11.Fejezet Furcsa vacsora

     Összekuporodtam az ágyamon. Bámulom a parkettát, mintha olyan érdekes lenne. A takarómat az egyik kezemmel birizgáltam. Unottan nézem. Csak ő jár a fejemben. semmi más. De lehet, hogy örökre elveszítettem. Sőt. Biztosan. Ha már barátkozni sem akar velem, akkor már tényleg vége. Nem kellett volna megtörténnie. Először azt hittem, hogy csak álmodom. De nem így van. ez a szörnyű valóság. Mindig is reménykedtem, hogy ez nem fog megtörténni. Ez csak rossz álom marad. De még is megtörtént. Eljött ez a nap, mikor úgy érzem, mindent elvesztettem. De mitől olyan Jack-nek a szeme? Felemás. Vörös és zöld. Ez nagyon ritka. Főleg a vörös. Valami nem stimmel vele... Na jó. Alapból egy pszichopata, de az is furcsa, ahogyan kinéz. Mintha nem lenne teljesen emberi. De mindegy is. Nem fogok vele foglalkozni.

Felültem. Kómás fejjel kikeltem az ágyamból. Kimentem. Lementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Csak bámulok bele. Megnéztem, hogy van e itthon valami ehető. Biztos, hogy van, csak nem az amit én akarok enni. Kivettem hát egy kis Whiskey-t, majd felindultam a szobámba. Beültem a gépem elé. Facebook-on nézegettem Hilary adatlapját, közben iszogattam. Mikor kiittam az üveget, leejtettem. Széttört. Az üvegdarabkák szétszóródtak a parkettán. Arra eszméltem, hogy anyu veri a fejem.
- Mi va'?!
- Már megint ittál?!
- Nem! - Mordultam fel. Felcsuklok.
- Dehogynem... - Hátrál.
- Ő volt! - mutattam a szétszóródott üvegdarabokra. - Csak úgy rám tört, majd leugrott a torkomon... - sírni kezdtem.
- Persze... Olyan vagy mint egy négy éves kisgyerek... - kiment.
- Anya! - üvöltöttem, de mit sem használt. Elment. Kinyújtottam a karom, majd lehajtottam a fejem. Elaludtam, azt suttogva; Nem értek semmit...

Reggel a nyálam a székre folyt. A szék lenyomata az arcomban volt. Másnaposan felkeltem a székből. A szekrényemből kikaptam egy alsóneműt. A székem támlájáról levettem a törölközőmet, majd kiindultam a fürdőbe. Megnyitottam a csapot, majd beálltam a zuhany alá. Folyattam magamra feleslegesen a forró vizet. A gőz felhő egyre nagyobb és nagyobb lett a fürdőben. Kis idő után elzártam, majd a kezembe fogtam a sampont. A tenyerembe nyomtam egy kicsit, majd elkezdtem vele a hajamat dörzsölni. Kicsit rajta hagytam, majd lemostam. Megismételtem ezt csak a tusfürdővel, és szétkentem a testemen.

Kijöttem a zuhany alól. Megtörölköztem. Felvettem az alsóm, majd kezemben a törölközővel, visszamentem a szobámba. Kivettem a szekrényemből egy fekete pólót és egy farmert. Felvettem őket. A táskámba is gyorsan bepakoltam, majd ismét kimentem a fürdőbe. Megcsináltam a hajam, majd felvettem a cipőm. Eltettem egy kis pénzt a nadrágzsebembe, majd a dzsekimet is felvettem. A táskámat az egyik vállamra kaptam, majd kiléptem a házból. Elindultam a suliba. Hilary bizonyára rám sem fog nézni... Nem akar velem barátkozni se. Olyan szar belegondolni, hogy ez tényleg megtörtént.
A suliba beérve levettem a dzsekim, majd a teremhez sétáltam. Bementem. Zeke, Sharon és Hilary nevetgéltek. Lehajtott fejjel leültem a helyemre. Lehajtottam a fejem a padra. Lóbáltam a lábam. A cipőmet bámultam, mitha olyan érdekes lenne. A tanár hangja zökkentett ki. Felkaptam a fejem. A táblára sietett a tekintetem. Unalmasan néztem, ahogy a tanár újra és újra tele írja. Nem jegyzeteltem le semmit. Nincs hozzá kedvem. Élni alig van kedvem, nem majd még írni fogok vagy nyolc oldalt...

Felsóhajtottam. Rick mellettem pofákat vágott Rinnek, aki viszonozta ezt. A tanár rájuk szót, hogy ne órán "udvaroljanak" egymásnak. Rin kipirulva lehajtotta a fejét. Rick pedig csak nevetett.

Kiléptem a terem ajtón, nagyokat sóhajtva. Nekidőltem a falnak. Bámultam a régi tabló képeket, amik fel vannak rakosgatva. Egyszer majd talán a mi osztályunk is kint lesz. Ha eljutnak odáig.Rick is bukásra áll vagy hat tantárgyból. Nem tudom mégis hova akar jutni ezzel a teljesítményével.

A csöngő hangjára bekoslattam a terembe. Lehajtott fejjel leültem. Bámultam a padot. Kis idő után előpakoltam a műszaki cuccom. Rick is leült mellém. Meglökdösött.
- Mi van? - néztem rá fapofával.
- Mi ez a mai hangulat? - röhögött.
- Semmi. - visszafordultam. Ismét elkezdtem bámulni az asztalt.
- A semmi miatt vagy egész nap ilyen zombi?
- Igen.
- Pff... - ráütött a fejemre - Nem vagy normális.
- Áucs.... -fogtam meg a fejem. - Miért is? - néztem rá.
- Mert valami nagy gáz van. És tuti, hogy csaj van a dologban.
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy ismerem ezt az állapotot. Ezt az arckifejezést.
- Értem. - visszafordítottam a fejem.
- Na! De akkor csak van valamelyik csajjal valami! Ki az? Az osztályból van? - lelkesedett.
- Nem. - vágtam rá a hazugságot.
- A francokat! Tuti, hogy... - nézett körbe az osztályban. A fülemhez hajolt. - Rin... Igaz?
- Mi van?! - ellöktem.
- Tudtam! - nevet. - Teljesen elárultad magad.
- Idióta!
- Most mi van? Tőlem aztán. Tied lehet.
- M-mi az, hogy a-az enyém lehet?
- Mert én nem őt akarom megfűzni... - lehunyja a szemét. Mosolyog. - Hanem Hilary-t. - Ökölbe szorult a kezem. - És biztos, hogy nem sokára sikerülni is fog.- kinyitotta a szemeit.
- Muszáj?!
- Heh? - fordult felém.
- Megmondtam, hogy előttem ne beszélj az ilyen szarról!
- Mi az, hogy szar? Te is csináltad már nem?! - lesütöttem a szemeim.
- Komolyan. Olyan vagy, mint egy gyerek.
- Nem! Aki olyan, mint egy gyerek, az te vagy!
- Miért?! - álltam fel.
- Hogy miért? - Ő szintén. Mindenki minket néz. - Azért, mert engem csesztetsz, azt te is ilyen voltál régen! Emlékezz csak vissza!!
- De már nem!
- Persze... -gúnyosan oldalra fordult, majd visszanézett rám. - Sosem változol. Még mindig ugyanolyan vagy. Nem rejtheted el a régi éned.
- Fogd be!
- Amúgy is. Mit kapod fel ezen a vizet, hogy megakarom Hilary-t fűzni? - Megint ökölbe szorult a kezem.
- *morgás* Mi az, hogy mit kapom fel a vizet? Azért mert nem ezt érdemli te ökörállat!
- Anyád... - ült le. - sóhajtottam, majd én is így tettem.

Utolsó órán már csak a csöngőt vártam nagy erőkkel, hogy kiszabadulhassak innen végre. Kis idő múlva meg is szólalt. Villámgyorsan összepakoltam, majd a szekrényemhez siettem. Kivettem belőle a dzsekimet, majd felvettem. Bezártam a szekrényem, majd kiindultam a suli bejáratán. Épp tettem be a fülesem, mikor valaki a nevem kiáltotta. Hátrafordultam.
- Ville. Miért üvöltöztetek Rick-kel?
- Hagyjuk Szokásos. - fordultam vissza.
- De... - futott elém.
- Mi van? - forgattam a szemeim.
- A múltkor... Mielőtt történt veled valami. Megmentettél.
- Ahj... - emeltem a fejemhez a kezem. - Felejtsd el. - vakartam meg a tarkóm.
- De hát.
- Semmi de hát. Nem jelent semmit.
- Csak meg szeretném köszönni! - emelte fel a hangját. Kikerekedtek a szemeim.
- Erőszakos egy nőszemély vagy te. - mosolyogtam.
- Nő-nőszemély? - pirult el.
- Miért? Tán fiú vagy? - nevettem el magam.
- Nem. De visszatérve. Úgy szeretném megköszönni, hogy eljössz hozzám vacsorára. - mosolygott.
- A szüleid tuti nem örülnének neki...
- Öhm. Nincsenek... - hajtotta le a fejét.
- Egyedül élsz?
- Nem teljesen... De nem ez a lényeg! - nézett rám. - Így szeretném megköszönni! És nincs apelláta!
- Oké...
- Akkor... Ma?
- Hát... - fordultam el. Hogy őszinte legyek nincs sok kedvem ehhez.
- Na...
- Jól van.
- Okés!
- De figyu... Azt sem tudom, hol laksz.
- Ha most hazakísérsz megtudod. - nevetett. Sóhajtva elindultam.

Miután hazakísértem, elindultam haza. Este hét órát beszéltünk meg. Azt mondta, hogy ne késsek. Megpróbálok.

Mikor hazaértem és levetkőztem, gyors bepakoltam másnapra, majd az ágyam mellé dobtam. A fürdőbe siettem, majd beálltam a zuhany alá. Azután felöltöztem itthoni ruhába és bevetődtem az ágyamba. Bekapcsoltam a tévém, majd azt bámultam.

Egészen fél hétig bámultam a tévémet. Észbe kaptam, majd felöltöztem. Kimentem a lakásból, bezárva a bejárati ajtót. Elindultam Rin-hez. Fél óra sétálás után megérkeztem. Kis hezitálás után bekopogtam. Egy nálam fél fejjel magasabb fiú nyitott ajtót. Fekete haja van.
- Te vagy Ville, igaz?
- Igen...
- Gyere be. - lépett hátrébb az ajtótól. Így is tettem. Bezárta mögöttem az ajtót. Bementem, majd levettem a dzsekim és a cipőm. - Erre. - állt elém. elindult egy irányba. Követni kezdtem. Bevezetett a konyhájukba. finom illatok terjengtek. A fiú felüvöltött, Rinnek. Kis idő múlva lejött.
- Szia Ville! - huppant le a székbe. Maga elé fogta a kaját (Rizs rántott hallal) és enni kezdett. Kisebb hezitálás után én is így tettem. Vele szembe ültem le. A fiú mellé.
 - Rin? Finom a kajám?
- Mint mindig Ayu! Most is nagyon finom! - nyomott egy puszit az arcára.
- Örülök. - mosolyog.
- Öhm... Rin? Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Ő a barátod? - Mindketten felnevettek.
- Dehogy is! A bátyám! - nevetett. Meglepődtem. Azt hittem, hogy a pasija. Bár nagyon hasonlít rá. De mindegy.
- Értem. - ettem tovább. Finom a kaja. Nem főz rosszul ez az alak.

Miután végeztünk a kajálással, Rin még egyszer megköszönte. Csak mosolyogtam, majd hazaindultam. Be kell vallanom. Elsőre azt hittem, hogy nem fogok jól kijönni Rinnel. De úgy tűnik... Most ő az egyetlen "barátom".