15.Fejezet 'Buli'

  Rinnel a házunkig rohantunk. Rick és Tanja követtek minket, ezért mi gyorsan berohantunk. Jöttek utánunk, mire mi a szobámba rohantunk. Elbújtunk a gardróbomba és befogtuk a szánkat. Hallottuk, ahogy bejönnek. Jobban összehúztuk magunkat és lecsuktuk a szemünket. Tanja berontott a gardróbba.
- Mi-tsu-ke-ta~! (Megtaláltalak!) - vigyorgott. Rin gyors kirohant, ám Tanja elkapta a karját. Össze-vissza visítozott, de Tanja csak nevetett. Kivonszolta a szobából. Kimentem én is. Lent a konyhában ücsörgött ez a két idióta. Rick fogalmam sincs hova lett.
- Rick hol van? - ültem le Tanja mellé.
- Shiranai. (nem tudom) - vállat vont.
- Magyarul létszíves.. - sóhajtottam.
- Azt mondtam 'nem tudom' - nevette el magát.
- Miért nem magyarul beszélsz baszd?
- Mert így cukibb~! - karolta át Rint. - Nem igaz?
- H-hai.. (I-igen..) - nyögte ki zavartan. Felsóhajtottam, majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Addig bámultam a plafont, amíg el nem nyomott az álom.

Reggel olyan érzésem volt, mintha szétnyomna valami. Felemeltem a fejem és kinyitottam a szemeim. Meglepődtem, ugyanis Tanja feküdt rajtam. Meghúztam a haját, de nem kelt fel, csak nyöszörgött. Felsóhajtottam és lelöktem magamról. A földön kötött ki, mire fájdalmasan felnyögött. Felültem és ránéztem. Dühösen engem nézett.
- Beledöglenél, ha normálisan felkeltenél?!
- Igen - nevettem el magam. Rám ugrott és elkezdett egy párnával fojtogatni. Lelöktem magamról és kifutottam, de Tanja rohant utánam. A hátamra ugrott, mire a földön kötöttünk ki. Nevetve ránéztem.
- Kéne valami kaját csinálni.
- Haai~ (Igeen~) - vigyorodott el, mint egy kisgyerek. Felálltam és felsegítettem a földről. A konyhába totyogtunk és a hűtőbe dugtuk a fejünket. Tanja egyből kiszúrta a csokikat és kilopta. Elrohant a sarokba és kibontott egyet és azonnal nekiesett. Nevetni kezdtem rajta.
- Komolyan mondom, mint egy 4 éves.
- DAMARE! (KUSSOLJ!) - nézett rám. Tiszta csoki az arca. Csak kinevettem és megint a hűtőbe dugtam a fejem. Kerestem valami kajának valót, de nem tudtam eldönteni, hogy mit is csináljak. Felsóhajtottam és kivettem egy dobozt tojást. A pultra tettem és feltörtem négy darabot, majd felhabartam.
- Mit ecüünk~? - lépett mellém Tanja. Kuncogva ránéztem.
- Bundás kenyeret.
- YEEE~ - nevetve felemelte a karjait.
- Tényleg.. Rin és Rick elmentek vagy..?
- A nappaliban alszanak.
- HEH?!
- Vagyis hát Rin igen. Rick már lelépett.
- Ugye Rick nem... Tudod..
- Huh?
- Gyerek korod óta ismered. Hagy ne keljen már elmagyaráznom, hogy mire célzok.
- Jaa~! Nem dugta meg.
- Jó.. - visszafordultam a pult felé. Remélem Tanjanak igaza van és Rick tényleg nem csinált semmit Rinnel.

Ketten megcsináltuk a bundás kenyeret. Majdnem mind odaégett, mert Tanja nem hagyta, hogy csináljam. Egy tányérra tettem két olyat ami nem annyira van megégve és a nappaliba sétáltam. Rin a kanapén aludt. Letettem a dohányzó asztalra. Rin elé guggoltam és keltegetni kezdtem. Felébredt és kómásan rám nézett.
- E..Elaludtam?..
- Igen. - vigyorodtam el. A kezembe fogtam a tányért és odaadtam neki. Pislogott az ételre, mintha nem is az lenne ami. Felvontam a szemöldököm. - Mi az?
- E-eto.. (I-izé..) - rám nézett kicsit megszeppenve. - nem eszek másnál..
- Miért?
- M-mert furcsa.
- Nincs megmérgezve. - oldalra néztem, majd megvakartam a tarkómat. - csak kicsit oda lett égetve mert valaki nem hagyott főzni. - emeltem fel a hangom és kinéztem a konyha felé. Tanja csak üvöltött valamit japánul, amit persze nem értettem. Visszanéztem Rinre, aki még mindig a kaját nézte úgy, mintha méreg lenne. Felsóhajtottam és felálltam.
- Egyél. - kiindultam. Egy halk 'jót' nyögött. Kimentem Tanjahoz, aki az égett bundáskenyeren rágódott. Nevettem rajta.
- Mint egy mókus! - nevettem el jobban magam.
- N-nem is!! - zavartan rám nézett.
- De! - a földön kötöttem ki és röhögtem. Elém lépett és belém rúgott. Vigyorogva ránéztem. - Áucs?
- Pusztulj meg! - dühösen bement Rinhez.
 - Nincs kedvem, bocs! - röhögve felkeltem a földről és a szobámba mentem. Benyomtam a laptopom és elindítottam a youtube-on az egyik The Rasmus banda albúmát. Énekeltem a szöveget és közben takarítani kezdtem a szobámban. Tényleg össze kéne állítani a régi bandánkat, de csak én vagyok mint énekes és Rick, mint basszus gitáros. Még kéne elektromos gitár és dob. Ez a két ember elkölözött. Fogalmam sincs kivel lehetne pótolni.

Miután végeztem, lementem Rinhez és Tanjahoz. A TV-ben néztek valami hülye gyerekmesét. Melléjük lépkedtem és a TV képernyőre néztem.

Elkezdték énekelni a főcímdalát. Csak pislogtam rájuk.

'Kalandra fel, ha tudsz gyere el

Hisz minket minden érdekel

Jake az eb és Finn az ember

Mindig mókát lel

Kalandra fel!'

Észre sem vették, hogy ott vagyok, így hát kijöttem a nappaliból és felmentem a szobámba. Telefonon mindenféle hülye videót néztem. Szétröhögtem az agyam. 

Jó fél óra múlva lementem a nappaliba. Már nem tévéztek, hanem Tanja telefonján néztek valamit. Nagyon összebarátkoztak...

- Mitől melegedtetek így össze? - tettem vigyorogva karba a kezem. 

- Heh? - nézett rám Tanja. - Mit mondtál, nem figyeltem...

- Komoly?

- Animézunk baszod!!

- És? - nem válaszolt, csak sokkot kapott.

- Mi az, hogy és?! Enélkül nincs élet!!

- Aha.. És miért is vagytok így összemelegedve Rinnel?

- Mert ő is Otakuu~! Egy lelkitársra leltem! Nyahahaha~ - karolta át Rint. Felvontam a szemöldököm, majd felsóhajtottam. 

- Amúgy, Rin. Már rég kérdezni akartam valamit.

- Heh? - nézett rám megszeppenve.

- Tudsz valamilyen hangszeren játszani?

- E-eto... (I-izé...) Dobolni tudok.. 

- Tényleg?! - lépkedtem elé.

- I-igen...

- És lenne kedved a bandánkban lenni?

- B-banda?

- Enyém és Rické.

- É-értem.. Legyen, nem bánom. - elmosolyodtam. Már csak egy gitáros kell és meg van a teljes banda. 

- Oy (Hé), te nyomi! - csapott hátba Tanja.

- Mi va'?

- Gitárosotok van?

- Mámint milyen? Elektromos, mert ha arra célzol az nincs. - Tanja elvigyorodott. 

- Mostmár van. 

- Mi?...

- Nem tudtál róla, de már kis taknyos korom óta játszok gitáron. 

- Na, ez fasza! Meg van a banda. - vigyorodtam el mint valami kisgyerek. Gyorsan megírtam Ricknek, hogy jöjjön át. Jó fél óra múlva be is toppant. Vigyorogva néztem rájuk, majd mindannyian kimentünk a konyhába és leültünk az asztalhoz.

- És mi lesz a banda nevünk? - nézett körbe Rick.

- Kuro Kitsune!! (Fekete rókák!!) - kiáltott fel Tanja.

- Az meg mi a faszom? - vonta fel a szemöldökét.

- Ahj.. Buta..

- Most miért? - vigyorogva széttárta a karjait.

- Mert azt mondtam! - hozzávágott egy tollat. Csak nevettem rajtunk.

- Foglalkozzunk már a lényeggel. - csaptam egyet gyengén az asztalra. 

- Lehetne mondjuk... - szólalt meg félve Rin. - Shadow Life? - nézett ránk.

- Az jó. - vigyorodott el Rick.

- Szerintem is. - mosolygott Rinre Tanja.

