2019. március 17., vasárnap

21.Fejezet Kínvallatás



( Halihó mindenki :'3... Tudom, majdnem 2 évre eltűntem, de most úgy döntöttem ismételten nekiállok írni, mert why not? Mostantól -nem tudom ugyan milyen gyakorisággal- de hozom a részeket. Mindenesetre itt a rész, jó szórakozást hozzá! c: )




Halkan felkuncogtam és bámultam a plafont őrült vigyorral az arcomon.
- Úgyis az enyém lesz. - vigyorodtam el jobban.

Az ágyon tértem magamhoz. A redőny rései között bevilágít a fény egyenesen a szemembe. Majdnem kiégeti a retinám.
Felültem, de hirtelen a kezemhez emeltem a kezem és felszisszentem. Bele nyílalt a fájdalom és, mintha kép sorokat kezdtem volna el látni. Elvágom egy ember torkát, megfojtogatok egy nőt. Várjunk.. Ez a nő nagyon ismerős.. Rövid fekete haj.. Ez Rin! Miért látok ilyeneket?! Ez nem lehet a valóság! Soha nem fojtogatnám meg őt.
A képek abbamaradtak és a fejem sem lüktet és fáj annyira. Felálltam és elmentem lezuhanyozni, ugyanis bűzlök.
Ledobtam magamról a ruháimat és beletettem a szennyes kosárba. Beálltam a zuhany kabinba és megengedtem a vizet. Beállítottam, ahogy nekem jó, majd mosakodni kezdtem. Sokáig csak lehunyt szemekkel álltam és folyattam magamra a vizet.
Egy óra múlva elzártam a csapot és kiszálltam a zuhany kabinból, majd az alsótestemre tekertem egy törölközőt. Bementem a szobámba és felkaptam egy alsógatyát meg kikaptam valami pólót a szekrényemből és azt is felvettem.
A konyhába mentem és csináltam magamnak valami ehetőt.
- Vajon anya itthon van? - kérdeztem magamtól halkan.
Hamar abbahagytam a főzőcskézést, mert csak krumplipürét csináltam mirelit csirkemellel. Két adagot csináltam, hogy ha anyu akar, tudjon enni.
Felmentem a kajámmal a szobámba és leültem a gépem elé. Mindenféle szar videót néztem egészen addig, amíg meg nem ettem a kajámat.
 TANJA

 Hazarohantam Rinnel. Ő csak összetört tekintettel és néha egy-egy kicsordult könnycseppel meredt maga elé.
- Jól vagy? - kérdeztem halkan tőle és a fejére simítottam. Biccentett egyet bizonytalanul, majd picit jobban összehúzta magát. - Lemegyek valami kaját csinálni. - mosolyogtam rá, majd kimentem a szobából. Aggódom érte. Jó nagy trauma lehetett ez neki, ugyanis szereti azt a faszfejet. Az arcára volt írva azon a napon.
Épphogy nekiálltam főzni, Rick toppant be a bejárati ajtón.
- Meggyüttem!! - dobta le a bakancsát meg a dzsekijét az előszobába. - Mit eszünk? - ölelt át hátulról. 
- Te semmit - nevettem el magam.
- Naaaa! - vinnyogott. - Ne legyél gonooosz! - Csak jobban nevettem rajta, ő meg hisztizett.
- Olyan vagy mint egy kisgyerek.. - kuncogtam el magam.
- Anyuciii~ - mondta vékony hangon és a melleimre markolt hirtelen. Elpirultam halványan, majd eltoltam a kezét.
- H-Hülye.. - dadogtam icipicit zavartan. Kuncogott, majd elhúzódott és felment a fürdőszobába.

Kész lettem a kajával. Szedtem három tányérra. Rick kérdőn nézett rám.
- Miért három tányérra szeded?
- Mert itt van Rin..
- Mi? - lepődött meg. - Miért?
- ..Most nem hagyhatom egyedül.. - némán felsóhajtottam és Rickre néztem komolyan. Ő csak pislogott párat. 
Felkiáltottam Rinnek, aki pár másodpercen belül le is jött. Leültünk mindhárman és enni kezdtünk.
 Mosogattam, amikor Rick kijött a nappaliból és mondta, hogy el kell mennie.
- Hova kell menned? - néztem hátra rá sejtelmesen.
- Munka ügyben. - nézett komolyan, de láttam, hogy valami más is van a dologban.
- Megtudom, hogy valahova máshova mész, garantáltan kinyírlak.
- Jó~ - adott egy gyors csókot, majd ki is ment. Én tovább mosogattam.

