11.Fejezet Furcsa vacsora

     Összekuporodtam az ágyamon. Bámulom a parkettát, mintha olyan érdekes lenne. A takarómat az egyik kezemmel birizgáltam. Unottan nézem. Csak ő jár a fejemben. semmi más. De lehet, hogy örökre elveszítettem. Sőt. Biztosan. Ha már barátkozni sem akar velem, akkor már tényleg vége. Nem kellett volna megtörténnie. Először azt hittem, hogy csak álmodom. De nem így van. ez a szörnyű valóság. Mindig is reménykedtem, hogy ez nem fog megtörténni. Ez csak rossz álom marad. De még is megtörtént. Eljött ez a nap, mikor úgy érzem, mindent elvesztettem. De mitől olyan Jack-nek a szeme? Felemás. Vörös és zöld. Ez nagyon ritka. Főleg a vörös. Valami nem stimmel vele... Na jó. Alapból egy pszichopata, de az is furcsa, ahogyan kinéz. Mintha nem lenne teljesen emberi. De mindegy is. Nem fogok vele foglalkozni.

Felültem. Kómás fejjel kikeltem az ágyamból. Kimentem. Lementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Csak bámulok bele. Megnéztem, hogy van e itthon valami ehető. Biztos, hogy van, csak nem az amit én akarok enni. Kivettem hát egy kis Whiskey-t, majd felindultam a szobámba. Beültem a gépem elé. Facebook-on nézegettem Hilary adatlapját, közben iszogattam. Mikor kiittam az üveget, leejtettem. Széttört. Az üvegdarabkák szétszóródtak a parkettán. Arra eszméltem, hogy anyu veri a fejem.
- Mi va'?!
- Már megint ittál?!
- Nem! - Mordultam fel. Felcsuklok.
- Dehogynem... - Hátrál.
- Ő volt! - mutattam a szétszóródott üvegdarabokra. - Csak úgy rám tört, majd leugrott a torkomon... - sírni kezdtem.
- Persze... Olyan vagy mint egy négy éves kisgyerek... - kiment.
- Anya! - üvöltöttem, de mit sem használt. Elment. Kinyújtottam a karom, majd lehajtottam a fejem. Elaludtam, azt suttogva; Nem értek semmit...

Reggel a nyálam a székre folyt. A szék lenyomata az arcomban volt. Másnaposan felkeltem a székből. A szekrényemből kikaptam egy alsóneműt. A székem támlájáról levettem a törölközőmet, majd kiindultam a fürdőbe. Megnyitottam a csapot, majd beálltam a zuhany alá. Folyattam magamra feleslegesen a forró vizet. A gőz felhő egyre nagyobb és nagyobb lett a fürdőben. Kis idő után elzártam, majd a kezembe fogtam a sampont. A tenyerembe nyomtam egy kicsit, majd elkezdtem vele a hajamat dörzsölni. Kicsit rajta hagytam, majd lemostam. Megismételtem ezt csak a tusfürdővel, és szétkentem a testemen.

Kijöttem a zuhany alól. Megtörölköztem. Felvettem az alsóm, majd kezemben a törölközővel, visszamentem a szobámba. Kivettem a szekrényemből egy fekete pólót és egy farmert. Felvettem őket. A táskámba is gyorsan bepakoltam, majd ismét kimentem a fürdőbe. Megcsináltam a hajam, majd felvettem a cipőm. Eltettem egy kis pénzt a nadrágzsebembe, majd a dzsekimet is felvettem. A táskámat az egyik vállamra kaptam, majd kiléptem a házból. Elindultam a suliba. Hilary bizonyára rám sem fog nézni... Nem akar velem barátkozni se. Olyan szar belegondolni, hogy ez tényleg megtörtént.
A suliba beérve levettem a dzsekim, majd a teremhez sétáltam. Bementem. Zeke, Sharon és Hilary nevetgéltek. Lehajtott fejjel leültem a helyemre. Lehajtottam a fejem a padra. Lóbáltam a lábam. A cipőmet bámultam, mitha olyan érdekes lenne. A tanár hangja zökkentett ki. Felkaptam a fejem. A táblára sietett a tekintetem. Unalmasan néztem, ahogy a tanár újra és újra tele írja. Nem jegyzeteltem le semmit. Nincs hozzá kedvem. Élni alig van kedvem, nem majd még írni fogok vagy nyolc oldalt...

Felsóhajtottam. Rick mellettem pofákat vágott Rinnek, aki viszonozta ezt. A tanár rájuk szót, hogy ne órán "udvaroljanak" egymásnak. Rin kipirulva lehajtotta a fejét. Rick pedig csak nevetett.

Kiléptem a terem ajtón, nagyokat sóhajtva. Nekidőltem a falnak. Bámultam a régi tabló képeket, amik fel vannak rakosgatva. Egyszer majd talán a mi osztályunk is kint lesz. Ha eljutnak odáig.Rick is bukásra áll vagy hat tantárgyból. Nem tudom mégis hova akar jutni ezzel a teljesítményével.