- Hát ha a többség dönt, akkor mától fogva a bandánk neve Shadow Life. - vigyorogtam. 

Rin és Tanja elmentek áthozni a hangszereiket. Én és Rick addig az új albumunk nyitó számán gondolkoztunk. Jo két óra elteltével mind a két csaj betoppant. Tanja kezében egy csomo sör és Whiskey lógott. Meglepődtem, Rick viszont vigyorgott. 

- Miért hoztál piát? - léptem eléjük.

- Mert meg kell ünnepelni a bandánk összeállását, nem?

- De! - kiáltott fel Rick. 

- Legyen. - mosolyogtam. - anyu úgyis késő este jön haza. 

- Az a jó! Nyahahaha~! - röhögött Tanja. Átkarolta Rint és a konyhába mentek. Rickre néztem.

- Befogsz rúgni mi? - néztem vigyorogva.

- Be mint atom! - nevetett fel.

- Akkor távol tartom tőled a csajokat. 

- De miéééér'~?

- Mert a végén mind a kettőt megdugod... - elvigyorodott. Felsóhajtottam. 

- Tanja-t nem ajánlom... Rin meg nagyon törékeny. Főleg hozzád. - nevettem el magam.

- Még hogy hozzám? Pont, hogy te vagy az aki-...  - nem tudta befejezni, mert Tanja kikiáltott nekünk.

- Mit pletykáltok ott kint lánykák? Gyertek segítsetek cipelni a piát! 

- Miért, hova visszük?

- Titok~! - kacsintott és Rinnel kiindult.

- Ezt imádom benne. - nézett utána vigyorogva Rick.

- Eh?

- Semmi.. - szintén elkezdett piát cipelni, ahogyan én is. Követtük Tanjat, bár nem tudom, hogy hova akar 'elcsalni' minket.  

Egy órás séta után megálltunk. Egy öreg tömbházhoz sétáltunk. Felvont szemöldökkel néztem Tanja-ra. 

- Miért hoztál ide?

- A tetőn fogunk lenni. Nyahahahaha~! - felindult. Mentünk utána, míg a tetőre nem értünk. Tanja pördült egye és nevetgélt.

- Kireee~! (Gyönyörű~!) - nézett le a magasból.

- Óvatosan nehogy leess.. - léptem mellé.

- Nyugi már! Nem vagyok öt éves.

- Jó, de attól még kicsi vagy.

- Gonyosz Ville! Nyem cejetem!! - durcin Rinhez bújt. Ő csak nevetve átölelte. Rick hozzám lépkedett és a bokámba rúgott, majd elindult egy irányba. Némán felszisszentem, de mentem utána.

- Mi van?

- Komolyan itt akar berúgni?...

- Még te sem akarod? Óó~ - nevettem el magam.

- Ne érts félre, csak tök veszélyes és nem akarok megdögleni..

- Ah.. Nem lesz semmi nyugi.

- Remélem..

Visszamentünk a csajokhoz. Tanja fejenként adott mindenkinek egy-egy sört. Rin félve pislogott rá.

- É-én nem iszok...

- Ugyan már! - vigyorodott el Tanja. 

- D-de én nem..

- Kuss és igyál! - szó szerint lenyomta a torkán. Pár perc után Rinnek kitágultak a pupillái. Rick csak nagyokat nevetett rajta. Össze-vissza dülöngélt és mindenen nevetett. Tanja folyamatosan csesztette, de nem reagált, csak jobban nevetett. Tanja már a földön fetrengett miatta. Rick szintén. Én csak felvont szemöldökkel vigyorogtam rájuk. 

Miután minden alkohol elfogyott, leindultunk és dülöngélve hazaindultunk. Szerencsém, hogy még tudatában vagyok magamnak. Rick egy lámpaoszloppal leáltt veszekedni, Tanja meg japánul üvöltözött Rinnel. Komolyan nem értem, miért nem magyarul beszélnek sose. 

Nagy nehezen mindannyian hazaértünk. A nappaliba mentünk és kidőltünk. Pár perc telhetett el, de mindenki bealudt.

14.Fejezet 'Idomítás'

  Rin egyre csak zokogott a karjaim közt. Nem tudom, hogy pontosan miről lehet szó, de annyi biztos, hogy a bátyjával kapcsolatos, elvégre ő maga mondta. Próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon sikerült. Egyre csak jobban sírt, amikor próbáltam nyugtattatni. 

Lassú léptekkel bementünk a házba. Bezártam a bejárati ajtót és rá néztem. Kapkodta a levegőt. A szemei a sírás miatt feldagadtak. A kezei a mellkasa előtt voltak. A szekrényből kivettem egy poharat, majd a csap alá tartottam és megtöltöttem jó hideg vízzel. Rinhez sétáltam és a poharat elé tartottam.  
- Idd meg. - mondtam, mire elvette a poharat és a szájához emelte. Inni kezdett. Csak néztem rá. Kisebb aggódást észleltem magamon, elvégre Rin olyan, mintha a húgom lenne. Kíváncsi vagyok mi történt, de nem akarom felszakítani a sebeit. 

Miután kiitta a poharat, a sápadt és bánatos arcával rám nézett. Elvettem tőle, majd elmostam. Oldalról rápillantottam. Maga elé bámul, lábai keresztbe vannak rakva és szipog. Észrevette, hogy figyelem. Csak úgy rám mosolygott, mintha minden jó és szép lenne. Felvontam a szemöldököm. Fa pofával maga elé nézett. Néha egyszerűen nem tudom megérteni.

Felállt és lassú léptekkel hozzám sétált. Csak néztem és vártam, hogy ideérjen. Felnézett rám, mert jóval magasabb vagyok nála. Nagy szemekkel engem nézett. Csak pislogtam.
- Mi az? - nyögtem ki és vártam a választ, ami nem jött. Csak nézett engem azzal a lila szemeivel. Megcsípte az arcom és megrángatta. Ellöktem a kezét és az arcomhoz kaptam a sajátom. - Aucs. - Dörzsölgettem. Ő csak nevetett. Sóhajtottam és a szemeim forgattam. Hátrált tőlem egy lépést, de még mindig engem nézett. Elmosolyodtam, amit hogy őszinte legyek még én magam sem értettem.
- I-..izé.. - Nézett maga elé.
- Hm?
- I..itt.. - nyelt egyet és ismét beszédre nyitotta a száját. - Itt maradhatok... éjszakára?
- Persze. - vakartam meg a tarkóm egy zavart nevetés kíséretében. Akkor valószínűleg az otthonukban történt valami. Felkísértem a szobámba.
- Nyugodtan aludj itt, majd én alszok lent.
- Nem kell ekkora-.. -  Nem hagytam, hogy befejezze, mert félbevágtam.
- Nem hagyhatom, hogy te aludj a kanapén. - Vigyorodtam el. Láttam rajta, hogy kissé zavarban van. Bementem anyám szobájába és - na jó.. Tudom, hogy nem szép dolog kutakodni, de most muszáj. - egy hálóinget kerestem a ruhás szekrényében. Találtam egy kisebbet és visszamentem Rinhez. A kezébe nyomtam.
- K-..köszönöm. - nyögte ki és a végére el is mosolyodott. Én szintén így tettem.
- Akkor most magadra hagylak. - indultam ki az ajtó fele, ám Rin megállított. Ránéztem, de ő csak megrázta a fejét.
- Mindegy.. semmi. - nyögte ki és hátat fordított. Véglegesen kimentem a szobából. Lementem a nappaliba és benyomtam a tévét. Addig néztem amíg el nem nyomott az álom.

Reggel egy női sikolyra keltem. Felpattantam és a hang irányába siettem, ami a fürdőből jött. Bekopogtam.
- Rin? - néztem az ajtóra.
- Segíts!! - kiáltotta remegő hangon. Benyitottam és hozzárohantam.
- Mi az?... - néztem Rint.
- O..ott egy nagy pók.. - mutogatott a kádhoz. Némán felsóhajtottam és nevetni kezdtem. - Nem vicces! - nézett engem idegesen, de én csak jobban nevettem. Sóhajtott és adott egy tockost, majd kiviharzott a fürdőből. Kimentem én is. Felmentem a szobámba. Rin az ablak előtt állt és bámult ki rajta. Nem vette észre, hogy bejöttem, ezért mögé osontam és megijesztettem. Jó hangosan felsikoltott, mire én ismét nevetni kezdtem. Morgott és hozzám vágta az egyik párnám. Elkaptam és rávigyorogtam. Meglepett arc kifejezése volt. Csak jobban vigyorogtam. Hátrált, de a falam elállta az útját. Kinevettem. Ő csak morogva nézett. Abbahagytam a nevetést és felegyenesedtem, majd  ránéztem.
- Ma van a fesztivál. - vigyorodtam el.
- Heh?...
- Van kedved jönni? - félénken bólintott. A szekrényemhez léptem. Kivettem pár ruhadarabot és az ágyamra hajítottam őket. Rin a szája elé kapta a kezét. Ránéztem és felvontam a szemöldököm.
- Mi az?
- T..te itt... - dadogott. El is pirult. Értetlen fejjel néztem rá. Sóhajtottam. Megfogtam a ruháimat és kimentem a fürdőbe. Ott öltöztem át. A hajamat is belőttem, majd visszamentem Rinhez. Ugyanott, ugyanúgy ledermedve állt.
- Öltözz át. - Tettem karba a kezem.
- J..jó.. - bólintott. Kimentem és lementem a konyhába. Rin kicsivel később rendesen felöltözve lejött hozzám. Rávigyorogtam.
- Mehetünk? - bújtam bele a cipőmbe.
- Aha... - vette fel a pulcsiját. Már hál' istennek tavasz van. Nem kell úgy beöltözni. Én csak egy pólóban mentem ki az utcára.

Egyenesen a főtérre mentünk. Már elég sok ember ott volt. Csak álltunk, mikor valaki a nevemet kiáltotta, majd valaki a nyakamba is ugrott. Meglepetten hátranéztem, hogy megnézzem ki az. Meglepetésemre Tanja volt az.
- Te meg..?! - tettem le. Elém sietett és nagy mosoly volt az arcán.
- Ma hajnalban a városba költöztünk. Örülsz? - vigyorgott. Rin csak nézte félénken a felpörgött Tanja-t. Rinre nézett.
- Óó~ de kawaii! (cuki) - vigyorgott és Rinhez hajolt. A nagy mellei már szinte Rin arcában lógtak. Rin hátrált. - Jajj ne félj! - nevette el magát. - Tanja vagyok. - mosolygott rá.
- É..én Rin.. - halványan ő is elmosolyodott. Csak néztem őket, mikor valaki erősen vállba ütött. Ránéztem az arcára és elvigyorodtam.
- Csá. - nyögte ki Rick.
- Mi a francot csinálsz itt?
- Elkísértem. - biccentett Tanja-ra. Rick nyakán akadt a szemem. Egy szegecses nyakörv volt rajta.
- Te... Mi az a nyakadon? - Sóhajtott és halkan morgott.
- Rám erőszakolta.. Be akar idomítani.
- 'Beidomítani'?
- Igen mert, hogy ez nem jó amit csinálok, és le akar róla szoktatni. - vigyorodott el.
- És mire jó ez a nyakörv? - Tanja meghallotta és egy távirányítót fogott a kezébe. Vigyorogva Rick-re nézett.
- Hogy mire? Óó~ Ha a kis Rick rosszalkodik akkor... - megnyomta a gombot. Rick a földre rogyott és rángatózni kezdett. Tanja gonoszan felnevetett.
- M..most... minek...? - nézett Tanja-ra és nagy nyögésekkel kísérve felállt. Morogva megindult felé és kergetni kezdte. Tanja nevetve és sikoltozva rohanni kezdett. Csak nevettem rajtuk.
- I..izé. - nézett Rin rám.
- Mi az?
- Ő a barátnőd?
- Dehogy! - nevettem el magam. - az unkohúgom.
- Soka... (értem.) - felvontam a szemöldököm és Rinre néztem.
- Milyen szóda? - zavartan elvigyorodtam. Ő csak megrázta a fejét. Hirtelen Tanja mögém bújt.
- Dasukete! (segíts!) - értetlen fejjel ránéztem.
- Basszus.. Magyarul beszéljetek!!
- Ez japán te hülye pöcs! - fejbe ütött. Rick közeledett felénk. Tanja visongva jobban a hátam mögé bújt.  Rick elkapta a karját, de Tanja gyors kirántotta. - KYÁÁÁH~~!! - elkezdett rohanni. Rick perverz vigyorral az arcán utolérte és felkapta.
- Na most megvagy!
- NE~! - előakarta venni a távirányítót, de meglepett arca volt.
- Ezt keresed? - rángatta meg Rick a kezében. Ledobta a földre és rátaposott.
- T..te kis...!! - elkezdte ütni vágni. Meglepett, hogy Tanja képes a földre taszítani Ricket, aki még nálam is jobban ki van gyúrva. A fejét ütötte, de Rick csak jobban vigyorgott. Tanja morgott és leszállt róla. Rick felállt.
- KITÉPEM A SZEMED TE NYOMORULT!! - ráugrott és a szeméhez akart nyúlni, de Rick lefogta a kezét. Az emberek jól megbámulták őket. Mi Rinnel úgy tettünk, mintha nem ismernénk őket. Össze-vissza üvöltöztek. Mikor észrevették magukat. Tanja elhúzódott és elpirult.
- ANATA BAKA! (TE HÜLYE!) - üvöltött Rickre aki értetlenül elvigyorodott. Sóhajtott és hozzánk sietett. Mi elkezdtünk nevetve rohanni. Vigyorogva ketten üldözőbe vettek minket. RInnel kezet fogtunk és úgy futottunk egymás mellett nevetve. A mai nap nem is volt olyan rossz. Még Hilaryt is teljesen elfelejtettem.

13.Fejezet Bébicsőszködés

  Nem sokkal Hilary távozása után egy törölközőt és egy alsóneműt fogtam a kezembe, majd a fürdőbe indultam. Megszabadultam a ruháimtól és beálltam a zuhany alá. A hajamat mosva egyre csak gondolkodtam és gondolkodtam ezen az egészen. Olyan kérdések kavarogtak bennem, mint például: 'Megéri még küzdeni?'  'Minek csinálom még ezt?'


Miután végeztem, az alsótestemre tekertem egy törölközőt, majd a fejemet fogva besétáltam a szobámba. Felvettem az alsógatyát és bevetődtem az ágyamba. Benyomtam a tévémet és addig néztem amíg le nem ragadt a szemem.

Reggel arra keltem, hogy a nap majd megvakít, ugyanis a függöny a szobámban nem volt behúzva. Nyökögve és a szememet takarva kikecmeregtem az ágyból. Behúztam a függönyt és visszafeküdtem az ágyamba, ugyanis ma hál' istennek szombat van. A telefont a kezembe fogtam és nyomkodtam, addig amíg újra le nem ragadtak a szemeim.

Reggel anyám lökdösésére keltem. Nyöszörögve ránéztem.
- Mi az...? - dörzsöltem meg az egyik szememet. A másikkal pedig rá néztem.
- Nemsokára megyek dolgozni. - mosolygott. Sóhajtottam, majd hátat fordítottam neki.
- Jól van... - Kivettem a párnám alól a cigis dobozomat, majd egy szálat húztam elő belőle amit meggyújtottam.
- C..Cigizel..?! - mondta anyu idegesen. Sóhajtva hátranéztem.
- Igen. És?
- De... Azt mondtad, hogy leszoksz.
- Kit érdekel...? Nincs értelme leszoknom. Ez megnyugtat. - sóhajtva hátrafordult és kiindult a szobámból. Magam elé bámultam, miközben a cigimből folyamatosan szívtam egy kicsit.

Mikor elszívtam, a cigicsikket elnyomtam a hamutartóba, majd felkeltem az ágyból. Lecaplattam a földszintre. Anyu már nincs itthon. Egy cetli lóg a hűtőn. Letéptem onnan és magamban olvasni kezdtem.

   Ville!

Létszíves ma ne tervezz semmit! Szóltam a nagynénédnek, hogy vigyázol Tanja-ra! Remélem, hogy jól el lesztek.

 Utóirat: Tedd rendbe magad mielőtt jönnek! És a szobádat is! 

                                          Puszi: Anyu
  (Írói megjegyzés: Tanja Ville unokahúga, aki mindig sokat piszkálta őt kiskorában.)

Sóhajtva letettem a cetlit a konyhapultra, majd a hűtőhöz léptem. Kivettem belőle egy Kólát és a szekrényből egy üvegpoharat, amit a pultra tettem. Színültig töltöttem a poharat hideg kólával. Letettem a pultra a flakont, majd megfogtam a poharat és inni kezdtem. Magam elé meredtem, addig amíg teljesen ki nem ittam a poharat.
Elmosogattam a poharat, majd felindultam a szobámba és beültem a gépem elé. Vártam, hogy a nagynénémék megérkezzenek.


Délután négykor kopogtattak a bejárati ajtón. Felkaptam magamra egy pólót és gyoprsan belebújtam az előző napi gatyámba, majd leindultam, hogy ajtót nyissak. Amint kinyitottam, Tanja szinte azonnal a nyakamba ugrott.Össze-vissza kócolta a hajamat. Csak mosolyogva megtartottam.

Leraktam, majd beindultam a házba.
- Gyertek be.. - mondtam ezt unottan, és megvártam míg belépnek a házba és becsuktam az ajtót. Tanja felrohant a szobámba. Jellemző...
A nagynéném mosolyogva engem nézett.
- Rég volt már, hogy együtt hülyültetek, mi?
- Jah. - mosolyodtam el én is. Tényleg régen volt. Még általános iskolás koromban lógtam vele utoljára. Még egy olyan fél óráig beszéltem vele, majd közölte, hogy akkor magunkra hagy. Így is tett. Én felmentem a szobámba. Tanja a ruháim között turkált. Hogy őszinte legyek eléggé meglepődtem.
- Mit művelsz?
- Nézegetem a gönceidet.
- Minek? - léptem mellé.
- Mert rondák.  Nyahahaha~ - nevette el magát. Az a nevetése.. Mindig is irritált... Sóhajtva ránéztem. Vigyorogva felkaptam és ledobtam az ágyamra. Nevetve felsikoltott. A derekamra tettem a kezem.
- Most szépen itt maradsz... - csuktam be a szekrényajtómat. Felült az égyon és engem nézett a szinte fehér szemeivel. Felvontam a szemöldököm. - Mi az...?
- Semmi... Csak sokkal helyesebb lettél azóta. Nyahahaha~ - vigyorodott el. A nevetésétől a hideg futkos a hátamon.
- Aszondod? - vágtam hülye fejet. Csak jobban nevetni kezdett. Az a hülye nevetése... Az tényleg a mai napig irritál...

Este amikor lementem kaját csinálni magamnak és felmentem a kész étellel a szobámba, Tanja már aludt az ágyamban. Elmosolyodtam rajta és óvatosan leültem mellé. Benyomtam a tévét és halkan nézni kezdtem, miközben ettem

Miután végeztem, halkan lementem a konyhába és elmostam a tányéromat. Bementem a nappaliba és benyomtam a tévét. Végül az előtt nyomott el az álom.

reggel az első dolgom volt ébredés után, kinyomni a tévét. Kómásan felbattyogtam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem visszamentem a szobámba. Tanja még mindig aludt. Elmosolyodtam rajta és óvatosan kiettem a párnám alól a telefonom. Rick egy csomó üzenetet írt.

Rick: Nem mehetek át?
Rick: HAH?! Miva' csajozol vagy mi?! xD
Ville: Voltaképp igen.
Rick: Nocsak... Ki az?
Ville: Gyere át azt megtudod. :D
Rick: ok.

Letettem a telefont az éjjeliszekrényre. Kis idő múlva Rick is megérkezett.
- Na milyen csajt rejtegetsz te itt?
- Gyere... - felindultam a szobámba nevetve. Benyitottam és Rickre néztem.- Ezt!
- K..Komoly...? Tanja..? - vigyorog. A mellein akadt a szeme. Sóhajtottam és kilöktem, majd becsuktam az ajtót.
- Komolyan.. Olyan perverz vagy, hogy az már beteges, tudod...?
- Tudom. vigyorodott el perverzen. Kinevettem, majd lementem a konyhába és előpakoltam a reggeli csinálásához. Úgy döntöttem, hogy sütök egy kis palacsintát. Mikor elkezdtem sütni, Rick egyből mellém jött.
- Mit eszünk? - mondta vigyorogva, majd leült az asztalhoz és várta, hogy készen legyen. Olyan tíz-tizenöt darabot sütöttem ki. Megtöltöttem őket kakaóval és nutellával. Rick elé raktam négyet, majd egy tányérral, amin szintén négy volt, felindultam Tanja-hoz. Még mindig aludt. Letettem az éjjeliszekrényre a palacsintát, és az ágy elé guggoltam. Mosolyogva lerántottam róla a takarót. Megfogtam egy párnát és a fejéhez vágtam. Felébredt és azonnal rám meredt kómás fejjel.
- ...Mi van...? - mondta, miközben az egyik szemét dörzsölgette. Felé nyújtottam vigyorogva a palacsintát. Mosolyogva elvette és enni kezdte. Leültem mellé a másik irányból és benyomtam a tévét. a TLC-re kapcsoltam Tanja kérésére. Ment a 'Mondj igent a ruhára!'. Gyűlölöm... Túl csajos nekem, de ha mást nem lehet nézni, akkor muszáj.

Mikor befejeztük a kajálást, levittem a tányért és elmosogattam. Rick-re pillantottam, aki a telefonját bújta vigyorogva.
- Kivel Chatelsz?
- Hilary-vel. - jobban vigyorog. Egy pillanatra megállt a mellkasomban a szívem. Kikerekedtek a szemeim.
- És? - léptem mellé.
- Azt mondja, hogy menjünk le hárman.
- Minek?
- Tudja a franc. Nem látok bele egy nő fejébe... - nevetni kezdett. Minek akarja Hilary, hogy lemenjek vele, ha tegnapelőtt este lekevert egyet, majd kiviharzott a házból? Komolyan én nem értem őt.

Tanja is jött velünk. Nem tudtam otthon hagyni, mert akkor tuti szétrámolja a szobámat. Hilary-hez érve, Rick becsöngetett, majd az ajtó ki is nyílt. Hilary-nek Tanja-n akadt a szeme. Félre érti...? 

Beértünk, és Hilary elkészülődött, majd ki is jöttünk. Tanja mindvégig az egyik karomon lógott. Hilary félszemmel minket nézett. Nem túl vidáman, azt is hozzáteszem. Mintha valami megvetés lenne a szemeiben. Mindegy... nem foglalkozok vele. Semmi értelme a semmiért küzdenem. Hilary nem viszonozta és nem is fogja viszonozni az érzéseimet.

Bementünk egy cukrászdába. Tanja-nak rendeltem egy fekete erdő tortát, magamnak pedig egy Bueno szeletet. Rick rendelt magának egy alkoholos sütit. Csak elmosolyodtam rajta. Rick meghívta Hilary-t így ő puncsos minyont evett.

Megérkezett a sütink. Tanja azonnal nekiesett. Én egy ideig őt néztem vigyorogva, majd szintén enni kezdtem. Rick és én végeztünk a leghamarabb az evéssel. Hilary nyammogott rajta a legtovább.

Miután mind a négyen befejeztük, felálltunk és kimentünk a cukrászdából. Egy parkba sétáltunk. Tanja ismételten a karomon csüngött. Összeborzoltam nevetve a haját, majd félszemmel hátratekintettem. Éreztem Hilary tekintetét rajtunk. Megint megvetéssel volt telve. Most már biztos, hogy félre érti... 
 A parkban leültünk egy padra. Tanja mindig a kutyákat és macskákat figyelgette. Rángatta a karom, hogy vegyem rá az anyját, hogy vegyen neki. Sóhajtva magam elé néztem.
- Nem. - vágtam rá nevetve.-
- De miéééért? - vinnyogott és jobban rángatta a karomat.
- Mert nem nekem kell. Kérd meg rá te magad... - néztem rá fapofával. Sóhajtott egyet, majd elengedett.
- Gonosz... - motyogta, de meghallottam. Elvégre közel ülök hozzá. Elvigyorodtam és összeborzoltam a haját. Visítozott, de én folytattam.

Kis idő elteltével röhögve elhúzódtam Tanja-tól. Rick és Hilary-ék közölték, hogy elmennek valahova. Hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekelnek. Felálltunk Tanja-val és hazaindultunk. Már többé nem fog érdekelni senki más, csakis saját magam. Minek? Mindig minden ugyanúgy végződik. Semmi nem lenne belőle, ha még továbbra is küzdenék Hilary-ért.

Mikor hazaértünk anyu és a nagynéném már otthon voltak. Nemsokkal később Tanja és az anyja elhagyták a házat. Anyu felment a szobájába, magamra hagyva engem. Sóhajtottam, majd magam elé meredtem. Egyenesen a lábfejeimet bámultam. Hirtelen valaki kopogott az ajtón. Odalépkedtem, majd kinyitottam. Meglepetésemre Rin állt az ajtóban.
- Hát te...? - néztem rá értetlenkedve. Tényleg nem értem mit akarhat...
- Csak... A bátyám... - bekönnyezett és a kezét a szemei elé kapta.
- ...Hé.. - nyögtem ki, de fogalmam sincs mit tehetnék. Azt sem tudom, hogy mi történt.

Már épp öleltem volna át vigasztalás kép, de ő megelőzött. A mellkasomnak borult és egyre csak zokogott és zokogott a karjaim között.

12.Fejezet Újra a régi

( Meghoztam az új részt! Bocsánat a késői írásért, csak nem nagyon volt időm és kedvem írni. )

  


      Épp dugtam volna be a fülhallgatómat, mikor Rin utánam üvöltött. Hátrafordultam.
- Várj!! - Állt meg lihegve előttem. Jól kifújta magát, majd beszédre nyitotta a száját. - Itt maradt a személyid. - Nyújtotta felém. Gondolom kiesett a zsebemből.
- Köszi. - Azonnal beraktam a hátsózsebembe. Ismét elköszöntünk egymástól. Beraktam a fülesem és haza felé vettem az irányt.

Mikor hazaértem, kivettem a fülhallgatót a fülemből. Felsétáltam a szobámba, majd ledobtam magamról a dzsekimet. Ledőltem az ágyamra. Addig bámultam a plafont, amíg le nem ragadtak a szemeim.
Reggel a telefonom ébresztője keltett. ( Nightwish - Weak Fantasy ) Nagy nehezen kimásztam, majd kimentem a fürdőbe. Megszabadultam a ruháimtól, majd a zuhany alá álltam. Megnyitottam a csapot, amiből azonnal elkezdett folyni a forró víz. Az egyre nagyobbodó gőzfelhőt figyeltem, miközben mosakodtam. Még mindig ez a Hilary-s ügy aggaszt. El sem tudom nélküle képzelni az életem. Mindig csak körülötte forgott minden számomra. Ő a mindenem. De talán már örökre elvesztetten őt.

Végeztem a tusolással. Az alsótestemre tekertem egy kisebb törölközőt, majd visszakullogtam a szobámba. Lehuppantam az ágyra. Elkezdtem a telefonomat bújni. Csak bámultam egy ideig a kijelzőjére, majd lezártam és letettem a párnámra. Felálltam és a szekrényemhez lépkedtem. Kikaptam egy alsógatyát, majd fel is vettem. A törölközőt ledobtam magamról, majd kinyitottam a nagy ruhásszekrényemet. Kivettem belőle egy ACDC-s pólót és egy láncos gatyát. Magamra kapkodtam a ruhadarabokat, majd ismét kimentem a fürdő szobába. Lezseléztem a hajamat, mert szanaszét áll. Visszamentem a szobámba, és felvettem a cipőm. A telefonomon megnéztem, hogy mennyi az idő.
- Ah... Túl korán kész lettem. - Motyogtam. Ledőltem az ágyamra. A plafont bámulom. Úgy érzem, hogy ez a nap is egy eléggé szar lesz.

Ismét megnéztem a telefonom. Már majdnem háromnegyed nyolcat mutatott. Ezért felvettem a dzsekimet, majd az egyik vállamra dobtam a táskámat. Kiléptem a házból, majd a suli felé vettem az irányt. Gyors léptekkel haladtam. A lábaimat néztem, miközben mentem. Be kell valljam. Kissé félek is iskolába menni. De lehet, hogy jobb lenne, ha feleleveníteném a régi énemet. Talán mindenki leszállna végre rólam.

Beértem az iskolába. Lehajtott fejjel bementem a termünkbe. Rick már bent volt. Leültem mellé.
- Na csá! Mi ez a pofa megint? - röhögött. Sóhajtva ránéztem.
- Figyelj... Mit szólnál ahhoz, ha azt mondom, hogy újra a régi akarok lenni? - néztem rá komoly tekintettel. Az első reakciója csak az volt, hogy felvonta a szemöldökét.
- Ez most honnan jött?
- Komolyan kérdeztem.
- Szerinted?
- Szerintem az lenne a legjobb...
- Akkor tedd ezt.
- Oké... - felnéztem a tábla felé. Rin sétált be a terembe. Rick perverzen vigyorgott rá. Ő elpirult, majd leült az ablak melletti padsorba. Elkezdett a táskájában matatni. Ki van pirulva. Rick vigyorogva felállt, majd hozzásétált. Rin kipirult arccal ránézett. Felállt, majd kimentek. Remélem, hogy nem azt tervezi, amire gondolok.

Előpakoltam a cuccomat. Lehajtottam sóhajtva a fejemet a padra. Csak bámultam ki a fejemből, azt sem tudom, hogy ki vagyok igazából. De ha már Hilary szemébe egy senki vagyok, nem éri meg ezt a kamu személyiségemet fenntartani. Eldöntöttem, hogy most már minden olyan lesz mint régen. Nem foglalkozok senki érzéseivel. Csak magammal és a saját dolgaimmal. Többé nem érdekel más sorsa. Hogy a tetteim milyen hatással vannak másokra.

A tanár is lassan bekullogott a terembe. Felemeltem a padról a fejemet. Már Rick is mellettem volt. Észre sem vettem, hogy leült mellém. Unottan a füzetemért nyúltam, majd a tolltartómból kivettem egy tollat. A tanár szinte azonnal tartani kezdte az órát. Elkezdtem írni a táblán lévőket.

Az óra felénél már vagy négy oldalt teleírtunk. Ez a tanár egy szadista. Mindig görcsölni kezd miatta a kezem. Rick jó ha fél oldalt írt egész órán. Ő mindig ilyen volt és szerintem ilyen is marad. Én egy jó ideig ilyen "jó fiú" voltam, de mostantól kezdve olyan leszek, mint régen. Hilary le sem szarja a fejem, akkor semmi értelme tovább fenntartanom. Akire szükségem van az igazából saját magam. Úgy tűnik senkire sem számíthatok igazán. Ha most valakire azt mondanám, hogy 'barát', akkor egy embert sem találnék, akire rá tudnám mondani. Talán Rin-re, de nem igazán ismerem.

Kicsöngetés után elpakoltam, majd Rick-kel kimentünk a suli elé.
- Van cigid? - néztem rá.
- Na.. Újra rászoksz?
- Még szép! - vigyorodtam el. Kis idő múlva a kezembe nyomot egy szálat. A számba vettem, majd meggyújtottam. Szívni kezdtem.
- Hallod?
- Mi az?
- Nem állítjuk újra össze a bandát? Elvégre miattad oszlott fel, mert te megváltoztál.
- Tőlem. De akkor ezt beszéld meg a többiekkel is. Bár dobosunk az nem lesz.
- Mert?
- Mert Jacob elköltözött innen.
- Ah.. Akkor kéne valaki. Rin szerinted tud?
- Biztos, hogy nem.
- Azért egy próbát megér. - Nem válaszoltam. Megvontam a vállam, majd még egyet szívtam a cigimből. A csöngő hangjára ledobtam, majd elnyomtam a cigimet. Visszaindultunk a teremhez. Beérve leültünk a helyünkre. Éreztem a hátamon hogy valaki folyamatosan engem néz. Hátranéztem. Meglepetésemre Hilary volt az. Hiába néztem rá, még mindig nézett. Kikerekedtek a szemeim. Halványan elpirultam. Felállt és elém sétált.
- Beszélni szeretnék veled. - mondta rideg arckifejezéssel. Oldalra döntöttem a fejem.
- Mi ez most hirtelen...?
- Csak tudni akarok egy s mást.
- Ok. - visszafordultam a tábla felé. Ő szintén visszaült a helyére. Rick kuncogva hol rá, hol Hilary-re nézett. Idegesen felsóhajtottam.
- Mi a francot nevetgélsz?!
- Olyan szerencsétlen vagy...
- Mer'?!
- Hilary biztos azt akarja veled tudatni, hogy... khm... - vigyorodott el.
- TE IDIÓTA! - nekivágtam a tolltartómat, ami fejen találta. Nevetve nekem vágta. Elkaptam, majd ledobtam az asztalra. - Komolyan, olyan gyerekes vagy!
- Nem vagyok gyerekes. Ez csak az igazság! - nevetett. Védekezésképp felemelte a kezeit. Sóhajtva előrefordultam. A többiek is beszivárogtak a terembe. Lassan a tanár is bejött. Ezek az idióták dobálóztak egy táskával, ami pontosan fejbe találta a tanárt. Mindenki nevetni kezdett. Rick annyira nevetett rajta, hogy a székről leborult. Az osztályból mások is ugyanígy tettek. Én csak szimplán felvont szemöldökkel nevettem. A tanár leporolta magát, majd megköszörülte a torkát.
- Egy igazgatói elég lesz? - nézett rájuk rideg tekintettel. Abbahagytuk a nevetés. elnézést kértek és leültek a helyükre. Elkezdte tartani a dögunalmas földrajzot. alig írtam a füzetembe valamit. Egész végig csak azon agyaltam, hogy Hilary mit akar mondani. Fogalmam sincs, hogy miért pont most, amikor végre eldöntöm, hogy újra a régi Ville Heyman leszek. Erre tessék, most beszélni akar velem.

Egészen kicsengetésig agyalgattam. Gyorsan elpakoltam, majd Rick-kel kimentünk a folyosóra a haverokhoz. Rin volt a téma, hogy milyen az alakja meg stb.
- Tényleg Ville! - nézett rám Rick.
- Mi van?
- Tegnap a kis Rinnel mentél haza. Hogyhogy? Csak nem megakarod őt fűzni? - bökögetett a könyökével. Felnevettem.
- Ne tévessz össze magaddal. Én nem egyből viszem őket ágyba, mint egyesek.
- Azért, mert nem szeretek várni. És Rinnek túlságosan is vonzó a kis ártatlansága.
- Annyira azért nem.
- Miért?
- Olyan kis gyenge.
- Az sosem baj. Legalább nem tud magától ellökni! - mindenki nevetni kezdett. Én csak elvigyorodtam.

Mikor kicsengettek az utolsó óráról is, Rick-kel leültünk a sulitól nem messze lévő parkban egy padra. Mind a ketten rágyújtottunk. Rick mint mindig, az elhaladó lányoknak a seggét és más testrészeit nézte. Én csak a cipőmet bámultam. Pont ráesett a hamu. Megráztam, így az leesett. Elnyomtam a cigit, majd felálltam és zsebre tettem a kezem.
- Hilary nem beszélt velem.
- Mi?
- Azt mondta, hogy beszélni akar velem, de nem jött oda hozzám egyik szünetben sem. - meredtem fapofával magam elé.
- Lehet, hogy elmegy hozzátok, nem?
- Nem hiszem. Most ő nagy ívben kerül, mert fél.
- Miért?
- Mert megmentettem, de meglátta 'azt' az oldalam. - néztem oldalra. Az embereket bámultam.
- Értem. Amúgy állítólag lesz egy új osztálytársunk.
- És ki?
- Valami Jack...
- Heh..? - néztem felé. Az a Jack lenne aki elrabolta Hilary-t?
- Most mi van? Nem tudom a teljes nevét. - vigyorodott el.
- Nem is kell.
- Na mindegy.
- Jah... - elindultam hazafelé. Rick is mellém sétált.

Mikor hazaértem, azonnal felmentem a szobámba. Rick azt mondta, hogy valami dolga van, ezért nem jön fel. Épp leültem az ágyamra, mikor valaki kopogott a bejárati ajtón. Gyorsan lerohantam, majd kinyitottam az ajtót. Hogy őszinte legyek, meglepődtem, nagyon is.
- Hát te?
- Mondtam, hogy beszélni akarok veled, nem?
- De... - felvontam a szemöldököm. Tényleg nem számítottam, hogy Hilary beállít. - Gyere be. - léptem hátrébb. Így is tett. Becsuktam az ajtót. Leült a konyhába lévő asztalhoz. Vele szembe leültem.
- Szóval... Miről akartál beszélni? - gyújtottam rá. Ránéztem, miközben szívtam egyet belőle. Kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Ez lenne az igazi éned...?
- Miről beszélsz?
- Annyi év után... Az a Ville akit ismerek az egy nagy kamu volt? - a sírás kerülgeti. Hallom a hangján. És én siratom meg...
- Nem... Félreérted ezt az egészet.
- Félreértem?! Mégis mit jelentsen ez az egész? - zokogva nézett a szemeimbe.
- Te csináltad magadnak ezt... Nem akartam újra a régi lenni. Te vagy az oka en...- megpofozott.
- ÉN?! Miért én vagyok az oka?!
- Mert... sze.. mindegy! - felálltam. Dühömben kettétörtem a cigit.
- ... Gyűlöllek!! - Zokogva elrohant előttem. Kiment becsapva maga mögött az ajtót. Lehajtott fejjel leültem a székre. A fejemhez emeltem a kezem. Sírni kezdtem.
- Miért pont velem...? - markoltam bele a hajamba. - MIÉRT?! - ismételtem meg hangosabban. Most már tényleg nincs hova tovább. Számomra megszűnt minden. Elvesztettem mindent, ami fontos volt számomra... Vége van mindennek.

11.Fejezet Furcsa vacsora

     Összekuporodtam az ágyamon. Bámulom a parkettát, mintha olyan érdekes lenne. A takarómat az egyik kezemmel birizgáltam. Unottan nézem. Csak ő jár a fejemben. semmi más. De lehet, hogy örökre elveszítettem. Sőt. Biztosan. Ha már barátkozni sem akar velem, akkor már tényleg vége. Nem kellett volna megtörténnie. Először azt hittem, hogy csak álmodom. De nem így van. ez a szörnyű valóság. Mindig is reménykedtem, hogy ez nem fog megtörténni. Ez csak rossz álom marad. De még is megtörtént. Eljött ez a nap, mikor úgy érzem, mindent elvesztettem. De mitől olyan Jack-nek a szeme? Felemás. Vörös és zöld. Ez nagyon ritka. Főleg a vörös. Valami nem stimmel vele... Na jó. Alapból egy pszichopata, de az is furcsa, ahogyan kinéz. Mintha nem lenne teljesen emberi. De mindegy is. Nem fogok vele foglalkozni.

Felültem. Kómás fejjel kikeltem az ágyamból. Kimentem. Lementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Csak bámulok bele. Megnéztem, hogy van e itthon valami ehető. Biztos, hogy van, csak nem az amit én akarok enni. Kivettem hát egy kis Whiskey-t, majd felindultam a szobámba. Beültem a gépem elé. Facebook-on nézegettem Hilary adatlapját, közben iszogattam. Mikor kiittam az üveget, leejtettem. Széttört. Az üvegdarabkák szétszóródtak a parkettán. Arra eszméltem, hogy anyu veri a fejem.
- Mi va'?!
- Már megint ittál?!
- Nem! - Mordultam fel. Felcsuklok.
- Dehogynem... - Hátrál.
- Ő volt! - mutattam a szétszóródott üvegdarabokra. - Csak úgy rám tört, majd leugrott a torkomon... - sírni kezdtem.
- Persze... Olyan vagy mint egy négy éves kisgyerek... - kiment.
- Anya! - üvöltöttem, de mit sem használt. Elment. Kinyújtottam a karom, majd lehajtottam a fejem. Elaludtam, azt suttogva; Nem értek semmit...

Reggel a nyálam a székre folyt. A szék lenyomata az arcomban volt. Másnaposan felkeltem a székből. A szekrényemből kikaptam egy alsóneműt. A székem támlájáról levettem a törölközőmet, majd kiindultam a fürdőbe. Megnyitottam a csapot, majd beálltam a zuhany alá. Folyattam magamra feleslegesen a forró vizet. A gőz felhő egyre nagyobb és nagyobb lett a fürdőben. Kis idő után elzártam, majd a kezembe fogtam a sampont. A tenyerembe nyomtam egy kicsit, majd elkezdtem vele a hajamat dörzsölni. Kicsit rajta hagytam, majd lemostam. Megismételtem ezt csak a tusfürdővel, és szétkentem a testemen.

Kijöttem a zuhany alól. Megtörölköztem. Felvettem az alsóm, majd kezemben a törölközővel, visszamentem a szobámba. Kivettem a szekrényemből egy fekete pólót és egy farmert. Felvettem őket. A táskámba is gyorsan bepakoltam, majd ismét kimentem a fürdőbe. Megcsináltam a hajam, majd felvettem a cipőm. Eltettem egy kis pénzt a nadrágzsebembe, majd a dzsekimet is felvettem. A táskámat az egyik vállamra kaptam, majd kiléptem a házból. Elindultam a suliba. Hilary bizonyára rám sem fog nézni... Nem akar velem barátkozni se. Olyan szar belegondolni, hogy ez tényleg megtörtént.
A suliba beérve levettem a dzsekim, majd a teremhez sétáltam. Bementem. Zeke, Sharon és Hilary nevetgéltek. Lehajtott fejjel leültem a helyemre. Lehajtottam a fejem a padra. Lóbáltam a lábam. A cipőmet bámultam, mitha olyan érdekes lenne. A tanár hangja zökkentett ki. Felkaptam a fejem. A táblára sietett a tekintetem. Unalmasan néztem, ahogy a tanár újra és újra tele írja. Nem jegyzeteltem le semmit. Nincs hozzá kedvem. Élni alig van kedvem, nem majd még írni fogok vagy nyolc oldalt...

Felsóhajtottam. Rick mellettem pofákat vágott Rinnek, aki viszonozta ezt. A tanár rájuk szót, hogy ne órán "udvaroljanak" egymásnak. Rin kipirulva lehajtotta a fejét. Rick pedig csak nevetett.

Kiléptem a terem ajtón, nagyokat sóhajtva. Nekidőltem a falnak. Bámultam a régi tabló képeket, amik fel vannak rakosgatva. Egyszer majd talán a mi osztályunk is kint lesz. Ha eljutnak odáig.Rick is bukásra áll vagy hat tantárgyból. Nem tudom mégis hova akar jutni ezzel a teljesítményével.

A csöngő hangjára bekoslattam a terembe. Lehajtott fejjel leültem. Bámultam a padot. Kis idő után előpakoltam a műszaki cuccom. Rick is leült mellém. Meglökdösött.
- Mi van? - néztem rá fapofával.
- Mi ez a mai hangulat? - röhögött.
- Semmi. - visszafordultam. Ismét elkezdtem bámulni az asztalt.
- A semmi miatt vagy egész nap ilyen zombi?
- Igen.
- Pff... - ráütött a fejemre - Nem vagy normális.
- Áucs.... -fogtam meg a fejem. - Miért is? - néztem rá.
- Mert valami nagy gáz van. És tuti, hogy csaj van a dologban.
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy ismerem ezt az állapotot. Ezt az arckifejezést.
- Értem. - visszafordítottam a fejem.
- Na! De akkor csak van valamelyik csajjal valami! Ki az? Az osztályból van? - lelkesedett.
- Nem. - vágtam rá a hazugságot.
- A francokat! Tuti, hogy... - nézett körbe az osztályban. A fülemhez hajolt. - Rin... Igaz?
- Mi van?! - ellöktem.
- Tudtam! - nevet. - Teljesen elárultad magad.
- Idióta!
- Most mi van? Tőlem aztán. Tied lehet.
- M-mi az, hogy a-az enyém lehet?
- Mert én nem őt akarom megfűzni... - lehunyja a szemét. Mosolyog. - Hanem Hilary-t. - Ökölbe szorult a kezem. - És biztos, hogy nem sokára sikerülni is fog.- kinyitotta a szemeit.
- Muszáj?!
- Heh? - fordult felém.
- Megmondtam, hogy előttem ne beszélj az ilyen szarról!
- Mi az, hogy szar? Te is csináltad már nem?! - lesütöttem a szemeim.
- Komolyan. Olyan vagy, mint egy gyerek.
- Nem! Aki olyan, mint egy gyerek, az te vagy!
- Miért?! - álltam fel.
- Hogy miért? - Ő szintén. Mindenki minket néz. - Azért, mert engem csesztetsz, azt te is ilyen voltál régen! Emlékezz csak vissza!!
- De már nem!
- Persze... -gúnyosan oldalra fordult, majd visszanézett rám. - Sosem változol. Még mindig ugyanolyan vagy. Nem rejtheted el a régi éned.
- Fogd be!
- Amúgy is. Mit kapod fel ezen a vizet, hogy megakarom Hilary-t fűzni? - Megint ökölbe szorult a kezem.
- *morgás* Mi az, hogy mit kapom fel a vizet? Azért mert nem ezt érdemli te ökörállat!
- Anyád... - ült le. - sóhajtottam, majd én is így tettem.

Utolsó órán már csak a csöngőt vártam nagy erőkkel, hogy kiszabadulhassak innen végre. Kis idő múlva meg is szólalt. Villámgyorsan összepakoltam, majd a szekrényemhez siettem. Kivettem belőle a dzsekimet, majd felvettem. Bezártam a szekrényem, majd kiindultam a suli bejáratán. Épp tettem be a fülesem, mikor valaki a nevem kiáltotta. Hátrafordultam.
- Ville. Miért üvöltöztetek Rick-kel?
- Hagyjuk Szokásos. - fordultam vissza.
- De... - futott elém.
- Mi van? - forgattam a szemeim.
- A múltkor... Mielőtt történt veled valami. Megmentettél.
- Ahj... - emeltem a fejemhez a kezem. - Felejtsd el. - vakartam meg a tarkóm.
- De hát.
- Semmi de hát. Nem jelent semmit.
- Csak meg szeretném köszönni! - emelte fel a hangját. Kikerekedtek a szemeim.
- Erőszakos egy nőszemély vagy te. - mosolyogtam.
- Nő-nőszemély? - pirult el.
- Miért? Tán fiú vagy? - nevettem el magam.
- Nem. De visszatérve. Úgy szeretném megköszönni, hogy eljössz hozzám vacsorára. - mosolygott.
- A szüleid tuti nem örülnének neki...
- Öhm. Nincsenek... - hajtotta le a fejét.
- Egyedül élsz?
- Nem teljesen... De nem ez a lényeg! - nézett rám. - Így szeretném megköszönni! És nincs apelláta!
- Oké...
- Akkor... Ma?
- Hát... - fordultam el. Hogy őszinte legyek nincs sok kedvem ehhez.
- Na...
- Jól van.
- Okés!
- De figyu... Azt sem tudom, hol laksz.
- Ha most hazakísérsz megtudod. - nevetett. Sóhajtva elindultam.

Miután hazakísértem, elindultam haza. Este hét órát beszéltünk meg. Azt mondta, hogy ne késsek. Megpróbálok.

Mikor hazaértem és levetkőztem, gyors bepakoltam másnapra, majd az ágyam mellé dobtam. A fürdőbe siettem, majd beálltam a zuhany alá. Azután felöltöztem itthoni ruhába és bevetődtem az ágyamba. Bekapcsoltam a tévém, majd azt bámultam.

Egészen fél hétig bámultam a tévémet. Észbe kaptam, majd felöltöztem. Kimentem a lakásból, bezárva a bejárati ajtót. Elindultam Rin-hez. Fél óra sétálás után megérkeztem. Kis hezitálás után bekopogtam. Egy nálam fél fejjel magasabb fiú nyitott ajtót. Fekete haja van.
- Te vagy Ville, igaz?
- Igen...
- Gyere be. - lépett hátrébb az ajtótól. Így is tettem. Bezárta mögöttem az ajtót. Bementem, majd levettem a dzsekim és a cipőm. - Erre. - állt elém. elindult egy irányba. Követni kezdtem. Bevezetett a konyhájukba. finom illatok terjengtek. A fiú felüvöltött, Rinnek. Kis idő múlva lejött.
- Szia Ville! - huppant le a székbe. Maga elé fogta a kaját (Rizs rántott hallal) és enni kezdett. Kisebb hezitálás után én is így tettem. Vele szembe ültem le. A fiú mellé.
 - Rin? Finom a kajám?
- Mint mindig Ayu! Most is nagyon finom! - nyomott egy puszit az arcára.
- Örülök. - mosolyog.
- Öhm... Rin? Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Ő a barátod? - Mindketten felnevettek.
- Dehogy is! A bátyám! - nevetett. Meglepődtem. Azt hittem, hogy a pasija. Bár nagyon hasonlít rá. De mindegy.
- Értem. - ettem tovább. Finom a kaja. Nem főz rosszul ez az alak.

Miután végeztünk a kajálással, Rin még egyszer megköszönte. Csak mosolyogtam, majd hazaindultam. Be kell vallanom. Elsőre azt hittem, hogy nem fogok jól kijönni Rinnel. De úgy tűnik... Most ő az egyetlen "barátom".

10.Fejezet Fájdalmas beszéd

    Csak bámulok magam elé. Annyira megijedtem ettől a nőtől. Miért volt itt? Itt halt volna meg? Vagy mégis mi a fene?
Lehunytam a szemeimet. Aludni próbáltam. Nem sok sikerrel. Egész éjjel csak forgolódtam.
Kora hajnalban felültem az ágyon. A lábam még mindig nagyon fáj. Mennyi ideig fognak itt tartani? Már haza akarok menni. Látni akarom Hilary-t. És megkeresni ezt a szemétládát... Bár anyu azt mondta, hogy hilary meg fog látogatni.
Visszadőltem az ágyra. Bámulom a plafont. Fáj a kezem. Nem sokkal később egy ápolónő bejött. Közölte, hogy menjek le a reggelimért. Kösz.. Járni sem tudok.
Felkeltem. Megpróbáltam elindulni. Már ment. Azt hittem, hogy rá sem tudnék állni a lábamra. Jó azért fáj, ha rálépek, de menni tudok vele.
Lementem a büfébe. Vettem magamnak kaját, majd leültem egy asztalhoz. A bejáraton ki-be mászkálnak az emberek. Őket néztem, miközben ettem.
Mikor befejeztem a kajálást, visszaindultam a szobámba. Miközben mentem, nekem rohant egy orvos. A műtőbe ment. Egy ideig csak néztem, majd megfordultam és tovább mentem. Bementem. Az ápolónő pont bent volt.
- Izé.. - ültem le. - Meddig fognak bent tartani?
- Egy hétig. - kiment. Az ablakhoz léptem. Bámultam a lenti történéseket. Pont a parkolóra néz az ablak. A kocsik be- és kiparkolnak. - Még egy hét... - motyogtam és bámultam ki az ablakon.

 *Egy héttel később*

    Egy kisebb táskával a kezemben, kiléptem a kórház bejáratán. Anyu elém jött az egyik ismerősével, akinek a kocsijával hazamentünk.  
Kiszálltam az autóból. Elköszöntünk, majd bementünk a házba. Felmentem a szobámba, majd lepakoltam. Azonnal bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. 
- Kicsim! - kiabált fel anyu.
- Igen? - zártam el a csapot.
- Kérsz valami kaját?
- Jah. - nyitottam meg újra. Folytattam a tusolást. Mikor végeztem, magamra tekertem egy törölközőt. Visszaindultam a szobámba. Felöltöztem. Holnapután már mehetek is suliba. Annyira nem várom. Mikor a kórházban Hilary meglátogatott, csak abból állt, hogy megkérdezte hogy vagyok. Aztán beszélgettünk egy kicsit, majd elment. Ráadásul remegett, mikor bejött. Biztos, hogy fél tőlem. Megértem. Én is félnék magamtól. Hiszen egyszer csak meglátta azt az oldalamat, amit a legkevésbé sem akartam, hogy megtudja, hogy létezik egyáltalán. 
Lementem a konyhába. Anyu főzött. Beleszippantottam a levegőbe. 
- Hmm.. Mit főzöl?
- Rántott csirkecombot, krumplival.
- Hmm.. - nyaltam körbe a számat.
- Mindjárt kész van. 
- Oké. - leültem az asztalhoz. Anyu elém tette az ételt. Komolyan. Négy évesnek érzem magamat. De azért jó érzés, hogy anyu annak ellenére, ahogyan bánok vele kedves. 
Elkezdtem enni. - Nagyon finom. - rágtam tovább.
- Köszi. De ne beszélj teli szájjal. - nevetett. Bement a nappaliba. Én ettem a kajámat tovább. 
Mikor megettem, elmosogattam. Felmentem a szobámba. Benyomtam a gépemet. Youtube-on elindítottam a ONE OK ROCK - The beginning számot. Énekeltem a szövegét. A zene alatt átfutott az agyamon az egész ami történt. De nem érdekelt. Énekeltem tovább és próbáltam nem rá gondolni. De nem fogom tudni elfelejteni ezt az egészet.
Mikor vége lett a számnak, kikapcsoltam a gépemet. Nem tudnék rajta semmit sem csinálni. Bevetődtem az ágyamba. Még mindig fáj egy kicsit az a karom, amelyiket ez a rohadék ellőtte. Az a szerencsém, hogy nem az a kezem, amelyikkel írok. 
A kezemet a nyakam mögé hajtottam. Csak bámultam a plafonomat. A nap bevilágít az ablakomon. Pont a fejem mellé süt. Lehunytam a szememet. Elnyomott a tudatlanság. 
Kicsivel később, arra keltem, hogy anyu lökdös. Lassan kinyitottam a szememet.
- Mi van? - ásítottam el magam.
- Itt van Hilary. 
- MI?! - azonnal felültem. Anyu kiment. Hilary bejött. Kikerekedett a szemem. Éreztem, hogy elpirulok. 
- Szia Ville.
- Szi-szia.. - hajtottam le a fejemet. Leült az ágyam másik végébe. 
- Figyu.. Mikor jössz suliba?
- Holnapután. Miért?
- Csak kérdeztem... - Lehajtotta a fejét. - Tényleg! - nyúlt bele a szatyorjába. - Tessék! - felém nyújtott egy kisebb dobozt.
- Mi ez? 
- Bonts ki! - így is tettem. Meglepődtem. Ugyanis ez az ő szív alakú nyaklánca, amit még tavaly nyáron adtam neki. 
- Miért adtad ezt ide? - emeltem ki a nyakláncot.
- Annak idején, még nem sejtettem. De most már igen... - kikerekedtek a szemeim. Csak ne jöjjön rá... - Azt hogy... Így akartad elterelni a "pszichopata" énedről a figyelmet? - Uh... Hatalmas kő esett le a szívemről.
- Igen. - vágtam rá a hazugságot. 
- Akkor oké. 
- De miért adtad ezt most nekem? - tettem vissza a dobozba.
- Azért, hogy tartsd meg. Nekem nem kell. - Mi? 
- Miért? 
- Mert... - rám nézett. - Ville. Most nagyon figyelj. Nem szeretnék egy olyan emberrel, mint te barátkozni. Egyszerűen csak félek. Jó. Értem, hogy megmentettél, amiért nagyon hálás vagyok, de... Nem szeretném, ha "megvadulnál" és nekem jönnél... - Lehajtotta a fejét. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Most ezzel a szívembe döfött. Jó mélyen. Szó szerint fájt. Ettől tartottam. Hogy meglátja ezt az oldalamat, és megijed tőlem olyan szinten, hogy látni sem akar. 
- Értem... - lehajtottam a fejem.
- Bocs... - Felkapta a szatyrát, majd kiment. Csak bámultam erre a nyakláncra. Átfutott az agyamon ahogyan odaadtam neki. 
*Visszaemlékszik*

- Tessék! - nyújtottam felé a dobozt.
- Mi ez?
- Ajándék. - vontam meg a vállamat. 
- Köszi... - elkezdte kibontani. Kiveszi a nyakláncot. - Vííí! Ez csodaszép! - visított. - Köszönöm. - rám mosolygott. 
- Nincs mit. - elmosolyodtam. 

Kár volt ez a "harcolás". Ennek az egésznek meg sem szabadott volna történnie. Ez a Jack... Csak kerüljön a szemem elé. Kivégzem! 
     

9.Fejezet Árny

    Nézem a plafont. Hol az egyik kezemet, hol pedig a másikat próbálom mozgatni. Rohadtul fáj. A lábamra pillantottam. Egy kötés van rajta. Kissé átvérzett. Nem is érzem.

Megpróbáltam felülni. Nagy nyögésekkel és fájdalmakkal, de felültem. Kinéztem az ablakon. Egy fa van előtte. A szél mozgatja a lombkoronáját. A nap pedig egy-egy ponton besüt. Egyfolytában az a jelenet futott át az agyamon, hogy Hilary-nek üvöltöttem, hogy fusson. Ő hívta volna ki a mentőket?
Nézem a fa leveleit. Olyan, mintha kis kezek integetnének nekem. Elmosolyodtam rajta. Anyu vajon tudja mi történt? És Rick? Először, hogy őszinte legyek, azt hittem Rick rabolta el Hilary-t. Hiszen előtte ő köcsögösködött velem. Legszívesebben orrba gyűrném. De az fontosabb, hogy ez az alak miért tette ezt Hilary-vel? Ha meglátom valahol, habozás nélkül nekimegyek. Amit tett velem az megbocsájthatatlan. De efelett még eltekintek. De, hogy azt bántja, aki számomra a legfontosabb, azt már nem tűröm el. Hilary számomra... Minden. Nélküle elképzelni sem tudnám az életem. Emlékszem, mielőtt beleszerettem, Rick és én egyfolytában csak szívattuk és beszólogattunk a csajoknak. Rick-nek kismillió csaja volt már, amiket kétség kívül csak megdugta őket, aztán eldobta a csajokat. Ezt soha nem fogom megérteni, hogy mire jó. Nem hittem soha azt, hogy a lányokat csak erre az egy célra lehet használni. Igenis meg kell őket ismerni. Valamelyik szintén csak dugni akar, de jó pár nem. És én ehhez tartom magamat. Szerintem nem csak megdugni kell a lányokat.

Csak bámulom ezt a fát. A nap már lenyugvóban van. Gyönyörű látvány. Hirtelen egy ápolónő benyit. Úgy a 20-as évei körül lehet.
- Látogatója van. - Csak néztem rá. Kiment. Kis idő múlva az ajtó ismét kinyílt.
- Kicsim! Jól vagy?! Minden oké?! - Rohant hozzám anyu.
- Igen. Nincs semmi bajom...
- De hát.
- Mondom, hogy semmi nincs... Jól vagyok.
- Tiszta vér a lábad! A kezed szintén! Az ápolónő mondta, hogy éppen hogy megtudták menteni az életedet! - Zokogni kezdett. - És te azt mondod, hogy semmi sincs?
- Anya...
- Amúgy is?! Mit műveltél te?
- Hagyjuk. - lehajtottam a fejemet.
- Fiam!
- Anya! Azt mondtam hagyjuk! - mérgesen ránéztem. Nem szükséges, hogy bárki is megtudja ezt az egészet, ami történt. Semmi kedvem bárkinek is magyarázkodni.
- Kicsim. Hilary üzeni, hogy majd valamikor meglátogat. - Mi? Azonnal elpirultam.
- O-oké... - Benyitott az ápolónő.
- Asszonyom. Lejárt a látogatási idő.
- Rendben.. - sóhajt. - Szia kicsim. - adott egy puszit, majd kiment. Az ápolónő szintén. Ismét magamra maradtam.

Próbálok elaludni. Egyszerűen nem megy... Folyamatosan Hilary-n jár az eszem. Mi van, ha most megrémült tőlem? És ha soha többé nem fog tudni úgy nézni rám, mint régen? Abba belepusztulnék. Egyszerűen belegondolni sem merek, milyen lenne. Teljesen elveszettnek érezném magam. Hilary nélkül semmit sem érne az életem.
Lehunytam a szemeimet. Ismét megpróbálkoztam az alvással. Már majdnem elnyomott a tudatlanság, mikor furcsa zajt hallottam meg. Azonnal kipattantak a szemeim. Valamiféle kaparászás. Körbenéztem. Sehol nincs senki. Még is hallom. A sarokraa pillantottam. Egy árny. Vagyis arra hasonlító dolog. Gubbasztott. Most síró hangot is hallottam a kaparászás mellé. Felültem. Csak bámultam az árnyat.
- Ki vagy? - remeg a hangom. Megijedtem.Hátrafordult. Egy nő. Ijesztővé vált az arca. Egyszerűen eltorzult. Felüvöltöttem.

(CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE NÉZD MEG!)

Felakartam állni, de nem ment. Lehunytam a szememet. - Csak álmodom... - hajtogattam folyamatosan. Kinyitottam a szemem. Már nem volt ott. Ledőltem az ágyra. A szívem a torkomban dobog. Sóhajtva felnéztem a plafonra. Egyszerűen lövésem sincsen, hogy láthattam ilyet... Képzeltem? Mi van velem? Miért?
A fejemhez emeltem a kezemet. Eltakartam a szememet. Kis idő után elemeltem a kezemet. A nő ismét itt volt, csak most a plafonon.
- KI A FRANC VAGY?! - üvöltöttem. - Nem.. Ő nincs itt... Nincs itt.. - hunytam le a szemeimet. Mikor kinyitottam, ismét eltűnt. Mi a franc ez?! Miért látom őt?! Vagyis inkább... ezt.