Késő estig a konyhában ücsörögtem és telefonoztam. Kicsit később felmentem Rinhez és az ágy végébe ültem. Ő ott feküdt és bámulta élettelenül a plafont.
- Elmegyünk fürdeni? - kérdeztem halkan, miközben kerestem a szem kontaktust vele.
- ..nincs erőm kikelni.. - felelte halkan és erőtlenül.
- Akkor segítek. - álltam fel. Így is tettem, majd kimentem vele a fürdőszobába. 
Lefürödtünk, majd visszamentünk és pizsamába öltöztünk. Lefeküdtem aludni. Rinnek szerintem most az sem sikerült.
Reggel fáradtan lebattyogtam és megnéztem Rick merre van. Nincs itthon.. Hol a francban van?
Elővettem a telefonom és elkezdtem hívni, ami ki is csengett, de kinyomta.
- Mi a fasz?! - emeltem el a fülemtől a telefont ingerülten. Ismét megpróbáltam hívni, de már kicsengeni sem csengett. Mi a fene?!
Írtam neki egy 'cuki' üzenetet.

Kinyomsz aztán még a telefonod is kikapcsolod? Elég gyanús vagy. Ne aggódj, hazavárni már nem a szokásos módon foglak. 'Szeretlek'.

Ledobtam a telefonom a nappaliban a kanapéra. A falba vertem egyet morogva. Száz százalék, hogy megcsal. Még mindig ugyanolyan mint régen és semmit sem változott. 


VILLE


Estefelé kinéztem az ablakomon. Zuhogott az eső, és a megszokottnál sokkal sötétebb volt. Úgy döntöttem sétálgatok egyet, mert ez az idő tökéletes arra, hogy kicsit elmerüljek a gondolataimban.
Felöltöztem rendes ruhákba, majd lementem és felvettem a cipőm meg a bőr dzsekimet és kiindultam. Zsebre tett kezekkel lassú léptekkel elkezdtem sétálgatni a városban. Sokáig sétálgattam a zuhogó esőben. Megálltam egy kicsit és felemeltem a fejem, majd lehunytam a szemem. Élveztem, ahogyan az eső cseppek ráesnek az arcomra, majd aztán lassan lefolynak.

Kis ideig így álltam, majd tovább sétáltam.
Hazaindultam épp, amikor megláttam Ricket valami csajjal sétálgatni. Meg sem lepődök már ezen. Minden harmadik nap más csaja van. Észrevett és azonnal megindult a csajjal felém.
- Hát te élsz? - nevetett fel.
- Ja, fogjuk rá - nevettem kissé zavartan és megvakargattam a tarkóm. A csajra néztem. - És ő ki?
- Csak egy barát. - amint ezt kimondta, nevetni kezdtem. - Most mi van? - kérdezte hisztérikusan.
- Semmi, csak fura ezt a szádból hallani. - nevettem tovább. Ő csak puffogott egyet, de ő is nevetni kezdett kis idő múlva. 

Elbeszélgettünk pár percig, majd elköszöntünk egymástól. 
- Akkor majd ütközünk még! - sétált el a csajjal.
- Ja. - elfordultam, majd elindultam én is.
Teljes sötétedésig sétálgattam a városban. Hazaindultam. Holnap már be kéne mennem suliba.. Rengeteget hiányoztam.
Miután hazaértem, levettem a dzsekim és a cipőm az előszobában. A többi vizes ruhámat a szobámban dobtam le magamról, majd átöltöztem tiszta, száraz ruhákba. Kimentem a szobámból és anyut kerestem. A szobája elé álltam, majd bekopogtam. Hallok kisebb-nagyobb neszeket, de az ajtó nem nyílik.
- Anyu? - kérdeztem halkan és ismét bekopogtam, de még továbbra sem nyílik az ajtó. - Jó akkor bejövök.. - Benyitottam és körbenéztem. Sehol senki. Mi a fasz?! Pedig meg mernék esküdni, hogy hallottam, hogy valaki van itt!!
Bezártam a szoba ajtót, majd lementem és körülnéztem, hogy hátha itthon van, de hiába, anyu sehol. Némán felsóhajtottam, majd a nappaliba mentem és bedöglöttem a tv elé.
Addig néztem bambán a tv-t, míg le nem ragadt teljesen a szemem.

Reggel a telefonom ébresztője keltett fel. Kinyomtam, majd felültem és kis ideig még zsörtölődtem a kanapén. Felbattyogtam a szobámba és öltözködni kezdtem. Ugyanúgy egy bandás pólóban és láncokkal a gatyámon indultam le az előszobába. Felvettem a dzsekim és a cipőm, majd a fél vállamra kaptam a táskám és kiindultam a házból bezárva magam mögött kulccsal az ajtót.

Az összes órán csak bámultam magam elé és semmit sem dolgoztam. Egész végig erre az egészre próbáltam rájönni, hogy mi is történik velem valójában.. Egyszerűen nem értek már semmit. Nem értem önmagamat.
Miután hazaértem meglepetésemre nyitva volt az ajtó, de miután beléptem elkerekedtek a szemeim, ugyanis nem a szokásos látvány fogadott. Fel volt dúlva az egész előszoba és minden ki volt rámolva. Azonnal a szobámhoz rohantam, de ott minden úgy volt ahogy hagytam. Az összes többi szobát a fürdőt és a WC-t kivéve, mindenhol szét volt rámolva minden. Kuncogást hallottam magam mögül, de mire hátranéztem volna, minden sötét lett és tudatomon kívül lettem.

  TANJA

 Rick késő este ért haza. Én a konyhában rejtőztem el. Megvártam míg elolvasta a kis üzenetem, majd mögé osontam és leütöttem. Levonszoltam a pincébe és egy székhez kötöztem. Leültem elé egy másik székre és komoran bámulva Őt vártam, hogy magához térjen.
Felébredt. Érzéstelenül vizslattam az arcát, ő pedig fáradtan körbenézett, de ezt hamar felváltotta az értetlen és zavart tekintet.
- Gondolom nem is érted mi folyik most igaz? - húztam halvány gúnyos vigyorra a számat.
- Tanja?... - kapta felém a fejét, és azonnal elkerekedtek a szemei. Jobban elvigyorodtam és felálltam a székről, majd elé lépkedtem.
- Nos? Dereng valami? - megemeltem erősen az állánál fogva az arcát. Nem méltatott válaszra csak értetlenkedve a szemöldökét ráncolva nézett engem. - Hát jó. - engedtem el az arcát. - Nem akartam ehhez folyamodni, de valahogy meg kell 'nevelnem' téged. - sütöttem le a szemeimet. Hátrébb lépkedtem egy kis asztalhoz, ahova bevittem már a kis eszközeimet. Felkaptam egy kisebb kést és visszasétáltam elé. Kikerekedtek a szemei.
- Tanja! - üvöltött rám, és próbált kiszabadulni kevés sikerrel. Nem törődtem vele. Levágtam róla a pólóját és a földre dobtam. A mellkasára érintettem a kést majd kicsit odanyomtam.
- Még mindig nem tudod miért teszem ezt veled? - néztem fel a szemébe.
- Honnan a faszból tudjam mitől kattantál be?! - Mordult fel. Elkuncogtam magam, elkezdtem szép lassan a kést belemélyeszteni, majd húzni lefelé az alhasa felé. Ott megálltam. A sebéből azonnal vér kezdett folyni, Rick fájdalmasan sziszegett és nyöszörgött. Elkuncogtam magam.
- Nem tudod? Igazán? - emeltem el a kést a testétől. - Mit beszéltünk meg? - néztem rá ismételten.
- Nem csináltam semmit! - üvöltött. Felnevettem.
- Nem? - Nevettem fel jobban, a szemeim mániákussá váltak. Közel hajoltam és a késsel emeltem fel az állát. - Még mindig kurvázol. Simán megcsaltál, és hazudsz is. - Rick szemei elkerekedtek. Úgy látszott lesokkolta, hogy tudok erről. Elkuncogtam magam. - Úgy látszik mégiscsak tudod te jól, hogy most miért teszem ezt.
- Te beteg vagy Tanja! - morgott fel. Lekevertem neki egyet izomból, oldalra fordította a fejét és kiköpte a vérét.
- Nem, én csak azt nyújtom, amit a magadfajta undorító férgek megérdemelnek. Kiverem belőled ezt a szarságot! - kevertem le neki ismételten egyet.



  Rick felsőtestét kisebb-nagyobb lilás-vöröses foltok, vágások borították. Az arcán a szeme alatt szintén lilulások vannak.
- Addig nem engedlek ki amíg meg nem jön ezután az eszed. - komor tekintettel bámultam Ricket aki lihegve és erőtlenül lehajtott fejjel ott ült. Kimentem. Nem ez volt az utolsó. Előbb-utóbb úgyis megtöröm.


VILLE

  Kapkodtam a tekintetem, de az orromig sem láttam, olyan sötét van. A kuncogást egyre közelebbről hallom, ideges lettem. 
- MI A FASZT AKARSZ?! - üvöltöttem fel. Megjelent előttem. Vigyorgott rám. - Miért nézel ki úgy mint én? Mi a faszom vagy te? - mordultam fel. Ő csak kuncogott. Még jobban ideges lettem. Teljesen eluralkodott rajtam, nekiestem és a torkára fogtam, nekinyomtam a falnak. Ő csak röhögött, majd ezt mondta, 
- Mindig egyedül vagy Ville. Nem számít kivel beszélsz, kivel vagy. A legvégén mindig egyedül maradsz. 
Értetlenkedve néztem, jobban megszorítottam a torkát és morogtam. Hirtelen minden normális lett körülöttem, és amint észhez tértem azonnal elkerekedtek a szemeim. Anyám volt a kezeim közt. Azonnal elengedtem őt és a fejemhez kaptam a kezeimet. 
- ANYA! - üvöltöttem fel, ő a torkát fogva, köhögve lerogyott a földre. Ijedten rám nézett. 
- Ville.. El foglak vinni kivizsgálásra. Nem normális már ez. Olyan vagy mint az apád. 
- Miért apu milyen volt? - néztem értetlenkedve, majd felsegítettem.
- Többszörös személyiségzavara volt.
- ..Mi? - kerekedtek el a szemeim. Ezt lehet örökölni? Vagy valami miatt bekattantam? Mi a fene? Beteg vagyok? Én? Mégis... Miért? Miért én? Majdnem megöltem az anyámat.. Igaza van. Segítségre van szükségem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése