23.Fejezet Fogság

 

    Sietve lépkedtem Rin után, hagytam, hogy vezessen Tanja házukhoz. Mikor odaértünk megtorpant, és félve hátranézett rám.

- A-azt mondta.. - elakadt a hangja. Elmosolyodtam, közelebb léptem hozzá és az arcára simítottam.

- Nem kell félned tőle. - Nem nyugodott meg, és bekönnyezett, oldalra fordította a fejét.

- Azt mondta, ha szólok erről bárkinek is, akkor megöl. - remegett meg kicsit a hangja a mondat végére.

- Azt nem hagyom. - fordítottam magam felé a fejét és a szemébe néztem. Rámosolyogtam. - Oké? - aprót bólintott. Elhúzódtam tőle, majd a ház felé fordultam. Vettem egy mély levegőt, majd az ajtóhoz sétáltam. Bekopogtam. Semmi válasz. Megismételtem. Ismét semmi válasz. A pince ablakához sétáltam. Leguggoltam, majd benéztem. Elkerekedtek a szemeim, ugyanis Rick ott volt lent, kikötözve. Bekopogtattam az ablaküvegen, de Rick meg sem mozdul. Istenem, csak ne legyen már késő... Rinre néztem kicsit aggodalommal telve. - Téged talán még beenged.. Hívd fel, vagy valami. - bólintott, majd a zsebébe nyúlt, elfehéredett. Kérdőn kezdtem rá nézni. - Mi az?...

- A telefonom... - mondta halkan, majd nagy szemekkel rám nézett.

- Igen? - húztam kicsit oldalra a fejemet és továbbra is kérdőn néztem.

- Bent maradt. - Felsóhajtottam, és a hajamba túrtam. 

- Akkor kell egy B terv. - az ablakokra néztem. - Lehet, hogy az lesz a legjobb, ha betörünk. 

- MI?! - sokkolódott le Rin. 

- Nincs más és jobb megoldás. - néztem rá határozottan. - Gyerünk! - az egyik földszinti ablakhoz siettünk. A pulcsimat lehúztam teljesen a kézfejemig. - Takard el a szemed! - mondtam határozottan, Rin így is tett. Betörtem az ablakot, majd a fennmaradó üvegszilánkokat leszedtem ahogy tudtam az ablak széleiről. Bemásztam és körül néztem alaposan. Egyelőre tiszta a levegő. - Te várj meg kint. - néztem Rinre. - nem akarom, hogy bajod essen. - Bólintott. Lassú és halk léptekkel beljebb indultam. El kell jussak a pincébe minél hamarabb.. Folyamatosan figyeltem, hátha Tanja valahol lesben áll és leüt, már mindent kinézek belőle.

A pince ajtajához érve, meghallottam lépéseket magam mögül, Tanja volt az. A falnak szorított.

- Mi a fasznak vagytok itt?! - morgott, mint valami kutya.

- Miért csinálod ezt egyáltalán? Ugye tudod, ha Rick feljelent, akár börtön is lehet a vége?! - idegesen néztem Tanjára.

- MEGÉRDEMLI!! TUDOD JÓL BIZTOSAN, HOGY MIT CSINÁL!! - üvöltött az arcomba, felsóhajtottam idegesen.

- TANJA! - emeltem fel a hangom. - Elég! Te voltál az, aki megvetett engem azért ami vagyok, erre te semennyire sem különbözöl ettől!! Erőszakkal teszed azt amit! ELÉG!! - emeltem fel határozottan a hangomat. Láttam rajta, hogy elgondolkozott. Elhúzódott lassan tőlem, majd elengedett.

- Én csak.. - túrt a hajába. - Egyszerűen, nem értem. - rám nézett lassan, könnyezni kezdett. - Miért nem vagyok neki sem elég?... Miért?... - remegni kezdett, majd a földre rogyott. Most realizálta igazán, hogy az érzelmei hagyták vezérelni és ennek keretében mit is tett valójában. 

Bementem a pincébe. Rick kikötözve, eszméletlenül ült ott. Elé siettem. Véresre és lilulásosra van verve az arca. A mellkasa szintén tele van lilás foltokkal. Tele van kisebb-nagyobb vágásokkal és karmolásokkal az egész felsőteste. Elkezdtem eloldozni, majd hirtelen elsötétült minden, összeestem. Az utolsó hang, amire emlékszem az Rin hangja, ahogy a nevemet üvölti.

Egy sötét helyen tértem magamhoz. Vagyis először ezt hittem, de amint megláttam saját magamat nem messze tőlem állni, realizáltam.

- Te akkor én vagyok, igaz? - álltam fel. Csak vigyorgott és engem nézett. - Válaszolj már a kurva életbe is!!! - emeltem fel a hangom. Vérfagyasztó nevetésbe kezdett, majd eltűnt. Hallottam, ahogy körülöttem kuncog. Hirtelen megjelent előttem. 

- Gyenge  vagy. - a földre lökött. - Össze fogod törni. - vérfagyasztóan vigyorgott. 

- Kit?! - nem kaptam választ, csak ismételten nevetést. Morogva bevertem neki egyet, de meglepetésemre átment rajta a kezem, akár egy hologramon. Jobban elvigyorodott, majd a torkomra fogott, erősen fojtogatni kezdett. Próbáltam eltolni a kezét, de nem sikerült. Mikor már az ájulás szélén voltam, eltűntek a kezei a nyakamról és felállt. Köhögve, a torkomat fogva felültem. Megint nem messze tőlem állt. 

- Elveszem ami kell. És te el fogsz tűnni. - vigyorgott, majd eltűnt.

Kikötözve tértem magamhoz, fájdalmasan és halkan nyöszörögve körbenéztem. Sötét van. A pincében vagyok. Rick mellett. Idegesen felsóhajtottam. Remélem Rinnek semmi baja... 

Kis idő múlva ajtónyitódásra lettem figyelmes, felkaptam a fejem. Tanja jött be Rinnel.

- Ez a büdös kurva egyértelműen köpött neked egyből. - Elém vonszolta, majd lelökte elém erősen. Rin fájdalmasan felnyögött.

- Tanja, hagyd abba ezt az egészet!! - néztem rá idegesen. - Ez az egész felesleges, értsd már meg!! - mániákus nevetésben tört ki válasz helyett, majd egy kést a torkomnak szegezett.

- Csakis kizárólag anyád miatt nem nyírlak ki. - A kést a torkomnak nyomta, meresztette rám a szemeit, mint valami elmebeteg. Hátrahúztam magamat amennyire csak tudtam, idegesen néztem rá. 

- Tedd meg akkor, és rohadj meg a börtönben, te elmebeteg ribanc. - köptem felé egyet. - Ezt nem fogod megúszni. 

- Nem-e? - kacagott fel. - És mégis, hogy ne úsznám meg? Rick megérdemelte ezt azért amit tett. Te pedig jobban jártál volna, ha nem avatkozol bele a dolgaimba. - elhúzta a kést a nyakamtól, majd hátrébb lépett. Rint a hajánál fogva felemelte a földről és a falhoz lökte, majd megkötözte. Rin fájdalmasan nyöszörögve ellenkezett, de mind hiába, Tanja sokkal erősebb nála. Lehajtottam a fejem. 

Rick is ébredezni kezdett mellettem, körbenézett. Elkerekedtek a szemei. 

- Mi a..?! - Tanjára nézett. - Miért bántod őket is?! - idegesen és értetlenkedve nézte Tanját.

- Te csak fogd be a pofádat. - mániákus meresztett szemekkel nézett hátra Rickre. 

- Hagyd ezt abba... Sajnálom amit tettem, de nem én akartam, sőt, rám másztak és.. - nem hagyta, hogy befejezze, mert lekevert neki egyet. Rick oldalra köpte a vérét.

- Mondtam már, hogy ne állítsd be magadat áldozatnak. - morogva bevert neki még egyet. - Erős férfi vagy nem? Miért nem lökted el magadtól a ribancokat? HM? - ismét lekevert neki egyet. Ricknek felrepedt a szája és tiszta vér lett az arca.

- ELÉG EBBŐL!! - kiáltotta el magát Rin. Meglepve ránéztem.

- ''Elég''? - fordult felé Tanja. - Azt mondod ''elég''? - elvigyorodott. Megindult felé. 

- ŐT NE BÁNTSD! - Próbáltam kiszabadítani a kezem, sikertelenül. Tanja megállt és rám nézett. 

- Miért ne? - vigyorog. - Amúgy is azt mondtam, hogy ha köp bárkinek is, akkor megölöm. - meresztette még mindig a szemeit.

- Azért mert ez nem helyes!! - idegesen néztem rá. - Elég ebből a hülyeségből, mi van, ha anyád vagy apád rájönnek erre az egészre?! Mit teszel?! - még mindig próbáltam kiszabadítani a kezeimet. - Ha most abbahagyod, nem lesz következménye! - Tanja csak elnevette magát. 

- Ugyan, ne légy ennyire szánalmas. Jól tudom, hogy mind a hárman ezután köptök, aztán elmondjátok mindenkinek ezt az egészet. - elkomorodott.

- NEM! - felelte Rin. - Nem mondom el senkinek, Villenek is csak azért szóltam, mert nem akartam, hogy nagyobb bajba kerülj és ő hátha észhez tud téged téríteni! - könnyes szemekkel nézte Tanját.

- Ugyan már, Ville egy elmebeteg állat, ki hallgatna rá egyáltalán? - kuncogta el magát.

- Nem... - köpte ki a vérét Rick. - Aki innen a legnagyobb elmebeteg, az jelenleg te vagy. - határozottan rá nézett. 

- Hogy mit mondtál? - fordult rá Rickre. 

- Jól hallottad. Nem lett volna egyszerűbb kidobni a ruháimat vagy akármi más ehelyett?! - emelte fel a hangját. - Erre az egészre semmi szükség nincsen!! - dühösen nézte Tanját.

- Ahogyan arra se volt szükség, hogy máshova lógasd a pecabotot. - elvigyorodott. - De te megtetted. Ezért megérdemled ezt az egészet. 

- Én talán igen, de ők ketten nem tettek ellened semmit, őket hagyd békén! - mordult fel Rick. 

- Rin köpött Villenek, Ville pedig kiakart szabadítani téged. 

- ÉS?! 

- Megérdemlik. - komorodott el.

- NEM! TANJA ELÉG!! - üvöltött fel Rick. Tanja megtorpant kicsit. Nekem eközben sikerült kiszabadítanom a kezem, felálltam és Tanjanak estem. Kivertem a kést a kezéből, majd Rin lábához rúgtam. 

- Szabadítsd ki magadat, aztán Ricket is!! - üvöltöttem oda Rinnek. Erősen lefogtam Tanja kezeit, és nyomtam a falnak. Rinnek sikerült kiszabadítania magát és Ricket is közben, kifutottak a pincéből. Tanjára néztem, ő dühösen és kétségbeesve nézett engem. - Elég volt Tanja. - komoran kezdtem nézni. Szabadulni próbált, de nem hagytam. 

- Abbahagytam már, csak engedj el!! - mocorgott alattam. Idegesen felsóhajtottam. 

- Nem bízok benned. - sejtelmesen néztem rá. - Előzőleg is leütöttél. 

- MONDOM, HOGY ABBAHAGYTAM, HIGGY MÁR NEKEM! - emelte fel a hangját. Elengedtem lassan, majd elhátráltam tőle. Lehajtotta a fejét és nem szólalt meg többet, Kimentem vele, Rin és Rick a nappaliban vannak, Rin ápolgatja Ricket. Tanjára néztem. 

- Megérte? - komolyan néztem Tanját. Nem válaszolt, csak jobban lehajtotta a fejét. Idegesen felsóhajtottam, majd Rickhez léptem. - Jól vagy haver? - aprót bólintott. Rinre néztem, ő csak hálásan bólintott egyet. Halványan rámosolyogtam. 

Később miután Rin lekezelte Ricket, kimentünk a konyhába, Főztem egy kávét mindannyiunknak. Tanjának is. Leültünk az asztalhoz, amikor kész lett, majd inni és beszélgetni kezdtünk közben. Rick és Tanja nemigazán szóltak egymáshoz. Remélem Rick ezután észbe kap majd és nem fog félremenni. 

Én és Rin miután beszéltünk felálltunk és magukra hagytuk Tanját és Ricket.

- Akkor hozzánk jössz most? - néztem rá oldalról Rinre.

- Ha nem zavarok... - oldalra néz. Elmosolyodtam és összekócoltam. - Miért zavarnál?

Hazaértünk lassan, beléptem a házba, majd levettem a cipőm. - Megjöttem! - kiáltottam, miközben felakasztottam a dzsekimet. Semmi válasz. Furcsa... Beljebb mentem, sötét van. - Anya, merre vagy? 

- Szóval ennyire hasonlítasz rám, huh? - szólalt meg mögöttem egy mély férfi hang. Hátranéztem, elkerekedtek a szemeim. 

- Ki a faszom vagy te?! - léptem hátrébb egyből tőle.

- Oh Ville... Nem ismered fel az apádat? - lépkedett hozzám egyre közelebb, Rin ijedten nézett az előszobából. 

- Neked nem elmegyógyintézetben kellene lenned? - nyeltem egy nagyot. - És hol van anya? Mit csináltál vele?! - emeltem fel a hangom.

- Nyugodj meg. - vigyorodott el. - Anyád most csak alszik egy kicsit. - nyomott a falnak és a torkomra fogott. A lábaim földbe vannak gyökerezve. Teljesen leblokkoltam. Mi a fenét keres ez a rohadék itt?!

22. Fejezet Apám

   (( Előre is elnézést kérek, a ritka írás végett, sem a napokkal/hetekkel, sem pedig az évszakokkal nem vagyok már tisztában a történetet illetően ^^'... Azért jó szórakozást hozzá! c:  ))

    Lesokkolva álltam és pislogtam anyámra. Nem értettem az egészet, hogy miért vagyok ilyen.  Szerintem mindenki közül én vagyok az, aki teljesen nem érti a jelenleg kialakult helyzetet. Anyám könnybe lábadt szemekkel engem nézett és csak egy mondat hagyta el a száját.
- Beteg vagy Ville.
- Beteg? Hogy érted ezt? - néztem értetlenkedve anyámra. Megrázta a fejét, majd lesütötte szemeit.
- Bent a dolgozószobájában vannak a jegyzetek... Ott megtalálsz mindet. - jegyezte meg halkan anyám, majd a szobájába igyekezett búsan. Pislogtam anyám után, majd a dolgozószobára tekintettem. Kis hezitálás után megindultam felé. Beérve becsuktam magam mögött az ajtót.
- Jegyzetek... - motyogtam, és elkezdtem keresgélni, kiakartam húzni a fiókot, de nem mozdult. Beszorult? - gondoltam magamban. Észrevettem, hogy a fogantyú alatt van egy zár. Kulccsal nyílik a fiók. Elkezdtem a kulcs után kutatni, ami pár perc keresés után meg is lett. Kinyitottam a fiókot. Rengeteg papír volt benne. Annyi, hogy alig tudtam kihúzni, már folytak ki belőle.
Elkezdtem kiemelgetni és vizsgálni egyesével. Orvosi papírok, beutalók és diagnosztikai lapok voltak benne. Olvasgatni kezdtem őket. Megakadt a szemem az egyik lapon lévő szövegen.

,,Richard Heyman, többszörös személyiségzavar"

- Hogy micsoda? - hagyta el azonnal a kérdés a számat. Tovább olvasgattam a lapok közt és a legtöbb már csak mindenféle recept volt. Nyugtatók és antidepresszánsok, de nagyon sok. Találtam egy papírt, ami valamiféle igazolás vagy ilyesmi lehet. Beleolvastam. Egy papír amire anyám és más családtagok aláírása volt szükséges, a fejlécen egy intézmény.. Várjunk!

Ez egy elmegyógyintézetes lap! Apám nem elhagyott minket ahogyan azt anyám mesélte kiskoromban. Ebben az intézetben van mert közveszélyesnek nyilvánították?! Mi a franc? És én magam is ilyen vagyok? Személyiségzavarom van, akárcsak neki?!

Kérdések tömkelege kavargott a fejemben, ez most iszonyat sok volt hirtelen, alig tudom felfogni az imént olvasottakat.
 Visszapakoltam lassan a lapokat a helyükre és visszazártam a fiókot. Elhagytam a szobát, majd anyám szobája felé vettem az irányt. Az ajtója előtt megálltam, épp kopogni készültem, amint meghallottam, ahogyan sír és azt ismételgetni ,,Sajnálom!". Elhúztam a kezemet és inkább a szobám felé vettem az irányt. Lassú léptekkel felsétáltam a szobámba. Az ágyam szélére ültem, szorongattam apám betegpapírjait. A kezeim remegtek. Csak meredtem magam elé kerek szemekkel.
- Nem értem... - Mondtam halkan, és kicsit összehúztam magam. Annyi kérdésem lenne.. De anyám most nem tudna semelyikre sem értelmes kézenfekvő választ adni.
  Felálltam az ágyról és a papírokat az asztalomra tettem. Lementem a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Épp a számhoz emeltem a poharat, mikor anyu lebotorkált dülöngélve. Az ajtófélfának támaszkodott, szemei és arca könnytől áztak. Engem nézett bánatosan.
- Apu mindvégig ott volt?.. - tettem le a poharat. Anyu csak aprót bólintott, felé fordultam és egyenesen a szemébe néztem. Elé léptem és megöleltem. - Én nem válok olyanná... Nem hagyom.. - anyu szinte azonnal szorosan átölelt és ismét sírásban tört ki. Nyugtatgatni kezdtem kisebb-nagyobb sikerrel. A nappaliba mentem vele, majd leültem vele a kanapéra.
- Iszunk egy forrócsokit? - néztem anyura mosolyogva, mire halványan elmosolyodott és bólogatni kezdett. Felálltam és kimentem a konyhába, csináltam kettőnknek, majd visszamentem hozzá. Letettem a kis szekrényre, majd bekapcsoltam a tévét. Anyu lassan megnyugodott, elkezdtük inni a forrócsokinkat.
- Apád nem mindig volt ilyen. - tette le a poharat.
- Mikor kezdődött? - néztem rá oldalról.
- Még a hasamban voltál, akkor kezdődtek a gondok... Először nem fordítottam rá nagy gondot, de amikor folyton valakivel verekedésbe keveredett, elvesztette a munkahelyét, akkor realizáltam, hogy valami nem stimmel. Szóltam neki többször is, hogy ez nem normális és keressen fel egy orvost, de nem hallgatott rám. Elkezdett zárkózottan viselkedni, már nem nagyon törődött velem sem, és magával sem. Elkezdte elhagyni teljesen önmagát, mintha kicserélték volna. Később, mikor azt hittem javult a helyzet, akkor csak rosszabbodott, de akkor ezt még nem sejtettem. Miután megszülettél kezdődtek az első személyiség ingadozásai. Nem csak kettő, vagy négy fajta volt. Nem tudtam már követni, így hát házhoz hívtam egy szakembert, aki diagnosztizálta nála a többszörös személyiségzavarral és szociális szorongással. Az okra nem jöttek rá mai napig, de onnantól kezdve vált agresszívvá velem szemben, sokszor megütött, megpróbált kétszer leszúrni. Akkor vitettem el őt a rendőrökkel, mikor megakart téged is ölni.. - remegett meg kicsit a hangja, és könnybe lábadtak a szemei, lassan rám nézett. - Ennyi a kis történet.. Nem hiszem, hogy apádtól örökölted ezt, inkább csak a hajlamot rá. De soha nem késő, nem kell úgy végezned, mint neki... - simított az arcomra, elmosolyodtam.
- Nem terveztem. - fogtam meg a kezét. - Én küzdeni fogok ellene, hogy eltűnjön véglegesen ez az egész.

  Másnap korán keltem, ugyanis megbeszéltem anyuval este, hogy besegítek neki a házimunkában és segítek főzni. Tanjaval és Rinnel kíváncsi vagyok vajon mi lehet... Nem voltam önmagam, mikor legutóbb találkozhattam velük.
Miután végeztünk a takarítással, anyu írt nekem egy listát, hogy mi kéne a boltból, így hát felöltöztem és elindultam boltba. Bedugtam a fülhallgatómat és úgy sétáltam. Néha ránéztem a telefonomra. Nem volt rajta értesítés.
Épp a kasszához indultam, mikor ismerős hangot hallottam meg a mellettem lévő sorból, odanéztem, majd odasétáltam.
- T-Tanja? - álltam elé. Meglepve rám nézett.
- Mi van, már nem vagy kattant állapotban faszarcú? - vigyorodott el.
- Marhára nem vagy vicces. - forgattam a szemeimet. - Mi van Rinnel?
- Teljesen ki van 'miattad'.. Nem igazán tudja feldolgozni a történteket, nem ért téged.
- Nem csodálom.. - sóhajtottam fel. - És veled mi van? Rick megvan még? - ahogy ezt megkérdeztem Tanja tekintete teljesen megváltozott, hideg és komor lett.
- Jó volt látni. Majd még ütközünk! - Erőltetett egy mosolyt majd a kasszához sietett. Szétmentek volna? Mondjuk Ricket ismerve, nem csodálkoznék, ha Tanja is kitenné a szűrét.
Még vettem egy-két dolgot, aztán én is a kassza felé vettem az irányt. Kifizettem a dolgokat, majd a szatyrokkal hazafelé vettem az irányt.
- Megjöttem! - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót. A konyhába mentem és ki- majd elpakoltam a szatyrokból. Bekukucskáltam a nappaliba, a tévé ment, de anyu nem volt bent. Felpillantottam az emeletre, a fürdőben volt. Visszamentem a konyhába és előkészítettem a főzéshez mindent.
  Hamar készen lettünk a kajával, és annál hamarabb meg is ettük.
- Rád marad a mosogatás! - vert vállba. Morcosan ránéztem, majd elmosolyodtam.
- Jó-jó... - sóhajtottam fel, majd felálltam és a két tányért a mosogatóba tettem. - De előtte emésztek egy kicsit. - kuncogtam el magam.
- Csak nyugodtan! - ment nevetve fel anyu a lépcsőn. Telefonozni kezdtem, kockulgattam.
Később felálltam és elmosogattam. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, majd a szobám felé vettem az irányt. Bekapcsoltam a gépemet és beléptem néhány online játékba és játszani kezdtem, hogy elüssem az időt.
Beesteledett. Szóltam a srácoknak, hogy elmegyek tusolni, addig menjenek nyugodtan nélkülem. Felálltam a gép elől és megfogtam egy törcsit és egy alsónadrágot, majd a fürdő felé vettem az irányt. Hamar lefürödtem, majd megtörölköztem és felvettem az alsóm. Visszamentem a szobámba. Hajnalig játszodtam, aztán utána az ágyban landoltam.
  Reggel az ébresztőmre keltem. Kinyomtam, majd kicsit még punnyadtam, aztán kikeltem és készülődni kezdtem. Hamarabb kész lettem, mint hittem, így kicsit még telefonoztam, majd elindultam suliba.
Hamar beértem, alig lézengtek a folyosókon. Bementem a termünkbe, majd leültem a helyemre. Lehajtottam a fejem a padra és pihentem.
A csengő hangja zökkentett ki a szundításomból. Körbenéztem. Hmm.. Se Rin, se Tanja, sem pedig Rick nincsenek itt.. Furcsa.
Kipakoltam az aktuális órára és jegyzetelgettem az anyagot. Elgondolkodtam, hogy vajon mi történhetett Rick és Tanja között.

Tanja

Siettem haza ahogyan csak tudtam a boltból. Rohadt életbe, hogy ilyenkor kell ezzel a verébbel is összefutnom.. 

  Lepakoltam a cuccokat, majd elpakoltam. Lementem a pincébe Rickhez, aki halkan nyöszörgött. Elé lépkedtem, majd leültem elé, komoran néztem. 

- Mégis miért nem vagy képes hűséges maradni? - morogtam halkan, majd lekevertem neki egyet.

- Én voltam az áldoza.. - nem hagytam, hogy befejezze, mert bevertem neki egyet izomból.

- MÉG HOGY ÁLDOZAT?! EZ MIFÉLE HÜLYE SZÖVEG?! HA VALAKI RÁD MÁSZIK ÉS VAN VALAKID ELEVE NEM HAGYOD A DOLGOT!! - mordultam fel és kevertem le neki még egyet. 

- Nem érted.. - köpte ki oldalra a vérét. - Nem akartam az egészet. Többen voltak és.. - ismét lekevertem neki egyet. 

- Ez csak a kamu duma. - néztem ridegen. - Elbasztad az egészet. Nem bízok meg benned többé. Legszívesebben kinyírnálak, de nem teszem, mert egy ilyen féreg miatt nem akarok börtönbe kerülni. 

Rám nézett bűnbánóan, kinevettem. 

- Mit csinálsz itt lent?... - kérdezte halkan Rin. Elkerekedtek a szemeim, ránéztem. 

- T-te meg mit csinálsz itt?!.. - förmedtem rá, ő egyből felszaladt. Utána iramodtam és a falnak nyomtam. - Nem láttál semmit, értve vagyok?! - néztem idegesen.

- Dehát mi ez az egész?! Mit csinálsz vele?! - kérdezte remegő hangon.

- AZ TÉGED NE ÉRDEKELJEN!! - rángattam meg. - Csak fogd be a szád és ne mondj erről senkinek egy szót se értve vagyok?! - ellökött magától és kirohant.

- HA ELMONDOD AKÁRKINEK, ÉN MEGÖLLEK! - mordultam utána. 

Ville 

Épp sétáltam haza, és dugtam volna be a fülhallgatómat, amikor megláttam hogy Rin rohan felém. Meglepődtem és megálltam. A nyakamba ugrott és zokogott. Megtartottam és átöleltem.

- M-mi a baj?.. - kérdeztem halkan, de ő egyre csak sírt és sírt. Nyugtatgatni kezdtem. 

Kis idő múlva hátrébb húzódott tőlem, egyenesen a szemembe nézett. 

- T-Ta...nja... - dadogta remegő hangon.

- Igen? Mi van vele? - néztem kérdőn.

- R..Rick.. - lehajtotta a fejét és ismét könnyezni kezdett. 

- Mi van velük? - néztem már kicsit aggódva. Lassan rám nézett, határozott volt a tekintete.

- Tanja kínozza Ricket.. - szipogott. 

- Mi?! - kerekedtek el a szemeim. - Ez most komoly? Mit értesz kínzás alatt? Meg mi ez így hirtelen? - néztem értetlenkedve. Ő csak elhúzódott. Letöröltem a könnyeket a szeméről. - Vigyél oda. - simítottam végig az arcán. Megfogta a karom és elkezdett húzni maga után. Mi ez az egész? Tanja? Pont Tanja? Miért csinálja ezt? Megértem, hogy dühös, de ennek már következményei is lehetnek..