A csöngő hangjára bekoslattam a terembe. Lehajtott fejjel leültem. Bámultam a padot. Kis idő után előpakoltam a műszaki cuccom. Rick is leült mellém. Meglökdösött.
- Mi van? - néztem rá fapofával.
- Mi ez a mai hangulat? - röhögött.
- Semmi. - visszafordultam. Ismét elkezdtem bámulni az asztalt.
- A semmi miatt vagy egész nap ilyen zombi?
- Igen.
- Pff... - ráütött a fejemre - Nem vagy normális.
- Áucs.... -fogtam meg a fejem. - Miért is? - néztem rá.
- Mert valami nagy gáz van. És tuti, hogy csaj van a dologban.
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy ismerem ezt az állapotot. Ezt az arckifejezést.
- Értem. - visszafordítottam a fejem.
- Na! De akkor csak van valamelyik csajjal valami! Ki az? Az osztályból van? - lelkesedett.
- Nem. - vágtam rá a hazugságot.
- A francokat! Tuti, hogy... - nézett körbe az osztályban. A fülemhez hajolt. - Rin... Igaz?
- Mi van?! - ellöktem.
- Tudtam! - nevet. - Teljesen elárultad magad.
- Idióta!
- Most mi van? Tőlem aztán. Tied lehet.
- M-mi az, hogy a-az enyém lehet?
- Mert én nem őt akarom megfűzni... - lehunyja a szemét. Mosolyog. - Hanem Hilary-t. - Ökölbe szorult a kezem. - És biztos, hogy nem sokára sikerülni is fog.- kinyitotta a szemeit.
- Muszáj?!
- Heh? - fordult felém.
- Megmondtam, hogy előttem ne beszélj az ilyen szarról!
- Mi az, hogy szar? Te is csináltad már nem?! - lesütöttem a szemeim.
- Komolyan. Olyan vagy, mint egy gyerek.
- Nem! Aki olyan, mint egy gyerek, az te vagy!
- Miért?! - álltam fel.
- Hogy miért? - Ő szintén. Mindenki minket néz. - Azért, mert engem csesztetsz, azt te is ilyen voltál régen! Emlékezz csak vissza!!
- De már nem!
- Persze... -gúnyosan oldalra fordult, majd visszanézett rám. - Sosem változol. Még mindig ugyanolyan vagy. Nem rejtheted el a régi éned.
- Fogd be!
- Amúgy is. Mit kapod fel ezen a vizet, hogy megakarom Hilary-t fűzni? - Megint ökölbe szorult a kezem.
- *morgás* Mi az, hogy mit kapom fel a vizet? Azért mert nem ezt érdemli te ökörállat!
- Anyád... - ült le. - sóhajtottam, majd én is így tettem.

Utolsó órán már csak a csöngőt vártam nagy erőkkel, hogy kiszabadulhassak innen végre. Kis idő múlva meg is szólalt. Villámgyorsan összepakoltam, majd a szekrényemhez siettem. Kivettem belőle a dzsekimet, majd felvettem. Bezártam a szekrényem, majd kiindultam a suli bejáratán. Épp tettem be a fülesem, mikor valaki a nevem kiáltotta. Hátrafordultam.
- Ville. Miért üvöltöztetek Rick-kel?
- Hagyjuk Szokásos. - fordultam vissza.
- De... - futott elém.
- Mi van? - forgattam a szemeim.
- A múltkor... Mielőtt történt veled valami. Megmentettél.
- Ahj... - emeltem a fejemhez a kezem. - Felejtsd el. - vakartam meg a tarkóm.
- De hát.
- Semmi de hát. Nem jelent semmit.
- Csak meg szeretném köszönni! - emelte fel a hangját. Kikerekedtek a szemeim.
- Erőszakos egy nőszemély vagy te. - mosolyogtam.
- Nő-nőszemély? - pirult el.
- Miért? Tán fiú vagy? - nevettem el magam.
- Nem. De visszatérve. Úgy szeretném megköszönni, hogy eljössz hozzám vacsorára. - mosolygott.
- A szüleid tuti nem örülnének neki...
- Öhm. Nincsenek... - hajtotta le a fejét.
- Egyedül élsz?
- Nem teljesen... De nem ez a lényeg! - nézett rám. - Így szeretném megköszönni! És nincs apelláta!
- Oké...
- Akkor... Ma?
- Hát... - fordultam el. Hogy őszinte legyek nincs sok kedvem ehhez.
- Na...
- Jól van.
- Okés!
- De figyu... Azt sem tudom, hol laksz.
- Ha most hazakísérsz megtudod. - nevetett. Sóhajtva elindultam.

Miután hazakísértem, elindultam haza. Este hét órát beszéltünk meg. Azt mondta, hogy ne késsek. Megpróbálok.

Mikor hazaértem és levetkőztem, gyors bepakoltam másnapra, majd az ágyam mellé dobtam. A fürdőbe siettem, majd beálltam a zuhany alá. Azután felöltöztem itthoni ruhába és bevetődtem az ágyamba. Bekapcsoltam a tévém, majd azt bámultam.

Egészen fél hétig bámultam a tévémet. Észbe kaptam, majd felöltöztem. Kimentem a lakásból, bezárva a bejárati ajtót. Elindultam Rin-hez. Fél óra sétálás után megérkeztem. Kis hezitálás után bekopogtam. Egy nálam fél fejjel magasabb fiú nyitott ajtót. Fekete haja van.
- Te vagy Ville, igaz?
- Igen...
- Gyere be. - lépett hátrébb az ajtótól. Így is tettem. Bezárta mögöttem az ajtót. Bementem, majd levettem a dzsekim és a cipőm. - Erre. - állt elém. elindult egy irányba. Követni kezdtem. Bevezetett a konyhájukba. finom illatok terjengtek. A fiú felüvöltött, Rinnek. Kis idő múlva lejött.
- Szia Ville! - huppant le a székbe. Maga elé fogta a kaját (Rizs rántott hallal) és enni kezdett. Kisebb hezitálás után én is így tettem. Vele szembe ültem le. A fiú mellé.
 - Rin? Finom a kajám?
- Mint mindig Ayu! Most is nagyon finom! - nyomott egy puszit az arcára.
- Örülök. - mosolyog.
- Öhm... Rin? Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Ő a barátod? - Mindketten felnevettek.
- Dehogy is! A bátyám! - nevetett. Meglepődtem. Azt hittem, hogy a pasija. Bár nagyon hasonlít rá. De mindegy.
- Értem. - ettem tovább. Finom a kaja. Nem főz rosszul ez az alak.

Miután végeztünk a kajálással, Rin még egyszer megköszönte. Csak mosolyogtam, majd hazaindultam. Be kell vallanom. Elsőre azt hittem, hogy nem fogok jól kijönni Rinnel. De úgy tűnik... Most ő az egyetlen "barátom".

10.Fejezet Fájdalmas beszéd

    Csak bámulok magam elé. Annyira megijedtem ettől a nőtől. Miért volt itt? Itt halt volna meg? Vagy mégis mi a fene?
Lehunytam a szemeimet. Aludni próbáltam. Nem sok sikerrel. Egész éjjel csak forgolódtam.
Kora hajnalban felültem az ágyon. A lábam még mindig nagyon fáj. Mennyi ideig fognak itt tartani? Már haza akarok menni. Látni akarom Hilary-t. És megkeresni ezt a szemétládát... Bár anyu azt mondta, hogy hilary meg fog látogatni.
Visszadőltem az ágyra. Bámulom a plafont. Fáj a kezem. Nem sokkal később egy ápolónő bejött. Közölte, hogy menjek le a reggelimért. Kösz.. Járni sem tudok.
Felkeltem. Megpróbáltam elindulni. Már ment. Azt hittem, hogy rá sem tudnék állni a lábamra. Jó azért fáj, ha rálépek, de menni tudok vele.
Lementem a büfébe. Vettem magamnak kaját, majd leültem egy asztalhoz. A bejáraton ki-be mászkálnak az emberek. Őket néztem, miközben ettem.
Mikor befejeztem a kajálást, visszaindultam a szobámba. Miközben mentem, nekem rohant egy orvos. A műtőbe ment. Egy ideig csak néztem, majd megfordultam és tovább mentem. Bementem. Az ápolónő pont bent volt.
- Izé.. - ültem le. - Meddig fognak bent tartani?
- Egy hétig. - kiment. Az ablakhoz léptem. Bámultam a lenti történéseket. Pont a parkolóra néz az ablak. A kocsik be- és kiparkolnak. - Még egy hét... - motyogtam és bámultam ki az ablakon.

 *Egy héttel később*

    Egy kisebb táskával a kezemben, kiléptem a kórház bejáratán. Anyu elém jött az egyik ismerősével, akinek a kocsijával hazamentünk.  
Kiszálltam az autóból. Elköszöntünk, majd bementünk a házba. Felmentem a szobámba, majd lepakoltam. Azonnal bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. 
- Kicsim! - kiabált fel anyu.
- Igen? - zártam el a csapot.
- Kérsz valami kaját?
- Jah. - nyitottam meg újra. Folytattam a tusolást. Mikor végeztem, magamra tekertem egy törölközőt. Visszaindultam a szobámba. Felöltöztem. Holnapután már mehetek is suliba. Annyira nem várom. Mikor a kórházban Hilary meglátogatott, csak abból állt, hogy megkérdezte hogy vagyok. Aztán beszélgettünk egy kicsit, majd elment. Ráadásul remegett, mikor bejött. Biztos, hogy fél tőlem. Megértem. Én is félnék magamtól. Hiszen egyszer csak meglátta azt az oldalamat, amit a legkevésbé sem akartam, hogy megtudja, hogy létezik egyáltalán. 
Lementem a konyhába. Anyu főzött. Beleszippantottam a levegőbe. 
- Hmm.. Mit főzöl?
- Rántott csirkecombot, krumplival.
- Hmm.. - nyaltam körbe a számat.
- Mindjárt kész van. 
- Oké. - leültem az asztalhoz. Anyu elém tette az ételt. Komolyan. Négy évesnek érzem magamat. De azért jó érzés, hogy anyu annak ellenére, ahogyan bánok vele kedves. 
Elkezdtem enni. - Nagyon finom. - rágtam tovább.
- Köszi. De ne beszélj teli szájjal. - nevetett. Bement a nappaliba. Én ettem a kajámat tovább. 
Mikor megettem, elmosogattam. Felmentem a szobámba. Benyomtam a gépemet. Youtube-on elindítottam a ONE OK ROCK - The beginning számot. Énekeltem a szövegét. A zene alatt átfutott az agyamon az egész ami történt. De nem érdekelt. Énekeltem tovább és próbáltam nem rá gondolni. De nem fogom tudni elfelejteni ezt az egészet.
Mikor vége lett a számnak, kikapcsoltam a gépemet. Nem tudnék rajta semmit sem csinálni. Bevetődtem az ágyamba. Még mindig fáj egy kicsit az a karom, amelyiket ez a rohadék ellőtte. Az a szerencsém, hogy nem az a kezem, amelyikkel írok. 
A kezemet a nyakam mögé hajtottam. Csak bámultam a plafonomat. A nap bevilágít az ablakomon. Pont a fejem mellé süt. Lehunytam a szememet. Elnyomott a tudatlanság. 
Kicsivel később, arra keltem, hogy anyu lökdös. Lassan kinyitottam a szememet.
- Mi van? - ásítottam el magam.
- Itt van Hilary. 
- MI?! - azonnal felültem. Anyu kiment. Hilary bejött. Kikerekedett a szemem. Éreztem, hogy elpirulok. 
- Szia Ville.
- Szi-szia.. - hajtottam le a fejemet. Leült az ágyam másik végébe. 
- Figyu.. Mikor jössz suliba?
- Holnapután. Miért?
- Csak kérdeztem... - Lehajtotta a fejét. - Tényleg! - nyúlt bele a szatyorjába. - Tessék! - felém nyújtott egy kisebb dobozt.
- Mi ez? 
- Bonts ki! - így is tettem. Meglepődtem. Ugyanis ez az ő szív alakú nyaklánca, amit még tavaly nyáron adtam neki. 
- Miért adtad ezt ide? - emeltem ki a nyakláncot.
- Annak idején, még nem sejtettem. De most már igen... - kikerekedtek a szemeim. Csak ne jöjjön rá... - Azt hogy... Így akartad elterelni a "pszichopata" énedről a figyelmet? - Uh... Hatalmas kő esett le a szívemről.
- Igen. - vágtam rá a hazugságot. 
- Akkor oké. 
- De miért adtad ezt most nekem? - tettem vissza a dobozba.
- Azért, hogy tartsd meg. Nekem nem kell. - Mi? 
- Miért? 
- Mert... - rám nézett. - Ville. Most nagyon figyelj. Nem szeretnék egy olyan emberrel, mint te barátkozni. Egyszerűen csak félek. Jó. Értem, hogy megmentettél, amiért nagyon hálás vagyok, de... Nem szeretném, ha "megvadulnál" és nekem jönnél... - Lehajtotta a fejét. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Most ezzel a szívembe döfött. Jó mélyen. Szó szerint fájt. Ettől tartottam. Hogy meglátja ezt az oldalamat, és megijed tőlem olyan szinten, hogy látni sem akar. 
- Értem... - lehajtottam a fejem.
- Bocs... - Felkapta a szatyrát, majd kiment. Csak bámultam erre a nyakláncra. Átfutott az agyamon ahogyan odaadtam neki. 
*Visszaemlékszik*

- Tessék! - nyújtottam felé a dobozt.
- Mi ez?
- Ajándék. - vontam meg a vállamat. 
- Köszi... - elkezdte kibontani. Kiveszi a nyakláncot. - Vííí! Ez csodaszép! - visított. - Köszönöm. - rám mosolygott. 
- Nincs mit. - elmosolyodtam. 

Kár volt ez a "harcolás". Ennek az egésznek meg sem szabadott volna történnie. Ez a Jack... Csak kerüljön a szemem elé. Kivégzem! 
     

9.Fejezet Árny

    Nézem a plafont. Hol az egyik kezemet, hol pedig a másikat próbálom mozgatni. Rohadtul fáj. A lábamra pillantottam. Egy kötés van rajta. Kissé átvérzett. Nem is érzem.

Megpróbáltam felülni. Nagy nyögésekkel és fájdalmakkal, de felültem. Kinéztem az ablakon. Egy fa van előtte. A szél mozgatja a lombkoronáját. A nap pedig egy-egy ponton besüt. Egyfolytában az a jelenet futott át az agyamon, hogy Hilary-nek üvöltöttem, hogy fusson. Ő hívta volna ki a mentőket?
Nézem a fa leveleit. Olyan, mintha kis kezek integetnének nekem. Elmosolyodtam rajta. Anyu vajon tudja mi történt? És Rick? Először, hogy őszinte legyek, azt hittem Rick rabolta el Hilary-t. Hiszen előtte ő köcsögösködött velem. Legszívesebben orrba gyűrném. De az fontosabb, hogy ez az alak miért tette ezt Hilary-vel? Ha meglátom valahol, habozás nélkül nekimegyek. Amit tett velem az megbocsájthatatlan. De efelett még eltekintek. De, hogy azt bántja, aki számomra a legfontosabb, azt már nem tűröm el. Hilary számomra... Minden. Nélküle elképzelni sem tudnám az életem. Emlékszem, mielőtt beleszerettem, Rick és én egyfolytában csak szívattuk és beszólogattunk a csajoknak. Rick-nek kismillió csaja volt már, amiket kétség kívül csak megdugta őket, aztán eldobta a csajokat. Ezt soha nem fogom megérteni, hogy mire jó. Nem hittem soha azt, hogy a lányokat csak erre az egy célra lehet használni. Igenis meg kell őket ismerni. Valamelyik szintén csak dugni akar, de jó pár nem. És én ehhez tartom magamat. Szerintem nem csak megdugni kell a lányokat.

Csak bámulom ezt a fát. A nap már lenyugvóban van. Gyönyörű látvány. Hirtelen egy ápolónő benyit. Úgy a 20-as évei körül lehet.
- Látogatója van. - Csak néztem rá. Kiment. Kis idő múlva az ajtó ismét kinyílt.
- Kicsim! Jól vagy?! Minden oké?! - Rohant hozzám anyu.
- Igen. Nincs semmi bajom...
- De hát.
- Mondom, hogy semmi nincs... Jól vagyok.
- Tiszta vér a lábad! A kezed szintén! Az ápolónő mondta, hogy éppen hogy megtudták menteni az életedet! - Zokogni kezdett. - És te azt mondod, hogy semmi sincs?
- Anya...
- Amúgy is?! Mit műveltél te?
- Hagyjuk. - lehajtottam a fejemet.
- Fiam!
- Anya! Azt mondtam hagyjuk! - mérgesen ránéztem. Nem szükséges, hogy bárki is megtudja ezt az egészet, ami történt. Semmi kedvem bárkinek is magyarázkodni.
- Kicsim. Hilary üzeni, hogy majd valamikor meglátogat. - Mi? Azonnal elpirultam.
- O-oké... - Benyitott az ápolónő.
- Asszonyom. Lejárt a látogatási idő.
- Rendben.. - sóhajt. - Szia kicsim. - adott egy puszit, majd kiment. Az ápolónő szintén. Ismét magamra maradtam.

Próbálok elaludni. Egyszerűen nem megy... Folyamatosan Hilary-n jár az eszem. Mi van, ha most megrémült tőlem? És ha soha többé nem fog tudni úgy nézni rám, mint régen? Abba belepusztulnék. Egyszerűen belegondolni sem merek, milyen lenne. Teljesen elveszettnek érezném magam. Hilary nélkül semmit sem érne az életem.
Lehunytam a szemeimet. Ismét megpróbálkoztam az alvással. Már majdnem elnyomott a tudatlanság, mikor furcsa zajt hallottam meg. Azonnal kipattantak a szemeim. Valamiféle kaparászás. Körbenéztem. Sehol nincs senki. Még is hallom. A sarokraa pillantottam. Egy árny. Vagyis arra hasonlító dolog. Gubbasztott. Most síró hangot is hallottam a kaparászás mellé. Felültem. Csak bámultam az árnyat.
- Ki vagy? - remeg a hangom. Megijedtem.Hátrafordult. Egy nő. Ijesztővé vált az arca. Egyszerűen eltorzult. Felüvöltöttem.

(CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE NÉZD MEG!)

Felakartam állni, de nem ment. Lehunytam a szememet. - Csak álmodom... - hajtogattam folyamatosan. Kinyitottam a szemem. Már nem volt ott. Ledőltem az ágyra. A szívem a torkomban dobog. Sóhajtva felnéztem a plafonra. Egyszerűen lövésem sincsen, hogy láthattam ilyet... Képzeltem? Mi van velem? Miért?
A fejemhez emeltem a kezemet. Eltakartam a szememet. Kis idő után elemeltem a kezemet. A nő ismét itt volt, csak most a plafonon.
- KI A FRANC VAGY?! - üvöltöttem. - Nem.. Ő nincs itt... Nincs itt.. - hunytam le a szemeimet. Mikor kinyitottam, ismét eltűnt. Mi a franc ez?! Miért látom őt?! Vagyis inkább... ezt.

8.Fejezet Miért?

    Kiszabadulás után, megkerestem Hilary-t. Egy vasajtó résnyire nyitva volt a folyosó végén. Bementem. Ki volt kötözve.
- Ki az? - Hallani lehet a hangján, hogy gyenge. A ruhája tiszta vér. A nyakán rengeteg vágás seb van.
Odamentem hozzá. Eloldoztam.
- Vi-ville?
- Maradj csendben... - Emeltem fel. Kiindultam az ajtón.
Össze-vissza mászkáltam. Nem tudom, merre kell menni...  Letettem Hilary-t egy kicsit. Én leültem mellé. Leszedtem róla a szemkötést.
- Ville... - Rekedtes a hangja. Nem válaszoltam. Léptek közeledtek hozzánk. Hilary-n láttam, hogy mindjárt sikolt, ezért befogtam a száját. A folyosót vizslattam. nem látok semmit. De a hang folyamatosan közeledik. Hilary a sokk miatt elájult. Óvatosan elengedtem.
Felálltam. Hirtelen világos lett minden. Ide-oda kapkodtam a fejemet. Hirtelen egy kapucnis fiú jött elém. Gonoszan elmosolyodott. Értetlenül néztem rá.

Az egyik szeme vörös, a másik pedig zöld. 

- Csak nem meglepődtél?

- Ellenkezőleg... - Elmosolyodtam őrülten. Örülök, hogy itt van. Legalább szarrá tudom verni.

- Megkérdezhetem, hogy mit művelsz?  Hogyan képzelted te azt, hogy csak úgy idesétálsz, majd elrontasz mindent? - Oldalra döntötte a fejét. Megfogta az államat. A nyakamra csúsztatta, majd felemelt és a falhoz nyomott. Próbáltam levenni a kezét, de nem sikerült. Belerúgtam az egyik lábába. Hangosan felnyögött. Ingatta a fejét. 

- Nem szabad... - Ismét elmosolyodott. Értetlenül néztem rá. - Hilary csak az enyém... - Ezt meg mégis hogy érti?

- Miről pofázol?!

- Ahh.. Nem beszélt rólam? A kis lotyó... - Ez a kis...

- Miért ki a f*sz vagy te?! - szorult ökölbe a kezem. 

- Miért mondanám el neked? - Röhögött. Nekem akart esni, de félreálltam. Nekilöktem a falnak. 

- Ezt megbánod... - Ahogy ezt kimondta, olyan négy-öt ember körülvett. - Na most legyen nagy a pofád! Ville Heyman... - honnan tudja ez a görény a nevemet? 

Az emberei nekem estek. Hiába akartam, nem tudtam kiszabadulni. Ha leütöttem egyet, akkor is teljes maradt a kör. Mire még egyet leütöttem, addigra felkelt a másik. Hilary-t elvitte. Hogyan lehetne kijutnom innen?

Felugrottam, majd körberúgtam. Mindegyik összeesett. Kihasználtam az alkalmat, majd futni kezdtem. A sarkamban vannak... Futottam, ahogyan csak tudtam. Hilary-t meg kell találnom. Meg kell mentenem. Csak azt nem tudom, hogy hogyan. Egyszer hátranéztem. Olyan 7-8 méter lemaradásban lehetnek tőlem az emberei.
Befordultam egy folyosóra. Ott sétált ez a kis köcsög, Hilary-vel a karjaiban. Elkezdtem utána futni. Ismét hátranéztem, de az emberei már nem jöttek utánam.Utolértem. Letette Hilary-t. Hátrafordult.
- Na mit akarsz? - tárta szét a karjait.
- Téged hullaként látni.
- Ez nem fog összejönni... - fegyvert rántott. Rám szegezte. - Szerinted, ha most meghúzom a ravaszt és a fejedbe eresztek egy golyót, mennyi idő kellene, hogy meghalj? - Őrült vigyorra húzta a száját. Nem válaszoltam. - Vagy inkább a lábadba, hogy szenvedj? - Célozta meg az egyik lábamat. Közelebb léptem hozzá. Meghúzta a ravaszt, de elirányítottam a fegyvert, így a falba lőtt.
- Na... Nem is vagy annyira gyenge... - hangsúlyozta ki a "gyenge" szót. Ellökött magától. Belelőtt az egyik lábamba. Felnevetett, majd Hilary-hez sétált. Felemelte.
- Nézd csak! - felemeltem a fejemet. Megnyalta Hilary arcát. Mindjárt elhányom magamat. Fel akartam állni, de nem ment. Egyszerűen nem tudok ráállni a lábamra. Felsóhajtottam. Legszívesebben megölném ezt a rohadékot. Megpillantottam magam előtt egy üvegszilánk darabot. Érte nyúltam. Erősen megfogtam. Elvágta a kezemet, de nem érdekelt. Felálltam.
- Húha.. Most mi lesz?! - nevetve ledobta Hilary-t a földre. - Úgy is megöllek! - Ismét rám célzott. Lőtt egyet, de kikerültem a lövését. - Mi a... - nézett értelmetlenül. Én gonoszan elmosolyodtam. Mögé léptem. A nyakához szegeztem az üvegszilánkot.
- Na most mi lesz? - nevettem. Ellökött. A vér a kezemről, pont Hilary arcára fröccsent. És mikor tér magához? Persze, hogy most... Nem akartam, hogy meglássa ezt az oldalamat. De most már nincs mit tenni. Meg kell védenem.
- A hős megmenti a szeretett lányt? - nevetett.
- Ville... Miről beszél? - Elkezdett köhögni. Nem válaszoltam. Csak bámultam erre a rohadékra.
- Nem esett le? Szerelmes beléd. - röhögött.
- FOGD BE A POFÁDAT! - nekimentem. Éreztem, hogy a lábamból kifolyt a vér. De nem érdekelt. Meg akarom ölni ezt a rohadékot...
- VILLE! - üvöltötte Hilary. Ellöktem ezt a gyökeret. Ránéztem Hilary-re. Az arcomat áztatja a vér. Hilary ijedten feláll. Remeg. Értetlenül néztem rá. Elfordítottam a fejemet.
- Nem akartam, hogy így láss... - töröltem le az arcomról a vért. A szája elé kapta a kezét. Elkezdett sírni. - Amúgy... Ki a franc ez az alak? - visszafordultam hozzá.
- Ő az egyik barátnőm bátyja... Régen szerelmes volt belém, de én visszautasítottam... és...
- Így van! Mert egy kis k*rva voltál! - szúrta át a kezemet egy késsel.   
- Te kis.... - kihúztam a kezemből, majd rá szegeztem.
- Hogy a f*szba nem vérzel el?! - Én is csodálkozom. Ugyanis most is ömlik a lábamból és a kezemből a vér. Hilary remegve a földre rogyott. Csak nézett rám. Ő még sosem látta ezt az oldalamat. Senki sem látta ezt az oldalamat. Még Rick sem. Ezt eddig csakis én tudtam magamról.
Meg akartam szúrni, de elugrott előlem.
- Ennél több kell... - nevetett. Össze-vissza "kergettük" egymást. Én próbáltam leszúrni, de folyamatosan elugrott a támadásom elől. Egyszer sikerült eltalálnom, de akkor csak megkarcoltam. Nem pedig megszúrtam. Ellökött magától. Elfutott. Hirtelen összeestem. A lábam nem bírta tovább. Nem érzem sem a kezemet, sem a lábamat. Hilary mellém gugolt.
- Hilary... Te menekülj.... - próbáltam felállni, de nem ment.
- Nem...
- DE! - üvöltöttem. Rohadtul fáj a lábam. Most fáj igazán. - INDULJ! - Kis hezitálás után, sírva rohanni kezdett. Én pedig a földön ültem. Alattam van egy hatalmas vértócsa. Egyszerűen erőm sincs felállni...

Elájultam. Mikor magamhoz tértem egy ágyban voltam. Fehér fölöttem a plafon. Infúziók lógnak ki a kezemből. A lábam és a kezem is zsibbad. Miért kellett ennek az egésznek megtörténnie? Miért?

7.Fejezet Erre nem számítottam... Part 2

     Le vagyok kötözve egy szobában. A szám nincs bekötözve. De a lábaim és a kezeim igen. Véres a kötés. Eléggé fáj.
Ide-oda forgattam a fejemet. Zsong a fülem. A kiszáradt ajkaimat megakartam nyalni, mikor észrevettem, hogy a szám tiszta vér. Mi a fene?

Éppen a szobát vizslattam, mikor Hilary sikolyát hallottam meg.  Azonnal ki akarok szabadulni...
Rángatni kezdtem a kezeimet és a lábaimat. Fájt, de nem érdekel.
Az egyik lábam kiszabadult. A széktől olyan egy-két méterre volt egy penge. Fogalmam sincs mit keres itt. De véres is. Mindegy.
Érte nyúltam a lábammal.
- Francba.. Nem érem el! - Hogyan kéne? Mit... Mit kéne tennem?
Észrevettem, hogy a szék nincs a földbe betonozva. Elkezdtem előre "ugrálni" a székkel. Közelebb kerültem a  szikéhez. Még most sem értem el. Majdnem.
Megismételtem. Pont elértem. Oké... De hogyan fogom elvágni a köteleket?
- Ah... - A székhez húztam. A két lábam közé fogtam. Feldobtam. Nem sok kellett, hogy magamba szúrjam...
Most a combjaim között van. A kötés a kezeimen kissé meglazultak, ezért a combomhoz tudok nyúlni. Elvágtam a kötéseket. Kiszabadultam. Óvatosan kiindultam az ajtón.

6.Fejezet Erre nem számítottam... Part 1

   Elnyomott a tudatlanság.
Sötétség van körülöttem. Nincs sehol senki. Egyenesen előre mentem. Egy fénypont volt előttem. Ahogy közeledtem, egyre nagyobb és nagyobb lett.
A fényességbe érve, a házunkban voltam. Valamiért minden tiszta nedves. A kezeim is. Megnéztem, hogy mi az. Vér. A ruhámat beborítja a vér. A padlót szintén. Felindultam a szobám felé. Nyitva van a z ajtóm. De csak résnyire. A kilincset szintén beborítja a vér. Lassan kinyitottam az ajtómat. Egy lány holtteste volt bent. Kikerekedtek a szemeim. Közelebb léptem a lányhoz. Nem más volt mint Hilary. Meg akarok szólalni, de nem megy. Hátulról hangos nevetést hallottam meg. Azonnal a hang irányába fordultam. Rick egy késsel őrülten vigyorog. Az arca tiszta vér. A szemei ijesztőek. A ruhája is tiszta vér.
- Most megkapod a magadét, amiért elvetted tőlem Hilary-t! - szúrt egyet a szívemhez. Azonnal összeestem. Mielőtt meghaltam volna, Rick belém rúgott. Nem is egyszer.

Felültem az ágyamon. Lihegek. A takaró a fejemen van. A szám elé kaptam a kezemet, és magam elé meredek. Mi a fene volt ez?! 
Felálltam. Sötétség van. Kimentem. Lent a konyhában ég a villany. Lementem.
- Ville? - Szólalt meg anyu, mikor leértem. Kétségbeesett arcot vág.
- Mi az? - Ültem le az asztalhoz.
- Semmi...
- Anyu... Mondd el.
- Csak... Miért részegedtél le tegnap este?
- Hagyjuk - Álltam fel. Visszaindultam a szobámba.
- Ville!
- Megmondtam, hogy hagyjuk... - Csuktam be a szobám ajtaját. Bezártam. A telefonomat a kezeim közé fogtam. Megnéztem rajta az időt.
- Pff... Mindjárt kelhetek fel. - Kaptam a fejemhez a kezemet. Beletúrtam a hajamba. Kimentem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felöltöztem.
Miután mindennel kész lettem, beültem a gépem elé. Elindítottam az egyik kedvenc horrorfilmemet, ami a gépen van. 28 héttel később. Nem tudtam végignézni.
Kikapcsoltam a gépemet, majd felvettem a dzsekimet és a cipőmet. Az egyik vállamra kaptam a táskámat.
Elindultam a suliba. Lassan mentem, mert egy kicsit korábban indultam a megszokottnál. Ezért betettem a fülesemet és elindítottam egy zenét. Csak ezen az álmon járt az eszem. Rick miért mondta vajon azt, hogy amiért elvetted tőlem Hilary-t? Hiszen most szerintem szóba sem fogunk egy ideig állni egymással.

Beérve a suliba, kivettem a fülest, majd a teremhez sétáltam. Bementem. Szó szerint levetődtem a székemre. A fejemet is lehajtottam. Az a kép futott át az agyamon, hogy Hilary holtan hevert a szobámban. Lehunytam a szememet. Próbáltam nem erre az egészre gondolni. Nem nagyon jött össze. Hogy álmodhattam ekkora baromságot?! Talán azért, mert Rick-el verekdtem? Nem... Többször is előfordult már, hogy ezt csináltuk. Nem hiszem, hogy emiatt lenne. De ha nem ez akkor mi?
A tanár hangjára kaptam fel a fejemet. Gyorsan előpakoltam, majd össze-vissza firkáltam a füzetembe. Kissé furcsa.. Rick nincs itt. Hilary szintén. Sharon és Ringo egymás mellett ültek. Írták a táblán lévő dolgokat. De ez akkor is furcsa, hogy Hilary is Rick nincsenek itt. Lehet, hogy Rick tett valamit? Ha igen, akkor én.. Vagyis nem. Az álmom miatt bizonyára csak kombinálok...
Én szintén elkezdtem írni. Egész végig azon agyaltam, hogy miért nem jöttek suliba. Kissé zavar ez az egész.
Óra után kimentem az udvarra és leültem egy padra. A telefonomat bújtam. Visszagondoltam arra az időre, mikor Hilary és én összebarátkoztunk. Emlékszem mennyire félénk volt. Az első napja volt itt a suliban. Először csak barátok voltunk. Majd mikor kicsit közelebbről megismertem... Beleszerettem. És már két éve szeretem... Ő csak 10.-be jött hozzánk. Rick ugyanazt művelte akkor is vele, mint Ringo-val. Kérdezgette, hogy mit gondolok róla. A válaszom más volt, mint Ringo-nál... Hilary-re mondtam, hogy gyönyörű.. Erre Rick persze kinevetett.

Mikor az utolsó óráról is kicsengettek, hazaindultam. Már úgy félúton voltam, mikor Ringo utánam jött.
- Szia. - Lihegett.
- Csá...
- Figyelj.. kösz, hogy megmentettél.
- Nem tesz semmit..
- De várj. Nem fejeztem be. - mosolyodott el. Megálltunk. Ő a mellkasomig ér. Rám nézett. - Szeretném megköszönni, hogy megmentettél, úgy, hogy eljössz hozzám vacsizni.
- Mmm.. - Mi a fene? - bocsi, de ma nem a legalkalmasabb... - Vakartam meg a fejemet.
- Akkor holnap?
- Hmm.. - Fordítottam el más irányba a fejemet.
- Naa...
- Ah.. Jó.
- Szupii! Akkor holnap! - Elsétált. Furcsa ez a lány... De mindezek mellett kedves.
Hazaértem. Felmentem a szobámba. Ledobtam magamról a táskámat. Leültem az ágyamra. Lehajtottam a a fejemet. Elgondolkoztam ezen az álmon. Ma sok minden történt. Túlságosan is. De Rick és Hilary vajon miért nem jöttek suliba?
Épp felálltam az ágyról, mikor valaki sikoltva a nevemet kiáltotta. Azonnal kinéztem az ablakomon. Hilary volt az. De mögötte ott volt egy férfi... Kést szegezett a torkának. Dühösen sarkon pördültem. Azonnal lementem. De késő volt. Mikor leértem sehol nem voltak... Még csak a nyomukat sem láttam... Képzeltem volna? Ám a hangot ismét hallottam. A hang irányába elkezdtem futni. Folyamatosan üvöltött. egy elhagyatott lépcsőházból jött a hang. Be van deszkázva az ajtó, de van rajta egy akkora rés, hogy átférjek. Bementem. A hang már megszűnt.
- Ville! Segíts... - Zokogott. Visszhangzott a lépcsőházban a hangja. Olyan, akárcsak egy horrorfilmben...
Elkezdtem felmenni a lépcsőn. Folyamatosan visszhangzott a nevem. Kissé ijesztő, de nem érdekelt. Meg kell mentenem Hilary-t.
Egy ajtóhoz értem. Az üvöltés végleg abbamaradt. Benyitottam. Egy lámpa világít középen. Egy székben Hilary le van kötözve. Véres mindkét keze.
Megindultam felé, mikor valaki hátulról leütött...

5.Fejezet Némaság

      Rick folyamatosan piszkálja a fejemet. Mindent dobál hozzám.
- Fejezd már be! - Emeltem el a kezét. Felemeltem a fejemet a padról.
- Mi a franc bajod van?
- Megmondtam, hogy magán... - A mondatomat nem tudtam befejezni, mert Rick bevert egyet. Leborultam a székről. Mindenki nevetni kezdett.
- Az anyádat! - fogtam meg az arcomat.
- Kuss! A magán ügy tudod mi?! Az, hogy mikor van szorulásod! - itt mindenki elkezdett jó hangosan nevetni.
- Pff.. - Felálltam. Én szintén bevertem egyet neki. Meglepődve megfogta az arcát. Nekem jött. Egymásnak estünk.

- FIÚK! Fejezzétek már be! Olyanok vagytok, mint az óvodások! - Szedett szét minket Hilary. Rick ellökte őt.
- Majd akkor, ha ez a fogyatékos végre mondd bármi értelmeset is!
- Én vagyok a fogyatékos?! Te nem értesz a szóból!
- Igen?! Kell még?! - Egymásnak akartunk menni, de Hilary engem, Sharon pedig Rick-et fogta le.
- Fejezzétek már be! - Üvöltötték egyszerre. Dühösen néztük egymást.
- Mindegy... - Rántottam ki magam Hilary kezei közül. - Hagyjatok békén... - Megfogtam a táskámat, és kimentem a teremből. Rick utánam üvöltötte, hogy: Menekülj csak! Féreg! Majd meglátod, melyikünk húzza a rövidebbet...

Már a suli bejáratához értem, mikor valaki a nevemet kiáltotta. Hátrafordultam. Ringome volt az.
- Mit akarsz?
- Ville... Segíts... - Mögötte volt Rick. Átkarolta a nyakánál fogva Ringome-t.
- Na mi van cica? - Rám vigyorgott ravaszan. Dühösen ránéztem.
- Mit akarsz ezzel Rick?
- Hmm... Lássuk csak. Biztos nem bánnád, ha ennek a kis szűzikének valami baja esik? - Mi a fenéről beszél?!
- Miket hordasz össze?!
- Ne is áltasd magadat. Jól tudom, hogy ez a kis cica itt sokat jelent neked. - Röhögött. Ez teljesen megőrült...
- Engedd el!
- Nocsak...
- Azt mondtam... Engedd EL! - Bevertem neki egyet. Elengedte Ringo-t. - Ringo fuss... - Így is tett.
- Megmondtam... Sokat jelent neked ő, igaz? - Állt fel.
- Nekem semmit sem jelent az a csaj világos?!
- Akkor miért védted meg? - Húzta gúnyos mosolyra a száját.
- Azért, mert jól tudod, hogy utálom az olyan beteg és perverz agyú embereket, mint amilyen te is vagy!
- Haha.. röhög a vakbelem... - Bevert egyet. A földön kötöttem ki. Ismét egymásnak estünk. Rick-nek vérzik az orra. Nekem pedig felrepedt a szám. És az egyik szemem alatt monokli is van.
- Istenem... SHARON! Vonszold ide magadat! - Üvöltötte Hilary. Odarohantak hozzánk. Ketten leszedték rólam Rick-et. Rick ellökte őket magától, majd visszament a teremhez. Sharon is így tett. Hilary értetlenül rám nézett. Csóválta a fejét. Hátat fordítottam, majd elindultam. A nevemet üvöltötte, de nem érdekelt. Mentem tovább.

Mikor hazaértem, felmentem a szobámba. És még anyám csodálkozik, ha leiszom magamat...
Besötétítettem. Bevetődtem az ágyamba. Magamra húztam a takarómat. Lehunytam a szememet. Látom magam előtt Hilary-t, ahogyan rám nézett. Nem én tehetek róla, hogy rick egy f*szfej... Már nem egyszer összevesztünk ilyeneken. Nem azért mentettem meg Ringot, hogy megmeneküljön. Hanem azért, mert elegem van már Rick-ből. Hilary is nem tudom, hogy lehet belé szerelmes. Na jó... Én meg nem értem, hogy hogyan szerettem bele egy olyan lányba, mint amilyen Hilary. Semmi esélyem nem lenne nála. Soha nem is lesz. ebbe már beletörődtem. De én mégis szeretem őt. Az élete fontosabb még a sajátoménál is. Ha Rick vagy bárki más bántani meri...
Megvédem őt, bármibe is kerül. Nem érdekel ha az a saját életem is. Ha kell, megteszek érte bármit.