtan! - ment nevetve fel anyu a lépcsőn. Telefonozni kezdtem, kockulgattam.
Később felálltam és elmosogattam. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, majd a szobám felé vettem az irányt. Bekapcsoltam a gépemet és beléptem néhány online játékba és játszani kezdtem, hogy elüssem az időt.
Beesteledett. Szóltam a srácoknak, hogy elmegyek tusolni, addig menjenek nyugodtan nélkülem. Felálltam a gép elől és megfogtam egy törcsit és egy alsónadrágot, majd a fürdő felé vettem az irányt. Hamar lefürödtem, majd megtörölköztem és felvettem az alsóm. Visszamentem a szobámba. Hajnalig játszodtam, aztán utána az ágyban landoltam.
Reggel az ébresztőmre keltem. Kinyomtam, majd kicsit még punnyadtam, aztán kikeltem és készülődni kezdtem. Hamarabb kész lettem, mint hittem, így kicsit még telefonoztam, majd elindultam suliba.
Hamar beértem, alig lézengtek a folyosókon. Bementem a termünkbe, majd leültem a helyemre. Lehajtottam a fejem a padra és pihentem.
A csengő hangja zökkentett ki a szundításomból. Körbenéztem. Hmm.. Se Rin, se Tanja, sem pedig Rick nincsenek itt.. Furcsa.
Kipakoltam az aktuális órára és jegyzetelgettem az anyagot. Elgondolkodtam, hogy vajon mi történhetett Rick és Tanja között.
Visszapakoltam lassan a lapokat a helyükre és visszazártam a fiókot. Elhagytam a szobát, majd anyám szobája felé vettem az irányt. Az ajtója előtt megálltam, épp kopogni készültem, amint meghallottam, ahogyan sír és azt ismételgetni ,,Sajnálom!". Elhúztam a kezemet és inkább a szobám felé vettem az irányt. Lassú léptekkel felsétáltam a szobámba. Az ágyam szélére ültem, szorongattam apám betegpapírjait. A kezeim remegtek. Csak meredtem magam elé kerek szemekkel.
- Nem értem... - Mondtam halkan, és kicsit összehúztam magam. Annyi kérdésem lenne.. De anyám most nem tudna semelyikre sem értelmes kézenfekvő választ adni.
Felálltam az ágyról és a papírokat az asztalomra tettem. Lementem a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Épp a számhoz emeltem a poharat, mikor anyu lebotorkált dülöngélve. Az ajtófélfának támaszkodott, szemei és arca könnytől áztak. Engem nézett bánatosan.
- Apu mindvégig ott volt?.. - tettem le a poharat. Anyu csak aprót bólintott, felé fordultam és egyenesen a szemébe néztem. Elé léptem és megöleltem. - Én nem válok olyanná... Nem hagyom.. - anyu szinte azonnal szorosan átölelt és ismét sírásban tört ki. Nyugtatgatni kezdtem kisebb-nagyobb sikerrel. A nappaliba mentem vele, majd leültem vele a kanapéra.
- Iszunk egy forrócsokit? - néztem anyura mosolyogva, mire halványan elmosolyodott és bólogatni kezdett. Felálltam és kimentem a konyhába, csináltam kettőnknek, majd visszamentem hozzá. Letettem a kis szekrényre, majd bekapcsoltam a tévét. Anyu lassan megnyugodott, elkezdtük inni a forrócsokinkat.
- Apád nem mindig volt ilyen. - tette le a poharat.
- Mikor kezdődött? - néztem rá oldalról.
- Még a hasamban voltál, akkor kezdődtek a gondok... Először nem fordítottam rá nagy gondot, de amikor folyton valakivel verekedésbe keveredett, elvesztette a munkahelyét, akkor realizáltam, hogy valami nem stimmel. Szóltam neki többször is, hogy ez nem normális és keressen fel egy orvost, de nem hallgatott rám. Elkezdett zárkózottan viselkedni, már nem nagyon törődött velem sem, és magával sem. Elkezdte elhagyni teljesen önmagát, mintha kicserélték volna. Később, mikor azt hittem javult a helyzet, akkor csak rosszabbodott, de akkor ezt még nem sejtettem. Miután megszülettél kezdődtek az első személyiség ingadozásai. Nem csak kettő, vagy négy fajta volt. Nem tudtam már követni, így hát házhoz hívtam egy szakembert, aki diagnosztizálta nála a többszörös személyiségzavarral és szociális szorongással. Az okra nem jöttek rá mai napig, de onnantól kezdve vált agresszívvá velem szemben, sokszor megütött, megpróbált kétszer leszúrni. Akkor vitettem el őt a rendőrökkel, mikor megakart téged is ölni.. - remegett meg kicsit a hangja, és könnybe lábadtak a szemei, lassan rám nézett. - Ennyi a kis történet.. Nem hiszem, hogy apádtól örökölted ezt, inkább csak a hajlamot rá. De soha nem késő, nem kell úgy végezned, mint neki... - simított az arcomra, elmosolyodtam.
- Nem terveztem. - fogtam meg a kezét. - Én küzdeni fogok ellene, hogy eltűnjön véglegesen ez az egész.
Másnap korán keltem, ugyanis megbeszéltem anyuval este, hogy besegítek neki a házimunkában és segítek főzni. Tanjaval és Rinnel kíváncsi vagyok vajon mi lehet... Nem voltam önmagam, mikor legutóbb találkozhattam velük.
Miután végeztünk a takarítással, anyu írt nekem egy listát, hogy mi kéne a boltból, így hát felöltöztem és elindultam boltba. Bedugtam a fülhallgatómat és úgy sétáltam. Néha ránéztem a telefonomra. Nem volt rajta értesítés.
Épp a kasszához indultam, mikor ismerős hangot hallottam meg a mellettem lévő sorból, odanéztem, majd odasétáltam.
- T-Tanja? - álltam elé. Meglepve rám nézett.
- Mi van, már nem vagy kattant állapotban faszarcú? - vigyorodott el.
- Marhára nem vagy vicces. - forgattam a szemeimet. - Mi van Rinnel?
- Teljesen ki van 'miattad'.. Nem igazán tudja feldolgozni a történteket, nem ért téged.
- Nem csodálom.. - sóhajtottam fel. - És veled mi van? Rick megvan még? - ahogy ezt megkérdeztem Tanja tekintete teljesen megváltozott, hideg és komor lett.
- Jó volt látni. Majd még ütközünk! - Erőltetett egy mosolyt majd a kasszához sietett. Szétmentek volna? Mondjuk Ricket ismerve, nem csodálkoznék, ha Tanja is kitenné a szűrét.
Még vettem egy-két dolgot, aztán én is a kassza felé vettem az irányt. Kifizettem a dolgokat, majd a szatyrokkal hazafelé vettem az irányt.
- Megjöttem! - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót. A konyhába mentem és ki- majd elpakoltam a szatyrokból. Bekukucskáltam a nappaliba, a tévé ment, de anyu nem volt bent. Felpillantottam az emeletre, a fürdőben volt. Visszamentem a konyhába és előkészítettem a főzéshez mindent.
Hamar készen lettünk a kajával, és annál hamarabb meg is ettük.
- Rád marad a mosogatás! - vert vállba. Morcosan ránéztem, majd elmosolyodtam.
- Jó-jó... - sóhajtottam fel, majd felálltam és a két tányért a mosogatóba tettem. - De előtte emésztek egy kicsit. - kuncogtam el magam.
- Csak nyugodtan! - ment nevetve fel anyu a lépcsőn. Telefonozni kezdtem, kockulgattam.
Később felálltam és elmosogattam. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, majd a szobám felé vettem az irányt. Bekapcsoltam a gépemet és beléptem néhány online játékba és játszani kezdtem, hogy elüssem az időt.
Beesteledett. Szóltam a srácoknak, hogy elmegyek tusolni, addig menjenek nyugodtan nélkülem. Felálltam a gép elől és megfogtam egy törcsit és egy alsónadrágot, majd a fürdő felé vettem az irányt. Hamar lefürödtem, majd megtörölköztem és felvettem az alsóm. Visszamentem a szobámba. Hajnalig játszodtam, aztán utána az ágyban landoltam.
Reggel az ébresztőmre keltem. Kinyomtam, majd kicsit még punnyadtam, aztán kikeltem és készülődni kezdtem. Hamarabb kész lettem, mint hittem, így kicsit még telefonoztam, majd elindultam suliba.
Hamar beértem, alig lézengtek a folyosókon. Bementem a termünkbe, majd leültem a helyemre. Lehajtottam a fejem a padra és pihentem.
A csengő hangja zökkentett ki a szundításomból. Körbenéztem. Hmm.. Se Rin, se Tanja, sem pedig Rick nincsenek itt.. Furcsa.
Kipakoltam az aktuális órára és jegyzetelgettem az anyagot. Elgondolkodtam, hogy vajon mi történhetett Rick és Tanja között.
Tanja
Siettem haza ahogyan csak tudtam a boltból. Rohadt életbe, hogy ilyenkor kell ezzel a verébbel is összefutnom..
Lepakoltam a cuccokat, majd elpakoltam. Lementem a pincébe Rickhez, aki halkan nyöszörgött. Elé lépkedtem, majd leültem elé, komoran néztem.
- Mégis miért nem vagy képes hűséges maradni? - morogtam halkan, majd lekevertem neki egyet.
- Én voltam az áldoza.. - nem hagytam, hogy befejezze, mert bevertem neki egyet izomból.
- MÉG HOGY ÁLDOZAT?! EZ MIFÉLE HÜLYE SZÖVEG?! HA VALAKI RÁD MÁSZIK ÉS VAN VALAKID ELEVE NEM HAGYOD A DOLGOT!! - mordultam fel és kevertem le neki még egyet.
- Nem érted.. - köpte ki oldalra a vérét. - Nem akartam az egészet. Többen voltak és.. - ismét lekevertem neki egyet.
- Ez csak a kamu duma. - néztem ridegen. - Elbasztad az egészet. Nem bízok meg benned többé. Legszívesebben kinyírnálak, de nem teszem, mert egy ilyen féreg miatt nem akarok börtönbe kerülni.
Rám nézett bűnbánóan, kinevettem.
- Mit csinálsz itt lent?... - kérdezte halkan Rin. Elkerekedtek a szemeim, ránéztem.
- T-te meg mit csinálsz itt?!.. - förmedtem rá, ő egyből felszaladt. Utána iramodtam és a falnak nyomtam. - Nem láttál semmit, értve vagyok?! - néztem idegesen.
- Dehát mi ez az egész?! Mit csinálsz vele?! - kérdezte remegő hangon.
- AZ TÉGED NE ÉRDEKELJEN!! - rángattam meg. - Csak fogd be a szád és ne mondj erről senkinek egy szót se értve vagyok?! - ellökött magától és kirohant.
- HA ELMONDOD AKÁRKINEK, ÉN MEGÖLLEK! - mordultam utána.
Ville
Épp sétáltam haza, és dugtam volna be a fülhallgatómat, amikor megláttam hogy Rin rohan felém. Meglepődtem és megálltam. A nyakamba ugrott és zokogott. Megtartottam és átöleltem.
- M-mi a baj?.. - kérdeztem halkan, de ő egyre csak sírt és sírt. Nyugtatgatni kezdtem.
Kis idő múlva hátrébb húzódott tőlem, egyenesen a szemembe nézett.
- T-Ta...nja... - dadogta remegő hangon.
- Igen? Mi van vele? - néztem kérdőn.
- R..Rick.. - lehajtotta a fejét és ismét könnyezni kezdett.
- Mi van velük? - néztem már kicsit aggódva. Lassan rám nézett, határozott volt a tekintete.
- Tanja kínozza Ricket.. - szipogott.
- Mi?! - kerekedtek el a szemeim. - Ez most komoly? Mit értesz kínzás alatt? Meg mi ez így hirtelen? - néztem értetlenkedve. Ő csak elhúzódott. Letöröltem a könnyeket a szeméről. - Vigyél oda. - simítottam végig az arcán. Megfogta a karom és elkezdett húzni maga után. Mi ez az egész? Tanja? Pont Tanja? Miért csinálja ezt? Megértem, hogy dühös, de ennek már következményei is lehetnek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése