23.Fejezet Fogság

 

    Sietve lépkedtem Rin után, hagytam, hogy vezessen Tanja házukhoz. Mikor odaértünk megtorpant, és félve hátranézett rám.

- A-azt mondta.. - elakadt a hangja. Elmosolyodtam, közelebb léptem hozzá és az arcára simítottam.

- Nem kell félned tőle. - Nem nyugodott meg, és bekönnyezett, oldalra fordította a fejét.

- Azt mondta, ha szólok erről bárkinek is, akkor megöl. - remegett meg kicsit a hangja a mondat végére.

- Azt nem hagyom. - fordítottam magam felé a fejét és a szemébe néztem. Rámosolyogtam. - Oké? - aprót bólintott. Elhúzódtam tőle, majd a ház felé fordultam. Vettem egy mély levegőt, majd az ajtóhoz sétáltam. Bekopogtam. Semmi válasz. Megismételtem. Ismét semmi válasz. A pince ablakához sétáltam. Leguggoltam, majd benéztem. Elkerekedtek a szemeim, ugyanis Rick ott volt lent, kikötözve. Bekopogtattam az ablaküvegen, de Rick meg sem mozdul. Istenem, csak ne legyen már késő... Rinre néztem kicsit aggodalommal telve. - Téged talán még beenged.. Hívd fel, vagy valami. - bólintott, majd a zsebébe nyúlt, elfehéredett. Kérdőn kezdtem rá nézni. - Mi az?...

- A telefonom... - mondta halkan, majd nagy szemekkel rám nézett.

- Igen? - húztam kicsit oldalra a fejemet és továbbra is kérdőn néztem.

- Bent maradt. - Felsóhajtottam, és a hajamba túrtam. 

- Akkor kell egy B terv. - az ablakokra néztem. - Lehet, hogy az lesz a legjobb, ha betörünk. 

- MI?! - sokkolódott le Rin. 

- Nincs más és jobb megoldás. - néztem rá határozottan. - Gyerünk! - az egyik földszinti ablakhoz siettünk. A pulcsimat lehúztam teljesen a kézfejemig. - Takard el a szemed! - mondtam határozottan, Rin így is tett. Betörtem az ablakot, majd a fennmaradó üvegszilánkokat leszedtem ahogy tudtam az ablak széleiről. Bemásztam és körül néztem alaposan. Egyelőre tiszta a levegő. - Te várj meg kint. - néztem Rinre. - nem akarom, hogy bajod essen. - Bólintott. Lassú és halk léptekkel beljebb indultam. El kell jussak a pincébe minél hamarabb.. Folyamatosan figyeltem, hátha Tanja valahol lesben áll és leüt, már mindent kinézek belőle.

A pince ajtajához érve, meghallottam lépéseket magam mögül, Tanja volt az. A falnak szorított.

- Mi a fasznak vagytok itt?! - morgott, mint valami kutya.

- Miért csinálod ezt egyáltalán? Ugye tudod, ha Rick feljelent, akár börtön is lehet a vége?! - idegesen néztem Tanjára.

- MEGÉRDEMLI!! TUDOD JÓL BIZTOSAN, HOGY MIT CSINÁL!! - üvöltött az arcomba, felsóhajtottam idegesen.

- TANJA! - emeltem fel a hangom. - Elég! Te voltál az, aki megvetett engem azért ami vagyok, erre te semennyire sem különbözöl ettől!! Erőszakkal teszed azt amit! ELÉG!! - emeltem fel határozottan a hangomat. Láttam rajta, hogy elgondolkozott. Elhúzódott lassan tőlem, majd elengedett.

- Én csak.. - túrt a hajába. - Egyszerűen, nem értem. - rám nézett lassan, könnyezni kezdett. - Miért nem vagyok neki sem elég?... Miért?... - remegni kezdett, majd a földre rogyott. Most realizálta igazán, hogy az érzelmei hagyták vezérelni és ennek keretében mit is tett valójában. 

Bementem a pincébe. Rick kikötözve, eszméletlenül ült ott. Elé siettem. Véresre és lilulásosra van verve az arca. A mellkasa szintén tele van lilás foltokkal. Tele van kisebb-nagyobb vágásokkal és karmolásokkal az egész felsőteste. Elkezdtem eloldozni, majd hirtelen elsötétült minden, összeestem. Az utolsó hang, amire emlékszem az Rin hangja, ahogy a nevemet üvölti.

Egy sötét helyen tértem magamhoz. Vagyis először ezt hittem, de amint megláttam saját magamat nem messze tőlem állni, realizáltam.

- Te akkor én vagyok, igaz? - álltam fel. Csak vigyorgott és engem nézett. - Válaszolj már a kurva életbe is!!! - emeltem fel a hangom. Vérfagyasztó nevetésbe kezdett, majd eltűnt. Hallottam, ahogy körülöttem kuncog. Hirtelen megjelent előttem. 

- Gyenge  vagy. - a földre lökött. - Össze fogod törni. - vérfagyasztóan vigyorgott. 

- Kit?! - nem kaptam választ, csak ismételten nevetést. Morogva bevertem neki egyet, de meglepetésemre átment rajta a kezem, akár egy hologramon. Jobban elvigyorodott, majd a torkomra fogott, erősen fojtogatni kezdett. Próbáltam eltolni a kezét, de nem sikerült. Mikor már az ájulás szélén voltam, eltűntek a kezei a nyakamról és felállt. Köhögve, a torkomat fogva felültem. Megint nem messze tőlem állt. 

- Elveszem ami kell. És te el fogsz tűnni. - vigyorgott, majd eltűnt.

Kikötözve tértem magamhoz, fájdalmasan és halkan nyöszörögve körbenéztem. Sötét van. A pincében vagyok. Rick mellett. Idegesen felsóhajtottam. Remélem Rinnek semmi baja... 

Kis idő múlva ajtónyitódásra lettem figyelmes, felkaptam a fejem. Tanja jött be Rinnel.

- Ez a büdös kurva egyértelműen köpött neked egyből. - Elém vonszolta, majd lelökte elém erősen. Rin fájdalmasan felnyögött.

- Tanja, hagyd abba ezt az egészet!! - néztem rá idegesen. - Ez az egész felesleges, értsd már meg!! - mániákus nevetésben tört ki válasz helyett, majd egy kést a torkomnak szegezett.

- Csakis kizárólag anyád miatt nem nyírlak ki. - A kést a torkomnak nyomta, meresztette rám a szemeit, mint valami elmebeteg. Hátrahúztam magamat amennyire csak tudtam, idegesen néztem rá. 

- Tedd meg akkor, és rohadj meg a börtönben, te elmebeteg ribanc. - köptem felé egyet. - Ezt nem fogod megúszni. 

- Nem-e? - kacagott fel. - És mégis, hogy ne úsznám meg? Rick megérdemelte ezt azért amit tett. Te pedig jobban jártál volna, ha nem avatkozol bele a dolgaimba. - elhúzta a kést a nyakamtól, majd hátrébb lépett. Rint a hajánál fogva felemelte a földről és a falhoz lökte, majd megkötözte. Rin fájdalmasan nyöszörögve ellenkezett, de mind hiába, Tanja sokkal erősebb nála. Lehajtottam a fejem. 

Rick is ébredezni kezdett mellettem, körbenézett. Elkerekedtek a szemei. 

- Mi a..?! - Tanjára nézett. - Miért bántod őket is?! - idegesen és értetlenkedve nézte Tanját.

- Te csak fogd be a pofádat. - mániákus meresztett szemekkel nézett hátra Rickre. 

- Hagyd ezt abba... Sajnálom amit tettem, de nem én akartam, sőt, rám másztak és.. - nem hagyta, hogy befejezze, mert lekevert neki egyet. Rick oldalra köpte a vérét.

- Mondtam már, hogy ne állítsd be magadat áldozatnak. - morogva bevert neki még egyet. - Erős férfi vagy nem? Miért nem lökted el magadtól a ribancokat? HM? - ismét lekevert neki egyet. Ricknek felrepedt a szája és tiszta vér lett az arca.

- ELÉG EBBŐL!! - kiáltotta el magát Rin. Meglepve ránéztem.

- ''Elég''? - fordult felé Tanja. - Azt mondod ''elég''? - elvigyorodott. Megindult felé. 

- ŐT NE BÁNTSD! - Próbáltam kiszabadítani a kezem, sikertelenül. Tanja megállt és rám nézett. 

- Miért ne? - vigyorog. - Amúgy is azt mondtam, hogy ha köp bárkinek is, akkor megölöm. - meresztette még mindig a szemeit.

- Azért mert ez nem helyes!! - idegesen néztem rá. - Elég ebből a hülyeségből, mi van, ha anyád vagy apád rájönnek erre az egészre?! Mit teszel?! - még mindig próbáltam kiszabadítani a kezeimet. - Ha most abbahagyod, nem lesz következménye! - Tanja csak elnevette magát. 

- Ugyan, ne légy ennyire szánalmas. Jól tudom, hogy mind a hárman ezután köptök, aztán elmondjátok mindenkinek ezt az egészet. - elkomorodott.

- NEM! - felelte Rin. - Nem mondom el senkinek, Villenek is csak azért szóltam, mert nem akartam, hogy nagyobb bajba kerülj és ő hátha észhez tud téged téríteni! - könnyes szemekkel nézte Tanját.

- Ugyan már, Ville egy elmebeteg állat, ki hallgatna rá egyáltalán? - kuncogta el magát.

- Nem... - köpte ki a vérét Rick. - Aki innen a legnagyobb elmebeteg, az jelenleg te vagy. - határozottan rá nézett. 

- Hogy mit mondtál? - fordult rá Rickre. 

- Jól hallottad. Nem lett volna egyszerűbb kidobni a ruháimat vagy akármi más ehelyett?! - emelte fel a hangját. - Erre az egészre semmi szükség nincsen!! - dühösen nézte Tanját.

- Ahogyan arra se volt szükség, hogy máshova lógasd a pecabotot. - elvigyorodott. - De te megtetted. Ezért megérdemled ezt az egészet. 

- Én talán igen, de ők ketten nem tettek ellened semmit, őket hagyd békén! - mordult fel Rick. 

- Rin köpött Villenek, Ville pedig kiakart szabadítani téged. 

- ÉS?! 

- Megérdemlik. - komorodott el.

- NEM! TANJA ELÉG!! - üvöltött fel Rick. Tanja megtorpant kicsit. Nekem eközben sikerült kiszabadítanom a kezem, felálltam és Tanjanak estem. Kivertem a kést a kezéből, majd Rin lábához rúgtam. 

- Szabadítsd ki magadat, aztán Ricket is!! - üvöltöttem oda Rinnek. Erősen lefogtam Tanja kezeit, és nyomtam a falnak. Rinnek sikerült kiszabadítania magát és Ricket is közben, kifutottak a pincéből. Tanjára néztem, ő dühösen és kétségbeesve nézett engem. - Elég volt Tanja. - komoran kezdtem nézni. Szabadulni próbált, de nem hagytam. 

- Abbahagytam már, csak engedj el!! - mocorgott alattam. Idegesen felsóhajtottam. 

- Nem bízok benned. - sejtelmesen néztem rá. - Előzőleg is leütöttél. 

- MONDOM, HOGY ABBAHAGYTAM, HIGGY MÁR NEKEM! - emelte fel a hangját. Elengedtem lassan, majd elhátráltam tőle. Lehajtotta a fejét és nem szólalt meg többet, Kimentem vele, Rin és Rick a nappaliban vannak, Rin ápolgatja Ricket. Tanjára néztem. 

- Megérte? - komolyan néztem Tanját. Nem válaszolt, csak jobban lehajtotta a fejét. Idegesen felsóhajtottam, majd Rickhez léptem. - Jól vagy haver? - aprót bólintott. Rinre néztem, ő csak hálásan bólintott egyet. Halványan rámosolyogtam. 

Később miután Rin lekezelte Ricket, kimentünk a konyhába, Főztem egy kávét mindannyiunknak. Tanjának is. Leültünk az asztalhoz, amikor kész lett, majd inni és beszélgetni kezdtünk közben. Rick és Tanja nemigazán szóltak egymáshoz. Remélem Rick ezután észbe kap majd és nem fog félremenni. 

Én és Rin miután beszéltünk felálltunk és magukra hagytuk Tanját és Ricket.

- Akkor hozzánk jössz most? - néztem rá oldalról Rinre.

- Ha nem zavarok... - oldalra néz. Elmosolyodtam és összekócoltam. - Miért zavarnál?

Hazaértünk lassan, beléptem a házba, majd levettem a cipőm. - Megjöttem! - kiáltottam, miközben felakasztottam a dzsekimet. Semmi válasz. Furcsa... Beljebb mentem, sötét van. - Anya, merre vagy? 

- Szóval ennyire hasonlítasz rám, huh? - szólalt meg mögöttem egy mély férfi hang. Hátranéztem, elkerekedtek a szemeim. 

- Ki a faszom vagy te?! - léptem hátrébb egyből tőle.

- Oh Ville... Nem ismered fel az apádat? - lépkedett hozzám egyre közelebb, Rin ijedten nézett az előszobából. 

- Neked nem elmegyógyintézetben kellene lenned? - nyeltem egy nagyot. - És hol van anya? Mit csináltál vele?! - emeltem fel a hangom.

- Nyugodj meg. - vigyorodott el. - Anyád most csak alszik egy kicsit. - nyomott a falnak és a torkomra fogott. A lábaim földbe vannak gyökerezve. Teljesen leblokkoltam. Mi a fenét keres ez a rohadék itt?!

22. Fejezet Apám

   (( Előre is elnézést kérek, a ritka írás végett, sem a napokkal/hetekkel, sem pedig az évszakokkal nem vagyok már tisztában a történetet illetően ^^'... Azért jó szórakozást hozzá! c:  ))

    Lesokkolva álltam és pislogtam anyámra. Nem értettem az egészet, hogy miért vagyok ilyen.  Szerintem mindenki közül én vagyok az, aki teljesen nem érti a jelenleg kialakult helyzetet. Anyám könnybe lábadt szemekkel engem nézett és csak egy mondat hagyta el a száját.
- Beteg vagy Ville.
- Beteg? Hogy érted ezt? - néztem értetlenkedve anyámra. Megrázta a fejét, majd lesütötte szemeit.
- Bent a dolgozószobájában vannak a jegyzetek... Ott megtalálsz mindet. - jegyezte meg halkan anyám, majd a szobájába igyekezett búsan. Pislogtam anyám után, majd a dolgozószobára tekintettem. Kis hezitálás után megindultam felé. Beérve becsuktam magam mögött az ajtót.
- Jegyzetek... - motyogtam, és elkezdtem keresgélni, kiakartam húzni a fiókot, de nem mozdult. Beszorult? - gondoltam magamban. Észrevettem, hogy a fogantyú alatt van egy zár. Kulccsal nyílik a fiók. Elkezdtem a kulcs után kutatni, ami pár perc keresés után meg is lett. Kinyitottam a fiókot. Rengeteg papír volt benne. Annyi, hogy alig tudtam kihúzni, már folytak ki belőle.
Elkezdtem kiemelgetni és vizsgálni egyesével. Orvosi papírok, beutalók és diagnosztikai lapok voltak benne. Olvasgatni kezdtem őket. Megakadt a szemem az egyik lapon lévő szövegen.

,,Richard Heyman, többszörös személyiségzavar"

- Hogy micsoda? - hagyta el azonnal a kérdés a számat. Tovább olvasgattam a lapok közt és a legtöbb már csak mindenféle recept volt. Nyugtatók és antidepresszánsok, de nagyon sok. Találtam egy papírt, ami valamiféle igazolás vagy ilyesmi lehet. Beleolvastam. Egy papír amire anyám és más családtagok aláírása volt szükséges, a fejlécen egy intézmény.. Várjunk!

Ez egy elmegyógyintézetes lap! Apám nem elhagyott minket ahogyan azt anyám mesélte kiskoromban. Ebben az intézetben van mert közveszélyesnek nyilvánították?! Mi a franc? És én magam is ilyen vagyok? Személyiségzavarom van, akárcsak neki?!

Kérdések tömkelege kavargott a fejemben, ez most iszonyat sok volt hirtelen, alig tudom felfogni az imént olvasottakat.
 Visszapakoltam lassan a lapokat a helyükre és visszazártam a fiókot. Elhagytam a szobát, majd anyám szobája felé vettem az irányt. Az ajtója előtt megálltam, épp kopogni készültem, amint meghallottam, ahogyan sír és azt ismételgetni ,,Sajnálom!". Elhúztam a kezemet és inkább a szobám felé vettem az irányt. Lassú léptekkel felsétáltam a szobámba. Az ágyam szélére ültem, szorongattam apám betegpapírjait. A kezeim remegtek. Csak meredtem magam elé kerek szemekkel.
- Nem értem... - Mondtam halkan, és kicsit összehúztam magam. Annyi kérdésem lenne.. De anyám most nem tudna semelyikre sem értelmes kézenfekvő választ adni.
  Felálltam az ágyról és a papírokat az asztalomra tettem. Lementem a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Épp a számhoz emeltem a poharat, mikor anyu lebotorkált dülöngélve. Az ajtófélfának támaszkodott, szemei és arca könnytől áztak. Engem nézett bánatosan.
- Apu mindvégig ott volt?.. - tettem le a poharat. Anyu csak aprót bólintott, felé fordultam és egyenesen a szemébe néztem. Elé léptem és megöleltem. - Én nem válok olyanná... Nem hagyom.. - anyu szinte azonnal szorosan átölelt és ismét sírásban tört ki. Nyugtatgatni kezdtem kisebb-nagyobb sikerrel. A nappaliba mentem vele, majd leültem vele a kanapéra.
- Iszunk egy forrócsokit? - néztem anyura mosolyogva, mire halványan elmosolyodott és bólogatni kezdett. Felálltam és kimentem a konyhába, csináltam kettőnknek, majd visszamentem hozzá. Letettem a kis szekrényre, majd bekapcsoltam a tévét. Anyu lassan megnyugodott, elkezdtük inni a forrócsokinkat.
- Apád nem mindig volt ilyen. - tette le a poharat.
- Mikor kezdődött? - néztem rá oldalról.
- Még a hasamban voltál, akkor kezdődtek a gondok... Először nem fordítottam rá nagy gondot, de amikor folyton valakivel verekedésbe keveredett, elvesztette a munkahelyét, akkor realizáltam, hogy valami nem stimmel. Szóltam neki többször is, hogy ez nem normális és keressen fel egy orvost, de nem hallgatott rám. Elkezdett zárkózottan viselkedni, már nem nagyon törődött velem sem, és magával sem. Elkezdte elhagyni teljesen önmagát, mintha kicserélték volna. Később, mikor azt hittem javult a helyzet, akkor csak rosszabbodott, de akkor ezt még nem sejtettem. Miután megszülettél kezdődtek az első személyiség ingadozásai. Nem csak kettő, vagy négy fajta volt. Nem tudtam már követni, így hát házhoz hívtam egy szakembert, aki diagnosztizálta nála a többszörös személyiségzavarral és szociális szorongással. Az okra nem jöttek rá mai napig, de onnantól kezdve vált agresszívvá velem szemben, sokszor megütött, megpróbált kétszer leszúrni. Akkor vitettem el őt a rendőrökkel, mikor megakart téged is ölni.. - remegett meg kicsit a hangja, és könnybe lábadtak a szemei, lassan rám nézett. - Ennyi a kis történet.. Nem hiszem, hogy apádtól örökölted ezt, inkább csak a hajlamot rá. De soha nem késő, nem kell úgy végezned, mint neki... - simított az arcomra, elmosolyodtam.
- Nem terveztem. - fogtam meg a kezét. - Én küzdeni fogok ellene, hogy eltűnjön véglegesen ez az egész.

  Másnap korán keltem, ugyanis megbeszéltem anyuval este, hogy besegítek neki a házimunkában és segítek főzni. Tanjaval és Rinnel kíváncsi vagyok vajon mi lehet... Nem voltam önmagam, mikor legutóbb találkozhattam velük.
Miután végeztünk a takarítással, anyu írt nekem egy listát, hogy mi kéne a boltból, így hát felöltöztem és elindultam boltba. Bedugtam a fülhallgatómat és úgy sétáltam. Néha ránéztem a telefonomra. Nem volt rajta értesítés.
Épp a kasszához indultam, mikor ismerős hangot hallottam meg a mellettem lévő sorból, odanéztem, majd odasétáltam.
- T-Tanja? - álltam elé. Meglepve rám nézett.
- Mi van, már nem vagy kattant állapotban faszarcú? - vigyorodott el.
- Marhára nem vagy vicces. - forgattam a szemeimet. - Mi van Rinnel?
- Teljesen ki van 'miattad'.. Nem igazán tudja feldolgozni a történteket, nem ért téged.
- Nem csodálom.. - sóhajtottam fel. - És veled mi van? Rick megvan még? - ahogy ezt megkérdeztem Tanja tekintete teljesen megváltozott, hideg és komor lett.
- Jó volt látni. Majd még ütközünk! - Erőltetett egy mosolyt majd a kasszához sietett. Szétmentek volna? Mondjuk Ricket ismerve, nem csodálkoznék, ha Tanja is kitenné a szűrét.
Még vettem egy-két dolgot, aztán én is a kassza felé vettem az irányt. Kifizettem a dolgokat, majd a szatyrokkal hazafelé vettem az irányt.
- Megjöttem! - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót. A konyhába mentem és ki- majd elpakoltam a szatyrokból. Bekukucskáltam a nappaliba, a tévé ment, de anyu nem volt bent. Felpillantottam az emeletre, a fürdőben volt. Visszamentem a konyhába és előkészítettem a főzéshez mindent.
  Hamar készen lettünk a kajával, és annál hamarabb meg is ettük.
- Rád marad a mosogatás! - vert vállba. Morcosan ránéztem, majd elmosolyodtam.
- Jó-jó... - sóhajtottam fel, majd felálltam és a két tányért a mosogatóba tettem. - De előtte emésztek egy kicsit. - kuncogtam el magam.
- Csak nyugodtan! - ment nevetve fel anyu a lépcsőn. Telefonozni kezdtem, kockulgattam.
Később felálltam és elmosogattam. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, majd a szobám felé vettem az irányt. Bekapcsoltam a gépemet és beléptem néhány online játékba és játszani kezdtem, hogy elüssem az időt.
Beesteledett. Szóltam a srácoknak, hogy elmegyek tusolni, addig menjenek nyugodtan nélkülem. Felálltam a gép elől és megfogtam egy törcsit és egy alsónadrágot, majd a fürdő felé vettem az irányt. Hamar lefürödtem, majd megtörölköztem és felvettem az alsóm. Visszamentem a szobámba. Hajnalig játszodtam, aztán utána az ágyban landoltam.
  Reggel az ébresztőmre keltem. Kinyomtam, majd kicsit még punnyadtam, aztán kikeltem és készülődni kezdtem. Hamarabb kész lettem, mint hittem, így kicsit még telefonoztam, majd elindultam suliba.
Hamar beértem, alig lézengtek a folyosókon. Bementem a termünkbe, majd leültem a helyemre. Lehajtottam a fejem a padra és pihentem.
A csengő hangja zökkentett ki a szundításomból. Körbenéztem. Hmm.. Se Rin, se Tanja, sem pedig Rick nincsenek itt.. Furcsa.
Kipakoltam az aktuális órára és jegyzetelgettem az anyagot. Elgondolkodtam, hogy vajon mi történhetett Rick és Tanja között.

Tanja

Siettem haza ahogyan csak tudtam a boltból. Rohadt életbe, hogy ilyenkor kell ezzel a verébbel is összefutnom.. 

  Lepakoltam a cuccokat, majd elpakoltam. Lementem a pincébe Rickhez, aki halkan nyöszörgött. Elé lépkedtem, majd leültem elé, komoran néztem. 

- Mégis miért nem vagy képes hűséges maradni? - morogtam halkan, majd lekevertem neki egyet.

- Én voltam az áldoza.. - nem hagytam, hogy befejezze, mert bevertem neki egyet izomból.

- MÉG HOGY ÁLDOZAT?! EZ MIFÉLE HÜLYE SZÖVEG?! HA VALAKI RÁD MÁSZIK ÉS VAN VALAKID ELEVE NEM HAGYOD A DOLGOT!! - mordultam fel és kevertem le neki még egyet. 

- Nem érted.. - köpte ki oldalra a vérét. - Nem akartam az egészet. Többen voltak és.. - ismét lekevertem neki egyet. 

- Ez csak a kamu duma. - néztem ridegen. - Elbasztad az egészet. Nem bízok meg benned többé. Legszívesebben kinyírnálak, de nem teszem, mert egy ilyen féreg miatt nem akarok börtönbe kerülni. 

Rám nézett bűnbánóan, kinevettem. 

- Mit csinálsz itt lent?... - kérdezte halkan Rin. Elkerekedtek a szemeim, ránéztem. 

- T-te meg mit csinálsz itt?!.. - förmedtem rá, ő egyből felszaladt. Utána iramodtam és a falnak nyomtam. - Nem láttál semmit, értve vagyok?! - néztem idegesen.

- Dehát mi ez az egész?! Mit csinálsz vele?! - kérdezte remegő hangon.

- AZ TÉGED NE ÉRDEKELJEN!! - rángattam meg. - Csak fogd be a szád és ne mondj erről senkinek egy szót se értve vagyok?! - ellökött magától és kirohant.

- HA ELMONDOD AKÁRKINEK, ÉN MEGÖLLEK! - mordultam utána. 

Ville 

Épp sétáltam haza, és dugtam volna be a fülhallgatómat, amikor megláttam hogy Rin rohan felém. Meglepődtem és megálltam. A nyakamba ugrott és zokogott. Megtartottam és átöleltem.

- M-mi a baj?.. - kérdeztem halkan, de ő egyre csak sírt és sírt. Nyugtatgatni kezdtem. 

Kis idő múlva hátrébb húzódott tőlem, egyenesen a szemembe nézett. 

- T-Ta...nja... - dadogta remegő hangon.

- Igen? Mi van vele? - néztem kérdőn.

- R..Rick.. - lehajtotta a fejét és ismét könnyezni kezdett. 

- Mi van velük? - néztem már kicsit aggódva. Lassan rám nézett, határozott volt a tekintete.

- Tanja kínozza Ricket.. - szipogott. 

- Mi?! - kerekedtek el a szemeim. - Ez most komoly? Mit értesz kínzás alatt? Meg mi ez így hirtelen? - néztem értetlenkedve. Ő csak elhúzódott. Letöröltem a könnyeket a szeméről. - Vigyél oda. - simítottam végig az arcán. Megfogta a karom és elkezdett húzni maga után. Mi ez az egész? Tanja? Pont Tanja? Miért csinálja ezt? Megértem, hogy dühös, de ennek már következményei is lehetnek..

21.Fejezet Kínvallatás

( Halihó mindenki :'3... Tudom, majdnem 2 évre eltűntem, de most úgy döntöttem ismételten nekiállok írni, mert why not? Mostantól -nem tudom ugyan milyen gyakorisággal- de hozom a részeket. Mindenesetre itt a rész, jó szórakozást hozzá! c: )

Halkan felkuncogtam és bámultam a plafont őrült vigyorral az arcomon.
- Úgyis az enyém lesz. - vigyorodtam el jobban.

Az ágyon tértem magamhoz. A redőny rései között bevilágít a fény egyenesen a szemembe. Majdnem kiégeti a retinám.
Felültem, de hirtelen a kezemhez emeltem a kezem és felszisszentem. Bele nyílalt a fájdalom és, mintha kép sorokat kezdtem volna el látni. Elvágom egy ember torkát, megfojtogatok egy nőt. Várjunk.. Ez a nő nagyon ismerős.. Rövid fekete haj.. Ez Rin! Miért látok ilyeneket?! Ez nem lehet a valóság! Soha nem fojtogatnám meg őt.
A képek abbamaradtak és a fejem sem lüktet és fáj annyira. Felálltam és elmentem lezuhanyozni, ugyanis bűzlök.
Ledobtam magamról a ruháimat és beletettem a szennyes kosárba. Beálltam a zuhany kabinba és megengedtem a vizet. Beállítottam, ahogy nekem jó, majd mosakodni kezdtem. Sokáig csak lehunyt szemekkel álltam és folyattam magamra a vizet.
Egy óra múlva elzártam a csapot és kiszálltam a zuhany kabinból, majd az alsótestemre tekertem egy törölközőt. Bementem a szobámba és felkaptam egy alsógatyát meg kikaptam valami pólót a szekrényemből és azt is felvettem.
A konyhába mentem és csináltam magamnak valami ehetőt.
- Vajon anya itthon van? - kérdeztem magamtól halkan.
Hamar abbahagytam a főzőcskézést, mert csak krumplipürét csináltam mirelit csirkemellel. Két adagot csináltam, hogy ha anyu akar, tudjon enni.
Felmentem a kajámmal a szobámba és leültem a gépem elé. Mindenféle szar videót néztem egészen addig, amíg meg nem ettem a kajámat.

 TANJA

 Hazarohantam Rinnel. Ő csak összetört tekintettel és néha egy-egy kicsordult könnycseppel meredt maga elé.

- Jól vagy? - kérdeztem halkan tőle és a fejére simítottam. Biccentett egyet bizonytalanul, majd picit jobban összehúzta magát. - Lemegyek valami kaját csinálni. - mosolyogtam rá, majd kimentem a szobából. Aggódom érte. Jó nagy trauma lehetett ez neki, ugyanis szereti azt a faszfejet. Az arcára volt írva azon a napon.

Épphogy nekiálltam főzni, Rick toppant be a bejárati ajtón.

- Meggyüttem!! - dobta le a bakancsát meg a dzsekijét az előszobába. - Mit eszünk? - ölelt át hátulról. 

- Te semmit - nevettem el magam.

- Naaaa! - vinnyogott. - Ne legyél gonooosz! - Csak jobban nevettem rajta, ő meg hisztizett.

- Olyan vagy mint egy kisgyerek.. - kuncogtam el magam.

- Anyuciii~ - mondta vékony hangon és a melleimre markolt hirtelen. Elpirultam halványan, majd eltoltam a kezét.

- H-Hülye.. - dadogtam icipicit zavartan. Kuncogott, majd elhúzódott és felment a fürdőszobába.

Kész lettem a kajával. Szedtem három tányérra. Rick kérdőn nézett rám.

- Miért három tányérra szeded?

- Mert itt van Rin..

- Mi? - lepődött meg. - Miért?

- ..Most nem hagyhatom egyedül.. - némán felsóhajtottam és Rickre néztem komolyan. Ő csak pislogott párat. 

Felkiáltottam Rinnek, aki pár másodpercen belül le is jött. Leültünk mindhárman és enni kezdtünk.

 Mosogattam, amikor Rick kijött a nappaliból és mondta, hogy el kell mennie.
- Hova kell menned? - néztem hátra rá sejtelmesen.
- Munka ügyben. - nézett komolyan, de láttam, hogy valami más is van a dologban.
- Megtudom, hogy valahova máshova mész, garantáltan kinyírlak.
- Jó~ - adott egy gyors csókot, majd ki is ment. Én tovább mosogattam.

Késő estig a konyhában ücsörögtem és telefonoztam. Kicsit később felmentem Rinhez és az ágy végébe ültem. Ő ott feküdt és bámulta élettelenül a plafont.
- Elmegyünk fürdeni? - kérdeztem halkan, miközben kerestem a szem kontaktust vele.
- ..nincs erőm kikelni.. - felelte halkan és erőtlenül.
- Akkor segítek. - álltam fel. Így is tettem, majd kimentem vele a fürdőszobába. 
Lefürödtünk, majd visszamentünk és pizsamába öltöztünk. Lefeküdtem aludni. Rinnek szerintem most az sem sikerült.
Reggel fáradtan lebattyogtam és megnéztem Rick merre van. Nincs itthon.. Hol a francban van?
Elővettem a telefonom és elkezdtem hívni, ami ki is csengett, de kinyomta.
- Mi a fasz?! - emeltem el a fülemtől a telefont ingerülten. Ismét megpróbáltam hívni, de már kicsengeni sem csengett. Mi a fene?!
Írtam neki egy 'cuki' üzenetet.

Kinyomsz aztán még a telefonod is kikapcsolod? Elég gyanús vagy. Ne aggódj, hazavárni már nem a szokásos módon foglak. 'Szeretlek'.

Ledobtam a telefonom a nappaliban a kanapéra. A falba vertem egyet morogva. Száz százalék, hogy megcsal. Még mindig ugyanolyan mint régen és semmit sem változott. 

VILLE

Estefelé kinéztem az ablakomon. Zuhogott az eső, és a megszokottnál sokkal sötétebb volt. Úgy döntöttem sétálgatok egyet, mert ez az idő tökéletes arra, hogy kicsit elmerüljek a gondolataimban.
Felöltöztem rendes ruhákba, majd lementem és felvettem a cipőm meg a bőr dzsekimet és kiindultam. Zsebre tett kezekkel lassú léptekkel elkezdtem sétálgatni a városban. Sokáig sétálgattam a zuhogó esőben. Megálltam egy kicsit és felemeltem a fejem, majd lehunytam a szemem. Élveztem, ahogyan az eső cseppek ráesnek az arcomra, majd aztán lassan lefolynak.

Kis ideig így álltam, majd tovább sétáltam.

Hazaindultam épp, amikor megláttam Ricket valami csajjal sétálgatni. Meg sem lepődök már ezen. Minden harmadik nap más csaja van. Észrevett és azonnal megindult a csajjal felém.

- Hát te élsz? - nevetett fel.

- Ja, fogjuk rá - nevettem kissé zavartan és megvakargattam a tarkóm. A csajra néztem. - És ő ki?

- Csak egy barát. - amint ezt kimondta, nevetni kezdtem. - Most mi van? - kérdezte hisztérikusan.

- Semmi, csak fura ezt a szádból hallani. - nevettem tovább. Ő csak puffogott egyet, de ő is nevetni kezdett kis idő múlva. 

Elbeszélgettünk pár percig, majd elköszöntünk egymástól. 

- Akkor majd ütközünk még! - sétált el a csajjal.

- Ja. - elfordultam, majd elindultam én is.

Teljes sötétedésig sétálgattam a városban. Hazaindultam. Holnap már be kéne mennem suliba.. Rengeteget hiányoztam.

Miután hazaértem, levettem a dzsekim és a cipőm az előszobában. A többi vizes ruhámat a szobámban dobtam le magamról, majd átöltöztem tiszta, száraz ruhákba. Kimentem a szobámból és anyut kerestem. A szobája elé álltam, majd bekopogtam. Hallok kisebb-nagyobb neszeket, de az ajtó nem nyílik.

- Anyu? - kérdeztem halkan és ismét bekopogtam, de még továbbra sem nyílik az ajtó. - Jó akkor bejövök.. - Benyitottam és körbenéztem. Sehol senki. Mi a fasz?! Pedig meg mernék esküdni, hogy hallottam, hogy valaki van itt!!

Bezártam a szoba ajtót, majd lementem és körülnéztem, hogy hátha itthon van, de hiába, anyu sehol. Némán felsóhajtottam, majd a nappaliba mentem és bedöglöttem a tv elé.
Addig néztem bambán a tv-t, míg le nem ragadt teljesen a szemem.

Reggel a telefonom ébresztője keltett fel. Kinyomtam, majd felültem és kis ideig még zsörtölődtem a kanapén. Felbattyogtam a szobámba és öltözködni kezdtem. Ugyanúgy egy bandás pólóban és láncokkal a gatyámon indultam le az előszobába. Felvettem a dzsekim és a cipőm, majd a fél vállamra kaptam a táskám és kiindultam a házból bezárva magam mögött kulccsal az ajtót.

Az összes órán csak bámultam magam elé és semmit sem dolgoztam. Egész végig erre az egészre próbáltam rájönni, hogy mi is történik velem valójában.. Egyszerűen nem értek már semmit. Nem értem önmagamat.
Miután hazaértem meglepetésemre nyitva volt az ajtó, de miután beléptem elkerekedtek a szemeim, ugyanis nem a szokásos látvány fogadott. Fel volt dúlva az egész előszoba és minden ki volt rámolva. Azonnal a szobámhoz rohantam, de ott minden úgy volt ahogy hagytam. Az összes többi szobát a fürdőt és a WC-t kivéve, mindenhol szét volt rámolva minden. Kuncogást hallottam magam mögül, de mire hátranéztem volna, minden sötét lett és tudatomon kívül lettem.

  TANJA

 Rick késő este ért haza. Én a konyhában rejtőztem el. Megvártam míg elolvasta a kis üzenetem, majd mögé osontam és leütöttem. Levonszoltam a pincébe és egy székhez kötöztem. Leültem elé egy másik székre és komoran bámulva Őt vártam, hogy magához térjen.
Felébredt. Érzéstelenül vizslattam az arcát, ő pedig fáradtan körbenézett, de ezt hamar felváltotta az értetlen és zavart tekintet.
- Gondolom nem is érted mi folyik most igaz? - húztam halvány gúnyos vigyorra a számat.
- Tanja?... - kapta felém a fejét, és azonnal elkerekedtek a szemei. Jobban elvigyorodtam és felálltam a székről, majd elé lépkedtem.
- Nos? Dereng valami? - megemeltem erősen az állánál fogva az arcát. Nem méltatott válaszra csak értetlenkedve a szemöldökét ráncolva nézett engem. - Hát jó. - engedtem el az arcát. - Nem akartam ehhez folyamodni, de valahogy meg kell 'nevelnem' téged. - sütöttem le a szemeimet. Hátrébb lépkedtem egy kis asztalhoz, ahova bevittem már a kis eszközeimet. Felkaptam egy kisebb kést és visszasétáltam elé. Kikerekedtek a szemei.
- Tanja! - üvöltött rám, és próbált kiszabadulni kevés sikerrel. Nem törődtem vele. Levágtam róla a pólóját és a földre dobtam. A mellkasára érintettem a kést majd kicsit odanyomtam.
- Még mindig nem tudod miért teszem ezt veled? - néztem fel a szemébe.
- Honnan a faszból tudjam mitől kattantál be?! - Mordult fel. Elkuncogtam magam, elkezdtem szép lassan a kést belemélyeszteni, majd húzni lefelé az alhasa felé. Ott megálltam. A sebéből azonnal vér kezdett folyni, Rick fájdalmasan sziszegett és nyöszörgött. Elkuncogtam magam.
- Nem tudod? Igazán? - emeltem el a kést a testétől. - Mit beszéltünk meg? - néztem rá ismételten.
- Nem csináltam semmit! - üvöltött. Felnevettem.
- Nem? - Nevettem fel jobban, a szemeim mániákussá váltak. Közel hajoltam és a késsel emeltem fel az állát. - Még mindig kurvázol. Simán megcsaltál, és hazudsz is. - Rick szemei elkerekedtek. Úgy látszott lesokkolta, hogy tudok erről. Elkuncogtam magam. - Úgy látszik mégiscsak tudod te jól, hogy most miért teszem ezt.
- Te beteg vagy Tanja! - morgott fel. Lekevertem neki egyet izomból, oldalra fordította a fejét és kiköpte a vérét.
- Nem, én csak azt nyújtom, amit a magadfajta undorító férgek megérdemelnek. Kiverem belőled ezt a szarságot! - kevertem le neki ismételten egyet.



  Rick felsőtestét kisebb-nagyobb lilás-vöröses foltok, vágások borították. Az arcán a szeme alatt szintén lilulások vannak.
- Addig nem engedlek ki amíg meg nem jön ezután az eszed. - komor tekintettel bámultam Ricket aki lihegve és erőtlenül lehajtott fejjel ott ült. Kimentem. Nem ez volt az utolsó. Előbb-utóbb úgyis megtöröm.

VILLE

  Kapkodtam a tekintetem, de az orromig sem láttam, olyan sötét van. A kuncogást egyre közelebbről hallom, ideges lettem. 

- MI A FASZT AKARSZ?! - üvöltöttem fel. Megjelent előttem. Vigyorgott rám. - Miért nézel ki úgy mint én? Mi a faszom vagy te? - mordultam fel. Ő csak kuncogott. Még jobban ideges lettem. Teljesen eluralkodott rajtam, nekiestem és a torkára fogtam, nekinyomtam a falnak. Ő csak röhögött, majd ezt mondta, 

- Mindig egyedül vagy Ville. Nem számít kivel beszélsz, kivel vagy. A legvégén mindig egyedül maradsz. 

Értetlenkedve néztem, jobban megszorítottam a torkát és morogtam. Hirtelen minden normális lett körülöttem, és amint észhez tértem azonnal elkerekedtek a szemeim. Anyám volt a kezeim közt. Azonnal elengedtem őt és a fejemhez kaptam a kezeimet. 

- ANYA! - üvöltöttem fel, ő a torkát fogva, köhögve lerogyott a földre. Ijedten rám nézett. 

- Ville.. El foglak vinni kivizsgálásra. Nem normális már ez. Olyan vagy mint az apád. 

- Miért apu milyen volt? - néztem értetlenkedve, majd felsegítettem.

- Többszörös személyiségzavara volt.

- ..Mi? - kerekedtek el a szemeim. Ezt lehet örökölni? Vagy valami miatt bekattantam? Mi a fene? Beteg vagyok? Én? Mégis... Miért? Miért én? Majdnem megöltem az anyámat.. Igaza van. Segítségre van szükségem. 

20.Fejezet Halálos Ítélet

Bocsánat, hogy rövidke lett, de most erre futotta:D

 Rin pirulgatva engem vizslatott kicsit elkerekedett szemekkel. Én csak vigyorogva mellé ültem, majd még őrültebben vigyorogtam. Közel hajoltam hozzá.
- Tetszik? - súgtam az ajkaira vigyorogva. Ő nyelt egyet és elakart hátrálni, de hátradőlt, így alattam elfeküdt. Jobban elvigyorodtam. - Kis szuka. - kuncogtam el magam, majd lefogtam a karjait. Ő a szemeimet nézte nagyokat pislogva.
- M-más a színe.. - ismét nyelt egyet.
- Miért más? - picit oldalra billentettem vigyorogva a fejemet.
- Élénkebb... - icipicit felcsillantak a szemei. Jobban elvigyorodtam.
- Jobban tetszik ez a Ville mint a másik? - picit rámeresztettem a szemeimet. Aprót bólintott. Belém esett első látásra.
Továbbra is lefogtam a karjait, de ő ezzel egyáltalán nem is foglalkozott. Csak bámultam az egyre jobban és jobban piruló arcát őrült vigyorral a képemen. A nyakához hajoltam, majd végignyaltam rajta, mire ő halkan felnyögött.
- Miért nem ellenkezel te kis szuka? - súgtam a nyakába vigyorogva. Összeszorította alattam a combját. Elnevettem magam. - Jó ég arra vágytál, hogy megkúrjalak? - kimeresztettem vigyorogva a szemeimet. Ő csak nyöszörögve mocorogni kezdett a paradicsom vörös arcát rázva. Jobban nevetni kezdtem rajta.
- D-dehogyis!! - már erőteljesen mocorogni kezdett alattam, de így is túl gyenge a szabadulásához. Vigyorogva néztem ahogy erőlködve szabadulni próbál.
- Nem úszod már meg. - vigyorogva az ajkára nyaltam, mire egyből abbahagyta a mocorgást és kerek szemekkel engem nézett. Kuncogva az ajkába haraptam, amire ő édes kis vékony hangon felnyögött.
- A-azt hittem segíteni fogsz!! Nem azt, hogy te is megerőszakolsz!! - szorította össze a combjait. Elnevettem magam.
- Erőszak? - kuncogva levittem oda a kezem. - Neem... Szó sincs erőszakról. Ha az lenne nem lennél ilyen nedves. - simítottam végig rajta. Ő össze akarta szorítani a combjait, de a kezemtől nem ment. Elvigyorodtam. Benyúltam a gatyájába és bugyin keresztül izgatni kezdtem. Ő halkan nyögdécselt és mocorgott. Már le sem kellett fognom, mivel hagyta magát. Lassan levetkőztettem. Levettem én is a pólóm és már csak egy alsó van rajtam. Ő a hasamat nézte.
- Tetszik? - vigyorogtam picit őrülten rá. Ő vérvörös arccal bólintott. Lassan, de hevesen megcsókoltam amit viszonzott. Lassan odaillesztettem a farkamat, majd benyomtam mire felnyögött hangosan és vékony hangon. Elkuncogtam magam, majd mozogni kezdtem. Ő végig édesen nyögdécselt.

Leszálltam róla és mellé feküdtem. Ő szinte azonnal hozzábújt lihegve. Átkaroltam és lehunytam a szemeimet. Vigyorogva elaludtam.

Reggel mikor felébredtem igencsak meglepődtem, ugyanis Rin feküdt mellettem és mindketten meztelenek vagyunk. Mi történt? Megint átkattantam? 
Felálltam, majd magamra kaptam egy alsógatyát. Rin is felkelt lassan. Ránéztem mire ő csak pislogott rám.
- M-más a színe..
- Minek? - vontam fel a szemöldököm.
- A szemed.. Már nem ő van itt ugye?...
- Mi van?! - emeltem fel kissé a hangom. Ő csak lehajtotta a fejét, majd kapkodva öltözködni kezdett.
- Sajnálom.. - nyögte halkan, majd kiviharzott a házból. Csak pislogtam utána. MÉGIS MI A FRANC FOLYIK ITT?!
 Elmentem lezuhanyozni, majd miután végeztem és felöltöztem, az ágyamba feküdtem. Csak bámultam értetlenkedve a plafont. Nem értem mi folyik itt.. ,,Már nem ő van itt ugye?..." Mi az, hogy ,,Ő"?! Mégis mi a francot művelt?!
A bambulásomból a telefonom üzenet hangja zökkentett ki. Egyből megnéztem, hogy ki írt.

Tanja: NORMÁLIS VAGY EMBER?!
Ville: Azt sem tudom mi van.
Tanja: MI LENNE?! MEGKÚRTAD RINT!! NEM VAGY NORMÁLIS!!
Ville: Ácsi... Én nem dugtam meg. Maximum ,,Ő"
Tanja: Mi van???
Ville: hagyjuk..

Leléptem, majd kikapcsoltam az internetet és repülőgépes üzemmódba állítottam a telefonomat. Most valahogy senkire sem vagyok kíváncsi.. Nagy robajt hallottam lentről. Meglepve az ajtómhoz léptem. Léptek közeledtek a szobám felé. Kikerekedtek a szemeim kicsit. Berontott három kapucnis férfi a szobámba. Morogva ökölbe szorítottam, mire hirtelen minden elsötétült körülöttem. Leütöttek. Összeestem.

RICK

Napok óta nem reagál Ville sem az üzeneteimre és ki van kapcsolva a telefonja. Az iskolába sem jár be. Már megint mi a fasz van ezzel az agyamenttel?
Zsebre tett kézzel hazaindultam a suliból magam elé nézve. Hamar hazaértem. Ledobtam az előszobába a táskámat és a dzsekimet. Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét. Miközben bámultam a tévét, 2-3 percenként a telefonomat nézegettem, hogy hátha Ville jelentkezik, de se kép se hang.   
Pár óra múlva valaki kopogtatott az ajtón. Meglepetésemre nem Tanja volt az, hanem a bátyám.  
- Hát te? - néztem kérdőn rá.
- Nem jöhetek haza a drága öcsikémhez? - mosolygott rám. Tuti, hogy valamit akar. Ok nélkül sosem jön. 
- Mondd mit akarsz. - Tettem karba a kezeimet. Ő felsóhajtott, majd beszédre nyitotta a száját.
- Jó.. Pár napja elfogtunk egy elmebeteg állatot. Pár hete embereket mészárolt a városban. És most az egyik haverom húgát is megrontotta. Felbéreltek minket, hogy tüntessük el.
- Aha.. És ennek mind mi köze van hozzám? 
- Ő Ville Heyman. - Mikor meghallottam a nevét kikerekedtek a szemeim. 
- MI VAN?! - még a szám is tátva maradt. Ezt nem hiszem el. - Ezt nem teheted!! Nem ölhetitek meg!!
- Muszáj. Rick... Ő egy elmebeteg.. - nem válaszoltam. Lehajtottam a fejem, majd beindultam.
- Gyere be.. - így is tett. Képtelen vagyok ezt elhinni.

 VILLE

 Egy sötét és hideg szobában ébredtem. Egy székhez vagyok kötözve. Erőteljesen mozgolódni kezdtem. Hol a francban vagyok?!  

 Kapkodtam ide-oda a fejemet. Kintről hallottam, hogy beszélgetnek.

- Mit csináljunk vele?

- A főnök azt mondta, hogy nélküle ne menjünk be hozzá.

- És ha kiszökik?

- Hogy szökne ki?

- Nem tudom.

- Na látod.. - nevetett.

Elhallgattak. Felsóhajtottam, majd lehajtottam a fejemet.

 Nem hiszem el. Elraboltak. De mégis miért? 

Pár óra múlva benyitott egy magas vörösesbarna hajú felemás szemű srác. Az egyik szeme kék a másik élénkzöld. Az arca nagyon hasonlít Rickére. 

- MIÉRT RABOLTATOK EL?! - üvöltöttem. Ő csak kuncogva leült elém egy másik székre.

- Komolyan nem tudod? - komorodott el.

- Honnan kéne tudnom?! - mordultam rá.

- Lemészároltad a fél várost és még meg is erőszakoltad a haverom húgát. És még megkérdezed miért raboltunk el? Egy elmebeteg vagy ember! - nevetett fel. - Pusztulnod kell. 

- Nem vagyok elmebeteg.. - néztem őt morogva. Hirtelen nagyon szédelegni kezdtem. Homályosabban kezdtem látni. Akaratlanul is elvigyorodtam őrülten. Mintha nem én irányítanám a testem. - Fuss, ha élni akarsz. - vigyorodtam el jobban. Ezt nem én mondom. Ez Ő. 

Elájultam.

Őrült vigyorral az arcomon ránéztem. 

- Mit vigyorogsz te köcsögarcú? - döntöttem oldalra a fejem.

- Még hogy nem vagy elmebeteg? - nézett engem komoran.

- És ha az vagyok? Mi baj van azzal, ha vérrel festettem ki az utcákat? Na és azzal mi baj van, ha megkúrtam a kis szukát? - felnevettem őrülten. Lekevert egyet, de csak tovább nevettem. 

- Beteg fasz... - morgott rám. Én meresztett szemekkel rájuk néztem. Kiszabadítottam a kezeimet és őrültebben elvigyorodtam. 

- Fuss, ha nem akarsz fali dekoráció lenni. - Oldalra billentettem vigyorogva a fejem és őrülten kuncogni, majd nevetni kezdtem. Felálltam és neki estem. A falnak nyomtam, majd a zsebéből kikaptam a pillangókését. A torkának szegeztem. A drága kis nyomorékok egyből berontottak.

- Ott maradtok ti pincsikutyák. Hátranéztem rájuk őrült vigyorral. - egy lépés és elvágom ennek a faszkalapnak a torkát és aztán úszkálhatunk a jó kis vértengerben. - kuncogtam el magam őrülten. Ledermedtek. Visszanéztem erre a faszra.

- Nos? Még mindig ki akarsz nyírni vagy nyírjalak ki én? - döntöttem oldalra vigyorogva a fejem. 

- Dögölj meg te rohadt faszkalap.. Úgyis megöl majd valaki! - mordult fel.

- Rossz válasz. - Egy mozdulattal elvágtam a torkát. Spriccelni kezdett a nyakából a vére, majd össze is esett. Őrülten felnevettem és néztem a testét. A kis kutyái ki akartak rohanni, de kikaptam a srác zsebéből még két dobókést és nekik dobtam. A nyakukat találtam el.

- Bumm headshoot!! - üvöltöttem nevetve. Levettem a véres pólóm, majd elvettem az egyikük dzsekijét. Épp kiindultam, mikor az a kis szuka jelent meg előttem. Ő kerek szemekkel nézett. Kuncogva a torkánál fogva felnyomtam a falra.

- Jó érzés volt köpciskedni, azután, hogy annyira élvezted amit csináltunk?

- É-én.. - dadogott. 

- Kussolj te ribanc. Rám uszítasz mindenkit és még ide tolod elém a képed? - szorítottam egyet a nyakán. Ő a kezeimre fogott. 

- V-Ville.. félreérted.. 

- Mit értenék félre? - nevettem fel őrülten. Jobban megszorítottam a nyakát.

- N-nem én uszítottam r-rád őket.. - halkul a hangja.

- Hanem? Ki más?! - mordultam rá. Jobban szorítottam a nyakát.

- Mondjuk én te pszichopata faszkalap. - szólt mögűllem egy mély női hang. Azonnal hátrakaptam a fejem. Megint ez a lila hajú ribanc..

- Takarodj innen. - meresztettem rá a szemeimet.

- Nem. Engedd el Rint.

- Mert ha nem akkor mi le... - hátba szúrt hirtelen ez a szuka. Fájdalmasan felnyögtem. Morogva ledobtam a kis ribancot, majd a nagy csöcsű kurva felé indultam, de mellkason szúrt. Felüvöltöttem, majd összeestem. Az arcát néztem morogva. 

- Csak azért nem öllek meg.. Mert tudom, hogy te nem Ville vagy.. - kezdett minden elhomályosodni. Érzem, hogy egyre gyengébb és gyengébb vagyok. Lehunytam a szemeimet. Hirtelen kezdett visszatérni az erőm. A sebeim fájdalma pedig lassan elillantak. Odanéztem. Beregenerálódtak. Meglepődtem, de hamar elvigyorodtam. Felálltam.

- MI A FRANC?! - kerekedtek ki a nagy csöcsűnek a szemei. Én csak őrülten kuncogni kezdtem.

- Úgy látszik, hogy ebben a formában halhatatlan vagyok. - vigyorodtam el őrülten. A karjaiban a kis szukával hátrálni, majd futni kezdett előlem.   

Fusson csak amíg tud. Egyszer úgyis kinyírom. 

Őrülten vigyorogva hazasétáltam, majd a szobámba érve az ágyamba dőltem.  

 

19.Fejezet Kis szuka

 VILLE

 A Miénk vagy! - vigyorodtam el őrülten. Kibiztosítottam, majd a ravaszra helyeztem a mutató ujjam. Rick kerek szemekkel engem nézett, majd erősen lehunyta a szemeit. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki kirúgta a kezemből a fegyvert és a falnak szorított. A kezeimet hátra rakta.
 - Nem hagyom, hogy bántsd.. - mondta egy elmélyített női hang. Oda néztem és Tanjat láttam meg. Morogni kezdtem rá
- Engedj el te kurva! 
- Anyád a kurva!! - mordult fel és a fejem beverte a falba. Morogva ellöktem magamtól. Oldalra fordítottam a fejem és kiköptem a vérem. Meresztett szemekkel és őrült vigyorral az arcomon ránéztem. Ő morogva ökölbe szorította a kezét. Felkaparta Ricket a földről, majd elrohant vele. Egye fene. Fusson csak. Legközelebb nem lesz ott a szukája, hogy segítsen.

Egyenesen hazamentem. Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyamba. A laptopomat az ölembe raktam és facebookoztam addig amíg ki nem dőltem.
Reggel fájó fejjel keltem ki az ágyból. Vakargattam a fejem és bicegve kimentem a fürdőbe. A tükörbe néztem. Fel van repedve a szám és a fejem is tiszta seb. Már megint mit csináltam? - kérdeztem magamtól és felsóhajtottam. Egyre furcsább minden. Kiesnek dolgok és nem emlékszem dolgokra. Mintha skizofrén lennék.
 Lementem a konyhába és csináltam magamnak kaját. Miután megettem elmostam a tányért és felmentem lezuhanyozni. Csak álltam és folyattam magamra meleg vizet. A sampon csak marta és marta a fejemen lévő karcolásokat. Halkan sziszegtem és mosakodtam. Nem értem mi folyik már itt..

Mikor végeztem, az alsó testemre tekertem egy törölközőt és kimentem a fürdőből. A szobámba mentem felöltözni. Csupa fekete göncök, szegecses karkötők és egyéb kiegészítők. A kedvenc pólómat vettem ma fel -AC/DC-s- és a vállamra kaptam a táskámat. Úgy döntöttem, hogy bejárok suliba.. Jó sok igazolatlant szedhettem így össze, de már muszáj volt ezt megtennem. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni és elgondolkozni ezen az egészen. Túl furcsa ez az egész.. Hilaryvel sem beszéltem. 
Mikor beértem a suliba egyenesen a terembe mentem. Késve ugyan, de bent vagyok. Leültem a helyemre. Mindenki bent volt Ricket és Tanjat kivéve. Hilary Sharonnal beszélgetett. Rám sem bagózik..Bár már nem is érdekel a 'Rickes ügy' óta.
Felsóhajtottam halkan, majd a padra hajtottam a fejem. Rohadtul sajog, de fogalmam sincs mitől. A tanár is betántorgott a terembe. 
- Ville, gyere ki egy kicsit. - bökte meg a vállam az osztályfőnök. Felálltam és kimentem utána. Komásan néztem rá.
- Hogy gondoltad ezt?
- Mit?
- Nem jársz be az órákra. Tudod mi a következménye, igaz?
- Ja. Megvonják a családit. - nevettem el magam. Az ofőm csak mérgesebben nézett.
- Nem csak ez! Lemaradsz a tananyagról és megbuksz! 
- Az hogy lemaradok, nem jelenti azt, hogy egyből megbukok. - komorodtam el. Ő csak mérgelődve otthagyott engem. Visszamentem a terembe és leültem a helyemre. Már zajlott az unalmas matek óra. Egész végig írtam amit kell. Az óra második felében valaki megbökte a hátam. Zeke volt az. Édes vigyorral az arcán engem nézett és szinte csillogtak a szemei. Felvontam a szemöldököm.
- Mi van? 
- Csak látni akartam azokat a gyönyörű szemeidet. - jelentette ki és az arcát fogta mindkét kezével. 
- Oké.. - fordultam vissza. Ez a srác tuti buzi. 

Kicsengetés után kimentem a folyosóra. A telefonomat bújtam, mire hirtelen valaki a nyakamba ugrott. Meglepve felemeltem a fejem. A rózsaszín hajról egyből felismertem.
- Hol voltál?! - kérdezte aggódva.
- Nem tök mindegy neked? - toltam el magamtól.
- Most mi bajod van? - pislogott rám értetlenkedve.
- Menj a drága Rickedhez. Ha már kúrogattatod magad vele. - beszédre nyitotta a száját, de otthagytam. Utánam kiáltott, de le sem szartam. Felőlem ott rohad meg ahol van. 
Mikor becsöngettek bementem a terembe. Leültem és magam elé meredtem. Mit vár? Hogy majd ezek után szóba állok vele? Rohad kurva ez is, mint a többi. Csak az eszét játszotta. 

A nap végén hullaként jöttem ki a suli bejáratából. Nyúltam volna be a zsebembe a fülhallgatómért, de meglepetésemre nem voltak ott. Meglepődtem és odanéztem. Otthon hagytam. Felsóhajtottam, majd lassú léptekkel elindultam. Hallottam, hogy valaki mögöttem fut. Hátranéztem és Zeke volt az. Kipirult arccal a térdeire támaszkodott és lihegett. Rám nézett és felcsillantak a szemei. Felvontam a szemöldököm és kérdőn néztem rá. 
- Mi van? 
- J-jössz velem haza? - pirult el jobban. Meglepődtem és pislogtam rá.
- Miért egyedül nem találsz haza?
- D-de cs-csak.. Jobban érezném magam, ha veled mehetnék haza..
- Mert? 
- Cs-csak nem szeretek egyedül haza menni. - felsóhajtottam.
- Legyen. - indultam el zsebre tett kézzel. Ő boldogan jött mellettem. Néha-néha rápillantottam.

Hamar a házamhoz értünk. Beindultam, de ő elkapta a karom. Ránéztem komoran. Ő csillogó szemekkel és nagy mosollyal nézett engem. Hirtelen magához ölelt. Én kérdőn néztem és felsóhajtottam.
- Sose foglak érteni. - nem válaszolt. Elhúzódott és egy nagy mosollyal az arcán nyögött egy 'szia'-t és elment. Én is bementem a házba. Egyenesen a szobámba mentem. Ledobtam a vállamról a táskám, a dzsekim a székemre dobtam, majd bedőltem az ágyba. Lehunytam a szemeimet és pihentem.

Már majdnem elaludtam, mikor a telefonom megállás nélkül szólni és rezegni kezdett. Mérgesen felsóhajtottam és megnéztem ki az. Tanja volt. 
Tanja: Mi van veled? Már nem vagy bekattanva?
Tanja: Vagy még mindig gyökér vagy?
Ville: Heh?
Tanja: Még mindig ki akarod nyírni Ricket?
Ville: Mi van?
Tanja: Ah, akkor normális vagy. 
Ville: Miről beszélsz? Miért ne lennék az?
Tanja: Tök nyolc 

Nem írt többet. Lelépett. Én is így tettem. A párnám alá tettem a telefonom.Hátra feküdtem és bámultam a plafonom. Nem tudok másra gondolni. Mi a franc van velem? Anyu is tudja, hogy, mi ez. Tanja szintén. Csak én akivel ez az egész történik nem tud semmit... 

Elaludtam. Az éjszaka közepén ébredtem fel. Kómásan feltápászkodtam az ágyamból és kiindultam a fürdőbe, de hirtelen összeestem a szobaajtómnál. Hirtelen minden sötét lett körülöttem. 

,,El fogom tőled venni!" ,,Mindent elveszek!" ,,Mindenkit eltaszítok a közeledből!" ,,Össze foglak törni!!" 

Ismételgette ezeket a mondatokat körülöttem nevetve egy ugyanolyan hang, mint amilyen az enyém. Kapkodtam ide-oda a fejem. 

- Mutasd magad te féreg! - üvöltöttem. Csak őrülten felnevetett válaszként, de nem mutatta magát.
- Naivság. Féltékenység. Megbánás. - suttogta. - Ez mind te vagy! Egy érzelmi roncs! - megjelent előttem őrült vigyorral az arcán. Elkomorodtam és az arcát néztem.
- Mi a francot tervezel? Egyáltalán mi a fasz folyik itt?! - emeltem fel a hangom.
- Hogy mit tervezek? - nevetve széttárta a karjait. Kimeresztette a szemeit. - Elvenni tőled mindent!! - vigyorogva üvöltött. Felmordultam és ökölbe szorult a kezem.
- Nem hagyom!! - morogva bevertem neki egyet, de meglepetésemre nem neki, hanem nekem fájt az ütés. Értetlenkedve pislogtam rá.
- Nyomorult. - vigyorogva eltűnt. Egyre sötétebb körülöttem minden. Térdre rogytam. Elájultam.

TANJA

 Hazarohantam Rick-el. A szobámba cipeltem és az ágyra fektettem. Ápolgatni kezdtem. Alig reagál valamire. 

Mindvégig mellette voltam, amíg kicsit jobban nem lett. Felcsillant szemekkel ránéztem.

- Jobban vagy? - mosolyogtam mint egy kisgyerek. Ő aprót bólintott. Felálltam és összeborzoltam a haját. - Kérsz valami kaját? - néztem a szemeit. Ismét bólintott. Lementem a konyhába és nekiálltam kaját csinálni.

Mikor kész lettem, szedtem neki egy tányérra, majd felvittem azt. Az éjjeliszekrényre tettem.

- Ülj fel. - ültem le az ágy szélére. Felült és az ölébe tette az ételt, ami pirítós és omlett volt. Enni kezdett. Magam elé néztem. Némán felsóhajtottam. 

Miután befejezte az evést, az éjjeliszekrényre tette az üres tányért, majd az oldalára fordult. Ránéztem, majd aprót sóhajtva a kezembe fogtam a tányért és lementem. Elmostam. Visszamentem Rickhez és befeküdtem mellé. Meglepetésemre egyből magához húzott. A fejem a mellkasában van. 

- M-mi az?... - néztem lassan fel rá. Nem válaszolt. Szorosabban magához ölelt. Meglepve pislogtam, majd hozzábújtam. Hamar elaludtunk így. 

Nem mentünk másnap suliba. Otthon lustálkodtunk Rick-el. 

Este kiindultam fürdeni, mire Rick elkapta a karom. 

- Mi az? - néztem hátra rá.

- Mehetek veled? - csillognak a szemei, mint valami gyereknek. Elnevettem magam.

- Gyere. - fordulta felé kuncogva. Ő felpattant és a kezébe fogott egy törölközőt. Bementem vele a fürdőszobába. Hátat fordítottam neki, majd levetkőztem, mire felé fordultam ő már meztelen volt. Egyből a farkára csúszott a tekintetem. Egyből elnéztem inkább máshova. Beálltam a zuhany alá. Érzem, hogy pirul az arcom. Elvörösödtem teljesen. 

Rick is beállt a zuhany alá, egyenesen mögém. Jobban elvörösödtem. Ő átkarolt hátulról, mire én nyeltem egyet. Mozdulni sem merek annyira zavarban vagyok. Mit kéne tennem? Kérdeztem magamtól. Mire észbe kaptam a kezei már a melleimen voltak. Picit elkerekedtek a szemeim. Hátranéztem rá lassan.

- M-mi-mit cs-csinálsz?... - dadogtam zavartan. Ő csak sármosan elvigyorodott és körbenyalta szexin az ajkait. Kikerekedtek a szemeim és jobban zavarba jöttem. Eltakartam az arcom. Hirtelen izgatni kezdte a melleimet. Nyökögni kezdtem halkan.

- H-hülyeh.. - nyögtem el a végét. Összeszorítottam a combjaimat. Összerogytam, de ő felemelt és a falnak nyomott. Szét van előtte nyitva a lábam és combom a derekán van. Nem merek a szemébe nézni. 

Mire feleszméltem már bennem volt. Halkan nyögdécseltem és oldalra fordítottam a fejem. Hajam az arcomba lóg. Vér vörös az arcom. Tövig benyomta, mire hangosan felnyögtem. Majdnem sikoltás lett belőle, de visszafogtam magam. Ajkamba haraptam és úgy nyöszörögtem.

Felkapott, mint egy hercegnőt és elzárta a csapot. Lihegve bújtam a mellkasához. A szobámba sétált velem a karjaiban. Az ágyamba fektetett, majd betakargatott. Ő felöltözött és leült az ágy szélére. Engem simogatott, amire hamar el is aludtam. 

Mikor felkeltem már nem volt nálam. Felpattantam az ágyamból és felöltöztem. Villog a telefonom. Megnéztem kitől van az üzenet. 

Rick: Elmentem melózni, szóval ne aggódj. Munka után hazaugrok pár cuccomért és megyek hozzád. Este találkozunk.

Ezt az üzenetet olvasva halványan elpirultam és mosolyogtam mint a tejbe tök. Picit ajkamba haraptam.

Feltakarítottam a lakást kicsit. Felvettem a kabátom és a bakancsom, majd elmentem boltba. Vettem kajának valót és egy-két édességet, majd mentem is haza. 

Kipakoltam a konyhába a cuccokat, majd el is tettem. Az édességeket a szobámba vittem. Neki álltam főzni. 

Előkészítettem mindent a paradicsomos húsgombóchoz. Rick kedvence, szóval megpróbálom elkészíteni. 

Egybegyúrtam a darált húst és a rizst és a fűszereket. Gombócokra szedtem, majd egy vízzel teli fazékba betettem őket főni. Amíg ez elkészül pucoltam pár szem krumplit és azokat felkockáztam egy tálba. 

- Nem is olyan nehéz ez.. -  tettem bele ezeket is egy vízzel teli fazékba főni. 

Mikor a gombócok és a krumpli is megfőtt, megcsináltam a paradicsomos szószt. Estére lettem kész vele, szóval pont időben. 

Tálaltam az ételt, majd leültem pihenni az asztalhoz. Nemsokkal később Rick is betoppant. Felcsillantak a szemeim és azonnal odarohantam hozzá. A nyakába ugrottam. Ő nevetve megtartott, majd átölelt.

- Főztél? - szimatol. Picit felcsillantak a szemei. 

- Jup. - kuncogtam. 

- Mit? - vigyorog.

- Nézd meg. - nevettem el magam. Ő a konyhába ment.

- NYAMI! - kiáltotta el magát. Én nevetve utána mentem. 

Leültünk és enni kezdtünk. Rick jóízűen ette a sajátját, sőt még repetázott is, ami meglepet. Ilyen jól főznék?

Mikor végeztünk a kajálással, elmosogattam és a maradékot eltettem. Felmentem a szobámba Rick-el. Levetkőztem egy szál pólóra és bugyira. Ő alsóra. Befeküdtünk az ágyba. Én egyből hozzábújtam. Elaludtunk.

 VILLE

 Reggel tértem magamhoz. Felálltam a földről és a fejemet fogva kimentem a szobámból. Halk sírásra lettem figyelmes. Meglepve a hang forrása felé kezdtem menni. Anyu a nappaliban a kanapén kuporodva sírdogál. Pislogtam rá, majd odamentem hozzá.

- Mi a baj? - kérdeztem. Nem reagált. Ugyanúgy sírt. Rám nézett. Könnyek áztatják a szemeit és az arcát. 

- Miért?... - kérdezte halkan. Felvontam a szemöldököm.

- Mit miért? - nem válaszolt. Halkan ismételgette. 

Kis idő után megnyugodott és rám nézett. Lehajtott fejjel a szobájába sétált lassú léptekkel. Felvont szemöldökkel néztem utána.

Csináltam magamnak kaját és gyors megettem. Miután elmostam a koszos tányért a szobámba mentem. Az ágyba dőltem és bámultam a plafont. 

- Nem akarok suliba menni.. - mondtam halkan. így is tettem. Nem mentem ma be. 

Késő délután megszólalt a telefonom. Megnéztem. Rin volt az. Írt egy üzenetet.

Rin: Bocsánat ha zavarlak, de... szükségem lenne a segítségedre. Nagyon... Gyere ki a ház elé.

Meglepve kimentem a ház elé. Rin ott állt a telefonját szorongatva lehajtott fejjel. Remeg. Azonnal megöleltem. 

- Mi az? - kerestem vele a szemkontaktust, de folyton lejjebb hajtotta a fejét. 

- ..A bátyám.. M-meg.. - elcsuklott a hangja. én kicsit kerek szemekkel néztem. 

- Mit csinált? 

- M-meg erő-.. - ismét elcsuklott a hangja. Keservesen zokogni kezdett. Teljesen elekerekedtek a szemeim.

- MEGERŐSZAKOLT?! - ökölbe szorítottam a kezem. Ő aprót bólintott remegve. Behúztam a házba és a szobámba mentem vele. Az ágyra ültettem. Lehajtott fejjel ült és sírdogált. Én a földre rogytam hirtelen. Iszonyatosan fáj a fejem. Minden elsötétült. 

- Ville?.. - ki ez a csaj? - Ville!! - mit rázogat ez? 

Feltápászkodtam a földről. Ránéztem. 

- Oh, te vagy Rin iga'? - vigyorogtam rá. Ő meglepve pislogott rám.

- V-Ville?.. - nézett engem nagy szemekkel. Én csak jobban elvigyorodtam. - Mi van veled?..

- Minden fasza, kösz hogy kérdezed. - röhögtem el magam. Ő picit remegve és kerek szemekkel engem nézett. Őrülten rávigyorogtam, mire halványan elpirult. Picit meglepődtem, de jobban elvigyorodtam. 

- Tetszik? - billentettem vigyorogva oldalra a fejem. Ő jobban pirult és aprót bólintott. A végén még kiderül erről a csajról, hogy imádja a pszichopatákat. Bár, azt nem bánnám. Tökéletes lesz nekem ez a kis szuka. 

Fontos bejelentés

Na szóval.. Szerintem mondanom sem kell, mivel ritkán írom a blogom, ezért abbahagyom. Ezt az egy blogot továbbra is - ritkán ugyan - írni fogom. Szóval akik kíváncsiak és érdekli őket ez a történet, akkor folytatom. Bár ha nem sokan olvassák akkor ugyanúgy írni fogom. Olvassák ahányan olvassák. Szóval ennyi lenne. A többi blogomon nem lesz több új bejegyzés, de nincs szívem törölni őket, ezért meghagyom.
 Hamarosan jelentkezem egy új résszel. Igyekszem minél hamarabb megírni. Addig is sziasztok nokedlik! :D

18.Fejezet A 'Miénk' vagy

 Csak ültem lehajtott fejjel a padon. Hajam takarja az arcom, kezem elhúztam a fejemtől. Lassan felálltam, majd bementem a cuccaimért és ki is jöttem. Haza indultam.

Miután hazaértem, egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Az ágyamba dőltem, majd a párnámba fúrtam a fejem. Nagyot sóhajtottam és lehunytam a szemeim.
Késő este egy nagy zörejre ébredtem. Felkaptam a fejem, majd kómásan és bicegve kimentem a szobámból. Lementem oda, ahonnan a hang jött. Anyu sepregetett. Ásítottam egyet, majd mellé lépkedtem.
- Mi volt ez a zörej? - nem válaszolt csak lehajtotta a fejét. - Anyaa.. - böktem meg. Szomorúan rám nézett.
- Ö-összetörtem az AC/DC-s bögrédet...
- MI?! - kerekedtek el a szemeim.
- Bocsáss meg.. - felsóhajtottam, majd oldalra néztem.
- Nem haragszom. De több kedvenc bandás bögrét ne törj össze - nevettem fel, mire anyu is így tett.

Segítettem neki feltakarítani, majd ő felment aludni, mivel reggeles. És kaját kezdtem magamnak csinálni. Egész végig az a dolog jár a fejemben, amit Rinnek mondtam. Miért mondanék én neki ilyet? Olyan mintha a húgom lenne. Nem értem...

Megkajáltam, majd ismét a szobámba mentem. A laptopomat az ölembe tettem, majd elkezdtem egy horror filmet nézni unalmamban. Egész éjjel fent virrasztottam. Reggel félretoltam az ölemből a laptopot, majd felkeltem az ágyból. A fürdőbe mentem és a tükörbe néztem. Hatalmas táskák vannak a szemeim alatt és picit vér eresek. Hajamba túrtam, majd megmostam az arcomat. Mikor felnéztem és a tükörbe pillantottam, magamat láttam őrülten vigyorogva. Olyannyira meglepődtem, hogy hátraestem. Lassan újra belenéztem, de már ugyanazt láttam amit én csinálok. Pislogtam önmagamra.
- Mi a franc?.. - motyogtam és visszamentem a szobámba. Az ágyamba dőltem.

Egészen sokáig a plafont bámultam. Felálltam, majd hirtelen a földre rogytam. Minden fekete lett körülöttem. Kapkodtam ide-oda a fejem.
- Hol vagyok?...
- Az üres nyomorék fejedben. - szólalt meg egy ugyanolyan hang, mint amilyen az enyém. Meglepve kerestem a személyt.
- Bú~! - termett előttem. Meglepve néztem, ugyanis ugyanúgy nézett ki mint és csak őrült vigyor volt az arcán és szemeit meresztette.
- Ki a faszom vagy te?! - álltam fel.
- Hát te. - nevetett fel.
- Mi?.. - néztem értetlenkedve.
- Ja nem. Én nem vagyok ilyen nyomorék mint te. - nevetett fel jobban. Én csak pislogtam értetlenül. Mi a franc? Miért van belőlem kettő?
Mögöttem termett és hátulról leütött.

Vigyorogva az utcát jártam. Minden jobb csajt/nőt megbámultam. Azzal a nyávogós rózsaszín hajú picsával találtam magam szembe. Jobban elvigyorodtam. Ő csak felvont szemöldökkel nézett.
- Miért vigyorogsz?
- Elképzeltem ahogy dugás közben kinyírlak. - nevettem fel őrülten.
- MI?! - kerekedtek ki a szemei, mire csak jobban felnevettem. Picit hátrált, de megfogtam és falnak nyomtam. Rámeresztettem a szemeimet. Remegni kezdett és próbált magától ellökni sikertelenül.
- Olyan szánalmas vagy. Ez csak jobban beindít. - vigyorodtam el még jobban. Ő csak félve pillogott rám. Lefogtam szorosan a kezeit.

A szobámban az ágyamon magamhoz tértem. Meglepődtem ugyanis a földön ájultam el. Szörnyen fájt a fejem, ezért odakaptam a kezem. Némán sziszegve felálltam, majd a tükröm elé álltam. Vér borította az ujjaimat és az egész ruhám. Meglepve pislogtam a magamra.
- Mi a franc?.. - ültem le az ágy végébe. Bekapcsoltam a tévét. A híradóra kapcsoltam, majd kikerekedtek a szemeim. A várost mutatták.

,,Őrült mészárlás zajlott le egy ismeretlen ember keze állttal. Se épp kamera nem maradt.. Sem pedig élő szem tanú, ezért a rendőrség már nyomoz ez ügyben."

Vér és rengeteg hulla borította az utcát. A számhoz emeltem a kezem. Kerek szemekkel néztem a tévét, majd ajtó csapódást hallottam. Anyu berontott a szobámba. Amint meglátott kikerekedtek a szemei és a földre rogyott.

- V-Ville... - mondta dadogva. Szemei patakszerűen könnyezni kezdtek. Kerek szemekkel a zokogó anyám néztem.
- M-mégis hogyan?... - kérdeztem halkan.
- Nem emlékszel rá... ugye?.. - kérdezte remegő hangon.
- Nem.. - sütöttem le a szemeim. Felállt nagy nehezen és lehajtva hagyta a fejét, majd kiment. A fürdőbe mentem. Ledobtam magamról a véres ruháimat és a tükörbe néztem. Felsóhajtottam és a csapra támaszkodtam.
- Mi van velem?... - kérdeztem magamtól halkan. Felegyenesedtem. A csapon ott maradt a véres kéz lenyomatom. Lesütöttem a szemeim, majd beálltam a zuhany alá és alaposan lemostam magamról a vért. Idegesít. Túlságosan is. Mi a franc van velem? Miért nem emlékszem?
Bele vertem egyet a zuhany oldalába, majd a földre guggoltam és a térdeimre hajtottam a fejem. A könnyeim akaratom ellenére is folyni kezdtek a szememből. El sem hiszem, hogy én embereket öltem. Szó szerint mészárlást csináltam a városban. Mégis miért? És hogyan? És mi a faszomért nem emlékszem rá?!

Mikor végeztem, az alsó testemre tekertem egy törölközőt és a szobámba mentem. Most egy ideig nem akarok iskolába járni.

  RICK

 Már két hete annak, hogy utoljára láttam ezt a retardáltat. A drága Hilaryt is megrázta ez az egész, hogy nyomtalanul eltűnt ez a gyökér. Bár ez engem kurvára nem érdekel. 

- Mit csinálsz ma?  ültem le Tanja mellé, aki éppen a Pocky-ján nyammogott. 

- Semmit. - felelte és rám nézett komoran.

- Akkor nem akarsz--?

- Nem. - szakított félbe majd felállt.

- Miért nem? N csinálj úgy mintha nem lenne köztünk semmi cica! - nevettem fel. Morgott egyet halkan, majd megfordult.

- SHINE!! (DÖGÖLJ MEG!!) - bevert egy hatalmasat, de úgy hogy a székkel is elborultam, majd elviharzott. Felsóhajtottam.

- Nők.. - zsebre tett kézzel megfogtam a táskám és kimentem a suliból. Kurvára nincs kedvem ma bent maradni.

Hazamentem. Egyedül vagyok az üres házamban amit a bátyám hagyott itt. Igazából kedvező ez a helyzet, mivel hordhatom a csajokat. De melóznom kell, hogy megéljek. Gyűlölöm ezt a részét. Elcseszett az egész. De ha már az anyám meghalt, apám meg ideje előtt lelépett, valamit tennünk kellett. 

Gyors kajáltam valamit, majd elmentem dolgozni. Nem mentem volna be, ha az a kurva nem utasít vissza. És még 'idomítani' is akar. Jó.. Kis szaros korunk óta haverok vagyunk, de ez már elég furcsa amit csinál. Nem tudom megérteni.

Szokás szerint késő este értem haza. Meglepetésemre nyitva volt a bejárati ajtó. Bementem. Fény jött ki a nappaliból. Lassan odalépkedtem és benéztem. Tanja ült a földön a tévé előtt. Körülötte Whiskey-s, Unicumos és sok más alkoholos üveg is hevert. Meglepve néztem.

- Mi a faszt csinálsz itt?

- Heh?! - nézett felém. Ki van pirulva és a sminkjét is leizzadta. Felcsuklott, majd megitta az utolsó korty Whiskeyt is. - elfogyott a pia! - mondta részegesen és a földhöz baszta az üveget. A tévét bámulta. Felsóhajtottam.

- Minek ittad le magad? Hülye.. - odamentem és leguggoltam mellé, mire ő ellökött.

- Ne érj hozzám! - morgott. Ismét felsóhajtottam. 

- Muszáj? - néztem komoran.

- Mith?! - állt fel és szédelgett, majd a mellkasomnak dőlt. 

- Ezt.. Mi a faszomnak iszod le magad? 

- Csak.. - nézett oldalra és jobban kipirult. Leültettem a kanapéra.

- El ne mozdulj innen. - összeszedtem a piás üvegeket, majd kidobtam. Idióta.. Minek issza le magát? Egyáltalán miért jött ide?

Épp fordultam volna vissza, de Tanjaval találtam magam szembe. Meglepve néztem rá. Ő csak hunyorogva engem nézett, majd erősen megfogta az arcom. Mire bármit is csinálhattam volna, az ajkunk egymáshoz tapadtak. Rövid hezitálás után viszonozni kezdtem a csókját és átöleltem a derekát.

 - Utállakh.. - lökött el magától, majd elkezdett maga után húzni. Felráncigált a szobámba és az ágyra lökött. Meglepve néztem először, aztán elvigyorodtam.

- Mi van tüzelsz kis szuka? - kuncogtam, mire ő csak lekevert egyet gyengén. 

Reggel kurva korán felébredtem. Tanjat alig takarja a takaró. Kuncogva betakartam teljesen, majd kikeltem mellőle. Felkaptam magamra egy alsót és elmentem lezuhanyozni. Néha nem tudok Tanjan kiigazodni. Oké ezt az egész 'szeretkezés' dolgot nem most csináltuk először. Asszem valami olyasmit mondott, hogy azért csinálja, mert nem akarja hogy annyi nővel lefeküdjek. Mi tagadás nem fűzögetek már annyi csajt, mint régebben. De az is igaz, hogy Tanjaval napi szinten legalább tízszer csináltuk. Így jobban belegondolva annyira nem is lenne rossz, ha a barátnőm lenne. 

Miután végeztem a zuhanyzással, visszamentem a szobámba és felöltöztem. Lementem a konyhába és csináltam reggelit. Felmentem Tanjahoz és felkeltettem.
- Mi van már?.. - mondta komásan és rám nézett.
- Kérsz kaját? - vigyorogtam rá.
- Ja.. - ült fel zsörtölődve és a szemeit dörzsölgette. Neki dobtam egy polóm.
- Vedd fel. - indultam ki a szobából egyenesen a konyhába. Két tányérra osztottam a kaját, majd letettem az asztalra. Tanja is lassan lejött és az asztalhoz ült. 
- Itadakimasu.. (jó étvágyat) - nyögte fáradtan és enni kezdett. Én szintúgy enni kezdtem és közben a telefonomra néztem, ugyanis villogott. Ville írt. Annyira meglepődtem, hogy félre nyeltem. 
Ville: Nem tudunk találkozni? Van valami amit el akarok mondani.. 
Rick: Majd délután ja. Most nem nagyon érek rá. Épp a másnapos Tanja-t ápolgatom (͡° ͜ʖ ͡°)
Ville: Bánom is én mit csinálsz, csak gyere.

Eléggé meglepődtem.. Régebben kiakadt, ha Tanjaval voltam. Elég balfaszság de komolyan érdekel, hogy mi a faszt akarhat. 
Lassan végeztem a kajálással, felálltam és elmostam a tányéromat. Tanja is végzett. Felállt és a mosogatóhoz lépett. 
- Hagyd majd én - vettem el tőle a tányért, majd el is mostam. Ő a nappaliba ment és bekapcsolta a tévét. Leült elé és bámulta. Odamentem hozzá és a fejére simítottam.
- Csináltuk tegnap? - nézett rám úgy mint valami kisgyerek. Bólintottam egyet, mire ő visszanézett a tévére. - Legalább ilyenkor ne dugj meg, mikor részeg vagyok.. 
- Te másztál rám kérlek - röhögtem el magam. 
- Leszarom. Lökj le. - húzta össze magát és a térdeire hajtotta a fejét. - É-és ugye nem mentél belém?.. - kérdezte zavartan.
- Nem. - feleltem komolyan.
- Akkor jó.. - sóhajtott fel megkönnyebbülten. 
- Amúgy írt Ville. 
- Tényleg?!
- Ja. Találkozni akar és mondani valamit.
- Én is megyek! - pattant fel.
- Másnaposan? - nevettem.
- Ja. - vigyorgott és felment. - lezuhanyzok, felöltözök azt én kész vagyok. Írj rá! - ment be a fürdőbe.
- Ok. - vettem elő a zsebemből a telefont. Ráírtam Villere. 
Rick: Olyan fél óra múlva tudunk találkozni nem?
Ville: Ja. Gyere a főtérre.

Én is még gyorsan beállítottam a hajam, majd felvettem a cipőmet. Tanja is kész lett, majd lejött és felvette a bakancsát és a dzsekijét. A kezemért nyúlt, de megállt, majd a fejéhez kapta és zavartan nevetni kezdett. Halkan kuncogtam, majd megfogtam a kezét. 
- Gyere te kis szuka - vigyorogtam rá sármosan, mire ő elpirult. 
- B-balfasz.. - dadogta. Nevetve kiindultam vele és elindultunk a főtér felé. Már messziről kiszúrtam, ahogy ez a gyökér támaszkodik az oszlopnak és telefonozik. Oda mentem hozzá. Tanjan akadt a szeme.
- Őt minek hoztad? - kérdezte ridegen. Válaszolni akartam, de Tanja beelőzött.
- Meg a jó édes kurva anyád! - kevert le neki egyet. Ville csak elvigyorodott, majd nevetni kezdett. Felvontam a szemöldököm és kérdőn néztem rá. 
- Mi van veled?
- Mi lenne? Tökéletesen vagyok! - nevetett fel még jobban. Tanja meglepve nézett rá, majd a szájához kapta a kezét. 
- T-te is?.. - kerek szemekkel nézte Villet. 
- Mi? - néztem Tanjara. 
- Ő is.. - elcsuklott a hangja és bekönnyezett. Ville csak még jobban elvigyorodott. 
- Na a lényeg amiért idehívtalak.. - fogta meg a karom és magával kezdett húzni. Tanja lefagyva ott állt és maga elé nézett. Elráncigált egy sikátorba, majd falnak lökött. Felvontam a szemöldököm.
- Mi a faszt csinálsz? - nem válaszolt csak őrülten elvigyorodott. A fejéhez kapta a kezeit és bekönnyezett. Felnevetett őrülten és rám nézett. Elvette a fejétől a kezét, majd a zsebébe nyúlt. Előkapott belőle egy fegyvert. Kikerekedtek a szemeim. A fejemhez szegezte.
- A miénk vagy. - mondta őrült vigyorral az arcán.